„Julius Jacob von Haynau” változatai közötti eltérés

1849-ben a bécsi kormány teljhatalmú megbízottjaként végzett úgymond ''„rendcsinálása”'' során több mint száz embert végeztek ki, köztük [[Batthyány Lajos (miniszterelnök)|Batthyány Lajost]], az [[aradi vértanúk]]at, [[Csány László]]t és [[Kazinczy Lajos]]t.<ref>{{cite web |url=http://www.kislexikon.hu/haynau_remuralma.html |title=Haynau rémuralma |accessdate=2017-12-20 | publisher=hvg.hu}}</ref> A megtorlásokat követő nemzetközi tiltakozások eredményeként az uralkodó 1850. július 8-án visszavonta megbízatását és a szolgálataiért kapott fizetségből földbirtokot vásárolt magának Magyarországon.

 

[[Fájl:Coat-of-Arms-Haynau Freiherren.svg|80px|balra]]

Haynau anyja, Rosa (Rebecca) Wilhelmine Dorothea Ritter (1759–1833)<ref>{{cite web | url =https://gw.geneanet.org/pierfit?lang=en&p=rosa+dorothea&n=ritter | title = Rosa Dorothea RITTER, Freiin von Lindenthal | work = gw.geneanet.org | accessdate= 2020-01-06}}</ref><ref>[http://1848.sulinet.hu/haynau.html Haynau - egy eszme megszállottja?] {{Wayback|url=http://1848.sulinet.hu/haynau.html# |date=20150225050947 }}, 48.sulinet.hu</ref> 1759-ben vagy 1764-ben Johann Georg Ritter gyógyszerész és Maria Magdalena Witz gyermekeként, a svájci [[Biel]]ben látta meg a napvilágot. Rebecca nem tudni pontosan, mikor találkozott először [[I. Vilmos hesseni választófejedelem|I. Vilmos hessen-kasseli tartománygróffal]] (1743–1821), de 1779–1786 között hét gyermeke született tőle, öt fiú és két leány. A gyermekek közül a legfiatalabb a kis Julius Jacob volt.<ref name="sulinet">[http://www.urbanlegends.hu/2007/10/haynau-anyja-zsido-volt/ Haynau anyja zsidó volt?]</ref>

Vilmos tartománygróf – 1803-tól Hessen választófejedelme – 1764 óta törvényes házasságban élt Vilma Karolina dán királyi hercegnővel (1747–1820), [[V. Frigyes dán király]] leányával, de mellette több házasságon kívüli kapcsolatot is fenntartott. A Rosa Dorothea Ritterrel folytatott viszonyból <!-- Nincs [[morganatikus házasság]]--> született hét gyermeket apjuk törvényesnek ismerte el, és rájuk hagyományozta a von Haynau bárói rangot.<ref>{{cite web | url = https://gw.geneanet.org/pierfit?lang=en&m=A&p=julius+jacob+heinrich+friedrich+ludwig&n=von+haynau&siblings=on&notes=on&t=T&v=6&image=on&marriage=on&full=on | title = Ancestry of Julius Jacob Heinrich Friedrich Ludwig von HAYNAU | work = gw.geneanet.org | accessdate= 2020-01-06}}</ref> Az apa kérelmére [[II. József magyar király|II. József császár]] az anyát Lindenthal bárónőjévé ''(Freifrau von Lindenthal)'' emelte.<ref name="sulinet"/>

 

 

[[Fájl:Julius von Haynau (Giuseppe Bezzoli, 1853).jpg|bélyeg|265px|[[Giuseppe Bezzoli]] festménye Haynauról, a hadvezérről, [[Hadtörténeti Múzeum (Bécs)|Hadtörténeti Múzeum]], [[Bécs]]]]

{{csonk-szakasz}}

Tapasztalt katonatiszt volt, akinek katonai pályafutása [[1801]]-ben kezdődött a [[Habsburg Birodalom|Habsburg császári hadseregben]]. Részt vett a [[napóleoni háborúk]]ban. Féktelen gyűlöletet érzett a forradalmárok iránt. Korán elhíresült kegyetlenségéről, erőszakosságát meg sem kísérelte irányítani.

