„III. Henrik angol király” változatai közötti eltérés

a (kékít)
(→‎A báróháború vége: linkek, Eusztáz)
A király és Bicchieri az idős William Marshalt, Pembroke grófját kérte fel a régenskormány vezetésére, aki régóta ismert volt lojalitásáról és maga is jelentős sereg fölött rendelkezett. William felvette a ''justiciar'' (névleg főbírói, gyakorlatilag kormányzói) címet, de amikor Hubert de Burgh, a meglévő justiciar panaszt tett, címét a ''rector nostrer et rector nostri''-ra („mi urunk, országunk ura”) változtatta. William ezután des Roches püspökre bízta Henrik nevelését, hogy ő maga hadba vonulhasson.{{refhely|Carpenter 1990|17. o.}}
 
=== A báróháború vége ===
 
[[File:BitvaLincoln1217ortho.jpg|thumb|300px|A lincolni csata]]
A lojalista párt ekkor nem állt jól a polgárháborúban, és már azt fontolgatták, hogy Írországba menekítik a kormányzatot.{{refhely|Carpenter 1990|19. o.}} Oroszlán Lajos és a lázadók azonban nem tudták kihasználni előnyüket. Bár a westminsteri apátság az ő kezükben volt, a henrikpártiHenrik-párti egyház miatt nem tudták megkoronázni a francia herceget.trónkövetelőt,{{refhely|Carpenter 2004|301. o.}}{{refhely|Carpenter 1990|19–21. o.}} Aa királyi várak továbbra ispedig kitartottak az amúgy általuk megszállt területeken is. Sok lázadó báró János király halálával orvosolva érezte sérelmeit, Henrik pedig kihasználta a bizonytalanságukat és: birtokaik visszaadásával, valamintés a Magna Charta némileg módosított változatának elfogadásával (például kihúzva a pápa számára kedvezőtlen részeketrészek kihúzásával) próbáltamódosított visszacsábítaniváltozatának őketelfogadásával amegpróbálta sajátmagához oldalára.édesgetni őket{{refhely|Carpenter 1990|21–22. o., 24–25. o.}} Erőfeszítése— erőfeszítése azonban ekkor még azonban nem járt sikerrel.{{refhely|Carpenter 1990|25. o.}}
 
1217 februárjában Lajos erősítésért visszatért Franciaországba.{{refhely|Carpenter 1990|27. o.}} Távollétében nézeteltérés tört ki francia és angol követői között; valamint, a pápai legátus pedig keresztes háborúnakháborúvá nyilvánította a lázadók elleni harcot.{{refhely|Carpenter 1990|28–29. o.}} Az angol háború azonban nem ért föl azonban a szentföldi harccalszentföldivel, a részvétel nem váltotta ki a korábbi fogadalmat, a felkelőket nem tekintették eretneknek és a részvételt jelző keresztet nem a ruha vállára, hanem a mellkasra varrták fel. ATöbb lázadó bárókbáró közülazonban sokaknakígy is azonban megfelelő kifogástürügyet jelentetttalált a fegyver letevéséreletételére, mondván, hogy nem akarnak az egyház ellen harcolni.{{refhely|McGlynn 2013|198. o.}}{{refhely|Tyerman 1996|141–142. o.}} A mérleg már kezdett Henrik javára lendülnibillenni, amikor április végén Lajos herceg visszatért, és új lendületet advaadott a konfliktusnak azzal, seregénekhogy egyikegy felétsereget [[Lincoln (Anglia)|Lincoln]], aegy másikat pedig [[Dover (Anglia)|Dover]] várának ostromára küldteküldött.{{refhely|Carpenter 1990|31, 36. o.}} [[William Marshal]] kihasználta az ellenség megosztottságát, és május 20-án sikerült meglepniemeglepte a lincolniLincolnt ostromlókat. Maga a város ekkor már a lázadók kezén volt, csak a fellegvárat ostromoltáktartotta még magát. William elfoglalta a városfal egyik kapuját és, véres utcai harcokban megfutamította a lázadókat, majd kifosztotta a várost. Több felkelő báró fogságbabárót esettelfogtak, a háború egyik francia vezére, [[Thomas perche-i gróf]] pedig elesett.{{refhely|Carpenter 2004|302. o.}}
 
