„Gaál Gábor (író)” változatai közötti eltérés

Gál Anna szolgálólánynak és Szécsényi Nagy Gábornak, egy huszárezred lovászmesterének házasságon kívül született gyermeke volt. Budapesten a VII. kerületi Szent István úti főgimnáziumban érettségizett, majd 1911 őszétől a [[budapesti tudományegyetem]] bölcsész karának latin–magyar szakos hallgatója, ahol [[Riedl Frigyes]] szemináriumai és [[Alexander Bernát]] filozófiai kollégiumai hatottak értelmi formálódására. Ezekben az években az [[avantgárd]] kezdemények iránt érdeklődő fiatal pesti irodalmárok köréhez tartozott, és a [[Franyó Zoltán]] szerkesztette budapesti ''Új Revü''ben [[vers]]sel jelentkezett. Főiskolai tanulmányait és induló irodalmi pályáját 1914 őszén katonai behívó szakította félbe. Amikor közel hároméves frontszolgálat után 1917 nyarán mint kíméletre szorulót kiképzőtisztnek Pestre vezényelték, eszmei és politikai [[Radikalizáció|radikalizálódása]] során közel került ahhoz az írócsoportosuláshoz ([[Lukács György (filozófus)|Lukács György]], [[Balázs Béla (író)|Balázs Béla]], [[Sinkó Ervin]]), amely egy magasabb eszmeiségű irodalom programját hirdette s a kibontakozó antimilitarista mozgalom élesztője volt. 1917–18-ban, miközben a [[Hevesy Iván]] szerkesztette ''[[Jelenkor (időszaki lap)|Jelenkor]]''ban közölt könyvkritikákat, befejezte egyetemi tanulmányait, és tanári képesítést nyert.