 

1848-ban a temesvári helyőrség parancsnokaként többször kikelt a [[Batthyány-kormány]] ellen. Ezért áthelyezték Itáliába, ahol az [[Itáliai forradalmak 1848–49-ben|olasz szabadságharcosok]] elleni kegyetlenkedéseiről nevezték el „bresciai hiénának”. 1849 áprilisában leverte az osztrák önkényuralom ellen föllázadt [[Brescia|Bresciát]]. A város elfoglalása után brutálisan üldözte a felkelés résztvevőit. Azokat a férfiakat, akik a kórházakban fekvő sebesült osztrák katonákat lemészárolták vagy feladták a forradalmároknak, Haynau kivégeztette, a nők egy részét pedig nyilvánosan megvesszőztette. Mintegy 1000 polgárt öltek meg a csata során. A hősies ellenállás miatt Brescia városa a ''Leonessa d'Italia'' nevet kapta.<ref>[https://www.revolvy.com/page/Ten-Days-of-Brescia Ten Days of Brescia ]</ref> A nemzetközi közvélemény felháborodott, [[Joseph Wenzel Radetzky]], az itáliai császári-királyi haderő főparancsnoka természetesen ismételten levélben köszönte meg a határozott fellépést.

 

Itáliai működése után rábízták a magyarországi felkelés leverését és a megtorlást is. [[1849]]. [[május 30.|május 30-án]] őt nevezték ki [[Ludwig von Welden]] császári és királyi táborszernagy helyére az Itálián kívüli császári haderők főparancsnokává. Amikor Welden megtudta, hogy [[Felix zu Schwarzenberg|Schwarzenberg]] utasította Radetzkyt, rendelje Pozsonyba Haynaut azért, hogy az ő segédtisztjévé nevezzék ki, május 30-án inkább lemondott.

 

Miután a cári intervenció elleni harc lekötötte a magyar honvédsereg erejének jelentős részét, Haynau több csatában győzött a magyar csapatok felett. [[Görgei Artúr]] [[világosi fegyverletétel]]ének helyét és idejét is az indokolta, hogy nem Haynaunak akarta magát megadni.<ref>[http://mek.oszk.hu/06100/06162/html/aradiv02821/aradiv02821.html 1849. augusztus 15. Haynau levele Joseph Radetzky császári királyi tábornagynak], mek.oszk.hu</ref>

 

[[Fájl:Haynau 1849 augusztus 9-én Kis-Becskereknél.jpg|bal|bélyeg|250px|Haynau és törzskara 1849. augusztus 9-én Kis-Becskereknél]]

Az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc]] leverése után Haynau mint Magyarország teljhatalmú katonai parancsnoka vezette a lázadó magyar forradalmárok elleni megtorlást. [[1849]]. [[október 6.|október 6-án]] kivégeztette az [[aradi vértanúk]]at és ugyanezen a napon a [[Pest (történelmi település)|pest]]i [[Újépület]] udvarán [[Batthyány Lajos (miniszterelnök)|Batthyány Lajos]] grófot, az első független magyar kormány elnökét. Az 1849. évben végrehajtott halálos ítéletek egy aradi kivégzéssel értek véget. Október 25-én reggel 7 órakor lőtték főbe [[Kazinczy Lajos]] ezredest, aki egy északkelet-magyarországi hadosztály és az észak-erdélyi csapatok maradványainak parancsnokaként augusztus 24-25-én [[Zsibó]]nál feltétel nélkül megadta magát [[Magnus Johann von Grotenhjelm]] tábornok orosz csapatainak. A későbbiekben is sok más forradalmár esett Haynau áldozatául. Százakat küldött [[Kufstein]], [[Munkács]], [[Olomouc|Olmütz]] stb. várbörtöneibe. Ezrével soroztatta be a magyar honvédeket a [[Habsburg-család|Habsburgok]] olasz és német tartományaiban állomásozó seregeibe. Haynau 1849. július 1-jén, Győr elfoglalása után kiáltványt adott ki, ebben teljhatalmú osztrák fővezérként elrendelte, hogy minden, 1848. október 3-a után elkövetett és a magyarok szabadságharcával összefüggésben álló cselekményt ki kell vizsgálnia a haditörvényszéknek.<ref>[http://mek.oszk.hu/06100/06162/html/aradiv02801/aradiv02801.html 1849. július 1. Haynau kiáltványa PROCLAMATIO], mek.oszk.hu</ref>

A harcok befejezése után a pest-budai [[Széchenyi lánchíd|Lánchíd]] sérüléseit is kijavították, szeptember-októberben megépítették a végleges pályát, majd 1849. november 20-án Haynau, a bresciai hiéna, az olasz és a magyar szabadságmozgalmak vérbefojtója avatta fel.<ref>[http://www.ng.hu/Civilizacio/2003/11/Haynau_felavatja_a_Lanchidat Haynau felavatja a Lánchidat]</ref>

 

<!--[[Fájl:Feldzeugmeister Freyherr von Haynau.jpg|bélyegkép|balra|Haynau táborszernagy, W. Skallitsky (művész) Johann Rauh (litográfus) műve]]-->