1217 februárjában Lajos erősítésért visszatért Franciaországba.{{refhely|Carpenter 1990|27. o.}} Távollétében nézeteltérés tört ki francia és angol követői között; valamint a pápai legátus keresztes háborúnak nyilvánította a lázadók elleni harcot.{{refhely|Carpenter 1990|28–29. o.}} Az angol háború nem ért föl azonban a szentföldi harccal, a részvétel nem váltotta ki a korábbi fogadalmat, a felkelőket nem tekintették eretneknek és a részvételt jelző keresztet nem a ruha vállára, hanem a mellkasra varrták fel. A lázadó bárók közül sokaknak azonban megfelelő kifogást jelentett a fegyver letevésére, hogy nem akarnak az egyház ellen harcolni.{{refhely|McGlynn 2013|198. o.}}{{refhely|Tyerman 1996|141–142. o.}} A mérleg már kezdett Henrik javára lendülni, amikor április végén Lajos herceg visszatért és új lendületet adva a konfliktusnak, seregének egyik felét [[Lincoln (Anglia)|Lincoln]], a másikat [[Dover (Anglia)|Dover]] várának ostromára küldte.{{refhely|Carpenter 1990|31, 36. o.}} William Marshal kihasználta az ellenség megosztottságát és május 20-án sikerült meglepnie a lincolni ostromlókat. Maga a város ekkor már a lázadók kezén volt, csak a fellegvárat ostromolták. William elfoglalta a városfal egyik kapuját és véres utcai harcokban megfutamította a lázadókat, majd kifosztotta a várost. Több felkelő báró fogságba esett, a háború egyik francia vezére, Thomas perche-i gróf pedig elesett.{{refhely|Carpenter 2004|302. o.}}
[[fájl:EustaceTheMonk.jpg|thumb|left|upright=1.5|A sandwichi tengeri csata és Eustace barát kivégzése]]
Lincoln után a lojalisták előrenyomulás leállt és csak június végén vették át a kezdeményezést, miután foglyaikért megkapták a váltságdíjat.{{refhely|Carpenter 1990|41. o.}} Eközben Lajos fokozatosan elveszítette hadjáratának franciaországi támogatását és beletörődött abba, hogy a trónigényét nem tudja érvényesíteni.{{refhely|Hallam-Everard 2001|173. o.|azonos=H173}} A francia herceg ajánlatot tett Bicchieri bíborosnak: lemond a követeléséről, ha cserébe hívei visszakapják elkobzott birtokaikat, visszavonják az egyházi átkot és Henrik ígéretet tesz a Magna Carta betartására.{{refhely|Carpenter 1990|41–42. o.}} A lojalista főnemesek azonban túlzottnak érezték a követeléseket, így megegyezés hiányában Lajos megmaradt erőivel Londonban maradt.
 
Lincoln után a lojalisták előrenyomuláselőrenyomulása leállt, és csak június végén vették át a kezdeményezést, miután foglyaikért megkapták a váltságdíjat.{{refhely|Carpenter 1990|41. o.}} Eközben Lajos fokozatosan elveszítette hadjáratának franciaországi támogatását, és beletörődött abba, hogy a trónigényét nem tudja érvényesíteni.{{refhely|Hallam-Everard 2001|173. o.|azonos=H173}} A francia hercegEzért ajánlatot tett Bicchieri bíborosnak: lemond a követeléséről, ha cserébe hívei visszakapják elkobzott birtokaikat, visszavonják az egyházi átkot és Henrik ígéretet tesz a Magna Carta betartására.{{refhely|Carpenter 1990|41–42. o.}} A lojalista főnemesek azonban túlzottnak érezték ezeket a követeléseket, így megegyezés hiányában Lajos megmaradt erőivel Londonban maradt.
1217 augusztusában egy francia flotta indult útnak, hogy katonákat, ostromgépeket és utánpótlást vigyen Lajosnak.{{refhely|Carpenter 1990|43–44. o.}} [[Sandwich]] előtt Hubert de Burgh főbírónak sikerült lecsapnia a franciákra és a sandwichi tengeri csatában szétszórta az ellenséget és elfoglalta zászlóshajóját. A hajó kapitányát, a hírhedt kalóz Eustace barátot helyben lefejezték. Lajos erre ismét béketárgyalásokat kezdeményezett és végül szeptember 12-én vagy 13-án megkötötték a lambethi (vagy kingstoni) békét. Feltételei hasonlóak voltak a korábbi megállapodáshoz, de lázadó egyházi személyek elvesztették birtokaikat és címeiket.{{refhely|Carpenter 1990|44–45. o.}} Ezenfelül Lajos 6666 fontot kapott, hogy mielőbb haza tudja szállítani embereit és megígérte, hogy javasolni fogja apjának, II. Fülöpnek Henrik franciaországi birtokainak visszaadását.{{refhely|Carpenter 1990|44–46. o.}} Oroszlán Lajos hamarosan el is hagyta Angliát és csatlakozott a dél-franciaországi katharok elleni [[Kathar keresztes háború|keresztes hadjárathoz]].{{refhely|Hallam-Everard 2001|173. o.|azonos=H173}}
 
1217 augusztusában egy francia flotta indult útnak, hogy katonákat, ostromgépeket és utánpótlást vigyen Lajosnak.{{refhely|Carpenter 1990|43–44. o.}} [[Sandwich]] előtt [[Hubert de Burgh]] főbírónak sikerült lecsapnia a franciákra és: a [[sandwichi csata|sandwichi]] tengeri csatában szétszórta az ellenséget és elfoglalta annak zászlóshajóját. A hajóflotta kapitányátparancsnokát, a hírhedt kalóz Eustace[[Eusztáz barátotbarát]]ot helyben lefejezték. Lajos erre ismét béketárgyalásokat kezdeményezett és végül szeptember 12-én vagy 13-án megkötötték a [[lambethi béke|lambethi]] (vagy kingstoni) békét. FeltételeiEnnek hasonlóak voltakfeltételei a korábbi megállapodáshoz hasonlóak voltak, de a lázadó egyházi személyek elvesztettékelveszítették birtokaikat és címeiket.{{refhely|Carpenter 1990|44–45. o.}} Ezenfelül Lajos kapott 6666 fontot kapott, hogy mielőbb haza tudja szállítani embereit, és megígérte, hogy javasolni fogja apjának, [[II. FülöpnekFülöp Ágost francia király]]nak Henrik franciaországi birtokainak visszaadását.{{refhely|Carpenter 1990|44–46. o.}} Oroszlán Lajos hamarosan el is hagyta Angliát, és csatlakozott a dél-franciaországi katharok elleni [[Katharkathar keresztes háború|keresztes hadjárathoz]].{{refhely|Hallam-Everard 2001|173. o.|azonos=H173}}
 
===A királyi hatalom visszaállítása===