„Katyusa (fegyver)” változatai közötti eltérés

1938–1941 között az RNII-ben több indítósínes szárazföldi indítóberendezéssel is kísérleteztek, amelyhez az RSZ–82-es rakétán alapuló 132 &nbsp;mm-es M–13 rakétát használták. A teherautó alvázra telepített rakéta-sorozatvetővel 1941 márciusában sikeresen végrehajtották a lőtéri teszteket, majd [[BM–13]] jelzéssel<ref>BM: Bojevaja Masina, magyarul: harcjármű</ref> rendszeresítették a [[Munkás-paraszt Vörös Hadsereg|Vörös Hadseregben]]. Az elkészült 24 sínes [[prototípus]]ból módosított M–132 rakétákat terveztek kilőni, azonban a tartószerkezet hibája miatt kis híján súlyos baleset következett be.<ref>http://rbase.new-factoria.ru/pub/gurov/gurov.shtml Az eredeti megoldás szerint a jármű nem előre, hanem oldalirányban lőtt volna. A nagyszámú rakéta tolóereje könnyedén felboríthatta a járművet.</ref> Az áttervezett tartószerkezet szintén gyengének bizonyult a rakéták kilövése közben. V. N. Galkovszij vezetésével mind a sínrendszert, mind pedig az alvázat áttervezték [[ZiSZ–5]] teherautóra. A munkálatokkal 1939 augusztusára végeztek és a járművet BM–13 (jelentése: 13-as számú harcjármű) jelzéssel látták el. Különböző rakétákkal átfogó kísérleteket folytattak le, míg végül a BM–13–16 típust<ref>M13 típusú rakéták 16 indítósínnel.</ref> fogadták el. E típusból a háború kezdetéig mindössze 40 darab készült el,<ref>http://ww2-weapons.com/Artillery/SP-guns/Russian/Katyusha/BM-13-N.htm</ref> 1941. június 21-én rendelte el [[Joszif Visszarionovics Sztálin|Sztálin]] a BM–13-asok hadrendbe állítását.

Az első harci bevetés helyszíneként a források [[Orsa (Fehéroroszország)|Orsa]] városát jelölik meg 1941. július 14-én 12 óra 12 perckor. A támadás során 112 csőből lőttek ki rakétákat az ellenfélre. 1942 után 300 &nbsp;mm-es rakétákat is kezdtek gyártani, amelyeket elsősorban erődített helyek ellen kívántak felhasználni, sikerrel. Egyidejűleg beszüntették a kisebb 82 &nbsp;mm-es rakétákat kilövő BM–8-asok gyártását is. 1944 decemberéig több mint 6000 darab BM–13-ast és hozzájuk 10−12 millió rakétát gyártottak.<ref>http://www.prlib.ru/en-us/history/Pages/Item.aspx?itemid=569</ref>

Az indítóállványra kézzel felhelyezett rakétákat a kezelő a vezetőállásról vagy vezetékes távkapcsoló segítségével távolabbról indítja. Az indítóállványra szerelt összes rakéta elektromos úton indítható (köznyelven: kilőhető) 7-10 másodperc alatt. A korabeli rakéták semmilyen pályahelyesbítő szerkezetet (pl. elektronika) nem tartalmaztak, mivel elsősorban egy adott terület robbanásokkal való ''elárasztására'', letarolására készültek. A korabeli kísérletek során az 5500 méterre lévő célpont körül kb. 1,5 kilométeres körön belül csapódtak be a rakéták -- amirakéták—ami meglehetősen durva célzás a tüzérségi lövegekhez képest.

Olcsón, egyszerű üzemekben is gyártható volt, és számos változata létezett, mint például az amerikai [[Kölcsönbérleti törvény|Lend-Lease Act]] keretében a Szovjetunióba szállított 51 503 db<ref>Norman Davies: Europe at War 1939-1945: No Simple Victory {{ISBN|0330352121}}</ref> Bantam jeep terepjárókra<ref>[http://www.jeeppress-europe.hu/press/article/139 A JEEP története], jeeppress-europe.hu</ref><ref>[http://wwiijeepparts.com/Archives/WW2RussianGAZJeep.html The Russian GAZ Jeep ], wwiijeepparts.com</ref> szerelhető BM-8-tól az 1942-ben hadrendbe állított 300 &nbsp;mm-es BM–31-ig, amely az ''Andrjusa'' becenevet kapta. A kísérleti példányokon nem volt állítási lehetőség, de a hadrendbe állított járműveket a vezetőfülke mögötti kézikerék meghajtású (autóemelőhöz hasonló) csavarorsókkal lehetett függőleges és vízszintes irányban célra állítani.<ref>1. ábrán az üzemanyagtartály fölött látható kurblihoz hasonló hajtókarokkal</ref><ref>http://vrn-histpage.ru/page.php?Page=52 Воронежская Катюша</ref> A hidraulikus mozgatás csak a második világháború után vált általánossá.

== LásdKapcsolódó mégszócikkek ==