„Marinus van der Lubbe” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Címke: 2017-es forrásszöveg-szerkesztő |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
41. sor:
A rendőrök még a helyszínen elfogták Lubbét, aki azonnal beismerte, hogy ő felelős a gyújtogatásért. [[Hermann Göring]] belügyminiszter először kijelentette, hogy Lubbénél megtalálták a kommunista párttagsági igazolványát, majd nem sokkal később helyesbíteni volt kénytelen, ugyanis a férfinál csak holland útlevele volt, és a kérdéses időben egy pártnak sem volt tagja.<ref>{{Opcit|n=Edouard Calic|o=49–50}}</ref> Miután Lubbe vallomását írásban is rögzítették, hermetikusan elzárták a külvilágtól a peréig, ő azonban nem volt hajlandó a kommunista párt vezetőit bűntársként vagy felbujtóként megnevezni.<ref>{{Opcit|n=Edouard Calic|o=115}}</ref> Lubbén kívül letartóztattak és perbe fogtak még négy (három bolgár és egy német) kommunistát, név szerint [[Georgi Dimitrov]]ot, [[Vaszil Tanev]]et, [[Blagoj Popov]]ot és [[Ernst Torgler]]t, a [[Németország Kommunista Pártja|KPD]] frakció elnökhelyettesét.<ref>{{Opcit|n=Edouard Calic|o=195}}</ref>
Perük 1933. szeptember 21-én kezdődött meg [[Lipcse (Németország)|Lipcsében]], ahová csupán Lubbét vezették be [[rabruha|rabruhában]] és megbilincselve a tárgyalóterembe, a negatív sajtóvisszhang miatt azonban a többi tárgyaláson már bilincs nélkül jelenhetett meg.<ref>{{Opcit|n=Edouard Calic|o=208–209}}</ref> A tárgyaláson igen furcsán viselkedett, teljesen magába roskadtan ült, egyesek gyógyszeres kezelésére gyanakodtak ennek kapcsán,<ref>{{Opcit|n=Edouard Calic|o=212}}</ref> ezt azonban a német orvosok komolyabb kivizsgálás után cáfolták, tökéletes fizikai és szellemi állapotban lévőnek nyilvánítva őt.<ref>{{Opcit|n=Edouard Calic|o=223}}</ref> Lubbét a per folyamán csupán a tárgyalásokra hozták ki cellájából, és senki nem mehetett be hozzá, szemben Dimitrovval, akinek megengedték, hogy meglátogassa anyja.<ref>{{Opcit|n=Edouard Calic|o=265}}</ref> A vádlottak közül csupán Lubbét ítélték halálra, bár cselekedete idején a gyújtogatást még nem büntették halállal, ám egy február 28-i törvény értelmében már lehetőség volt erre, és ezt a [[nulla poena sine lege]] elv megszegésével január 30-ig visszamenően alkalmazták.<ref>{{Opcit|n=Edouard Calic|o=285}}</ref> Az ítéletet [[1934]]. [[január 10.|január 10-én]], három nappal Lubbe születésnapja előtt hajtották végre Lipcsében, méghozzá úgy, hogy [[nyaktiló]]val lefejezték.<ref>{{Opcit|n=Edouard Calic|o=292–293}}</ref>
Ítéletét egy berlini bíróság [[1967]]-ben nyolcéves börtönbüntetésre változtatta, majd [[1980]]-ban felmentő ítéletet hozott, azonban ezt a szövetségi bíróság később felülbírálta, a nyolcéves börtönbüntetést hagyva érvényben. [[1981]]-ben egy nyugatnémet bíróság az ítéletet hatályon kívül helyezte azon az alapon, hogy Lubbe [[pszichózis|őrült]] volt, azonban sokan a teljes bűnbocsánat pártján álltak. Ezt egy [[1998]]-as német törvény tette lehetővé, amelynek alapján lehetőség nyílt a nemzetiszocialista időszak alatt hozott ítéletek felülbírálatára. Ezen törvény alapján [[2008]]-ban teljes mentesítést kapott.<ref>{{cite web |url=http://www.guardian.co.uk/world/2008/jan/12/secondworldwar.germany |title=75 years on, executed Reichstag arsonist finally wins pardon |publisher=Guardian |date=2008-01-12 |accessdate=2011-05-24}}</ref>
| |||