„Disznófő-forrás” változatai közötti eltérés

378 méteres [[tengerszint feletti magasság|magasságban]] fakad a [[Hármaskút-tető]] keleti oldalában lévő [[Harang-völgy]] bal oldalában, pannon [[homokkő]] rétegekből. A vízhozama 3-10 l/perc, a víz hőmérséklete 7,5-8 °C, az oldott anyag tartalma 704 mg/l.

 

A [[török hódoltság|török időkben]] a forrás környéke a szájhagyomány szerint a budai basák háremhölgyeinek nyaralóhelye volt. Ők a forrást megérkezésükkor ''Király-forrás''nak ismerték, és mint több más magyar név esetében is, részben meghagyták eredeti nevét, vagy lefordították azt [[török nyelv]]re. Így a Király-forrást „Királ bunár”-nak, illetve a Király-domb nevével együtt „Királ bunár bain”-ként ismerték. A törökök kiűzésükkor romboltatták le az épületeket és a forrás [[1686]] után a ''Sauwiese'', illetve ''Saukopf'' neveket kapta. A területen egykor élt sok vaddisznó miatt lett ez a neve (sau = koca). Az 1982-es Budai-hegység útikalauz szerint nevét tévesen értelmezték, a Disznőfő nem disznófejet jelent hanem Disznó-forrást. A ''fő'' utótag régen forrást jelentett (Vízfő = Víz-forrás).

 

Közvetlenül a forrás mellett halad el egy zöld jelzésű [[turistaút]], nem messze tőle pedig egy [[Kossuth Lajos]] emlékmű látható.<ref>Budai-hegység. Turistatérkép. Cartographia, Budapest, 2007.</ref>

 

== Képgaléria ==

<gallery class="center">