„III. Henrik angol király” változatai közötti eltérés

1217 februárjában Lajos erősítésért visszatért Franciaországba.{{refhely|Carpenter 1990|27. o.}} Távollétében nézeteltérés tört ki francia és angol követői között, a pápai legátus pedig keresztes háborúvá nyilvánította a lázadók elleni harcot.{{refhely|Carpenter 1990|28–29. o.}} Az angol háború azonban nem ért föl a szentföldivel, a részvétel nem váltotta ki a korábbi fogadalmat, a felkelőket nem tekintették eretneknek és a részvételt jelző keresztet nem a ruha vállára, hanem a mellkasra varrták fel. Több lázadó báró azonban így is megfelelő ürügyet talált a fegyver letételére, mondván, hogy nem akarnak az egyház ellen harcolni.{{refhely|McGlynn 2013|198. o.}}{{refhely|Tyerman 1996|141–142. o.}} A mérleg már kezdett Henrik javára billenni, amikor április végén Lajos herceg visszatért, és új lendületet adott a konfliktusnak azzal, hogy egy sereget [[Lincoln (Anglia)|Lincoln]], egy másikat pedig [[Dover (Anglia)|Dover]] várának ostromára küldött.{{refhely|Carpenter 1990|31, 36. o.}} [[William Marshal]] kihasználta az ellenség megosztottságát, és május 20-án meglepte a Lincolnt ostromlókat. Maga a város ekkor már a lázadók kezén volt, csak a fellegvárat tartotta még magát. William elfoglalta a városfal egyik kapuját, véres utcai harcokban megfutamította a lázadókat, majd kifosztotta a várost. Több felkelő bárót elfogtak, a háború egyik francia vezére, [[Thomas perche-i gróf]] pedig elesett.{{refhely|Carpenter 2004|302. o.}}

 

 

Lincoln után a lojalisták előrenyomulása leállt, és csak június végén vették át a kezdeményezést, miután foglyaikért megkapták a váltságdíjat.{{refhely|Carpenter 1990|41. o.}} Eközben Lajos fokozatosan elveszítette hadjáratának franciaországi támogatását, és beletörődött abba, hogy a trónigényét nem tudja érvényesíteni.{{refhely|Hallam-Everard 2001|173. o.|azonos=H173}} Ezért ajánlatot tett Bicchieri bíborosnak: lemond követeléséről, ha cserébe hívei visszakapják elkobzott birtokaikat, visszavonják az egyházi átkot és Henrik ígéretet tesz a Magna Carta betartására.{{refhely|Carpenter 1990|41–42. o.}} A lojalista főnemesek túlzottnak érezték ezeket a követeléseket, így megegyezés hiányában Lajos megmaradt erőivel Londonban maradt.