Haynau különös kegyetlensége<ref>[http://epa.oszk.hu/00800/00861/00014/2000-1-2-04.html Hermann Róbert: Az 1849–1850. évi kivégzések], http://epa.oszk.hu/</ref> lassanként az osztrák udvar számára is kényelmetlenné vált, s 1850. július 8-án [[I. Ferenc József magyar király|Ferenc József osztrák császár]] Von Haynau táborszernagyot visszahívta a Magyarországon állomásozó császári csapatok éléről, jelentős mennyiségű államkötvénnyel méltányolva véres szolgálatait.<ref>[http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1850_julius_8_haynau_levaltasa Tarján M. Tamás: 1850. július 8. Haynau leváltása], rubicon.hu</ref> Leváltásakor parancsnoka [[Joseph Wenzel Radetzky|Joseph Radetzky]] császári tábornagy, ekkor ezt mondta róla: ''„Haynau olyan, mint egy borotva: mihelyt elvégezte dolgát, tokba kell tenni”''.<ref>[http://realzoldek.hu/modules.php?name=Universal&file=print&sid=503 Czupy György: Adatok a magyar nemzet kultúrájához], realzoldek.hu</ref>

 

Ezután [[Nagygéc]]en és [[Kisszekeres]]en 200 ezer pengő forint jutalompénzén szerzett birtokán élte a békés földbirtokos életét.<ref>[http://www.fehergyarmat.hu/arad.pdf Palágyi Lajos: Egy Haynau-birtok Szatmár vármegyében], fehergyarmat.hu</ref><ref>[http://epa.oszk.hu/01600/01614/00013/pdf/nyjame_24-26_1981-1983_051-058.pdf Mogyorósi Sándor: Rémalkotó néphagyomány? ], epa.oszk.hu</ref>

 

Haynau a botrány után azonnal elhagyta az angol fővárost, de elutazása előtt még köszönetet mondott a helyi hatóságoknak a neki nyújtott oltalomért. Állítólag [[Giuseppe Garibaldi]] egy londoni látogatása során meg akarta keresni a két elkövetőt, hogy megköszönje nekik Haynau összeverését.<ref>[https://dawlishchronicles.com/the-humbling-of-general-hyena-1850/ The humbling of “General Hyena” 1850 - dawlish chronicles], dawlishchronicles.com</ref> Éppen így járt [[Brüsszel]]ben is, ahol a nők korbácsolását vetették szemére. Párizsban a kormánynak mindent el kellett követnie biztonsága megóvására, Berlinben ellenben megünnepelték. Hazatérése után Bécs császárhű vezetősége a város díszpolgárává választotta.

 

[[Fájl:Haynau vörös gallérral.jpg|bal|bélyeg|Haynau]]

[[1853]]. [[március 14.|március 14-én]] az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848-as vér nélküli pesti forradalom]] évfordulójának előestéjén hunyt el [[Bécs]]ben, ahol barátaival éppen az észak-itáliai felkelés leverését ünnepelte és a halálának okát a jelenlévők agyvérzésnek vélték, hisz nem tudhatták, hogy egy fejsérülése utóhatásaként Haynau rendszeresen elveszti eszméletét. Később a halál pontos okának kiderítéséért elrendelték a holttest felboncolását, amit a koponyatető lefűrészelésével kezdtek el. Egy bécsi történet szerint az elborzadt orvosok akkor vették észre, hogy Haynau valójában él, mert a felnyitott koponyában az agyvelő még lüktetett.<ref>[http://hirmagazin.sulinet.hu/hu/oktatas/a-fanatikus-rendteremto A fanatikus 'rendteremtő'], hirmagazin.sulinet.hu</ref> A történet szerint az egyik orvos elájult, míg egy másik kollégája kést vágott a boncasztalon fekvő Haynau agyába. A valóságban azonban a kiérkező orvos meg tudta állapítani a halál beálltát, és élve boncolására nem került sor.<ref>Hahner Péter: Újabb 100 történelmi tévhit avagy Amit biztosan tudsz a történelemről – és mind rosszul tudod, Animus Kiadó, 2011, {{ISBN|9789633240298}}, 229. old.</ref><ref>[http://tortenelemportal.hu/2010/10/egy-pillantas-a-hoherra-haynau/ Egy pillantás a hóhérra: Haynau]</ref>

1853. március 17-én temették el a [[graz]]i Szent Lénárd-temetőben (St. Leonhard)<ref>[http://www.origo.hu/tudomany/tortenelem/20130610-egy-forradalom-negy-temetes-5-resz-egy-koponya-fekete-hajfurtokkel.html Egy forradalom, négy temetés - 5. rész: Egy koponya, fekete hajfürtökkel ]</ref> a 111-010-014 számú sírhelyen.<ref>[http://www.pfarreleonhard.at/index.php/denkmale Viele berühmte Menschen sind am Leonhardfriedhof begraben]{{Halott link|url=http://www.pfarreleonhard.at/index.php/denkmale |date=2019-07 }}</ref><ref>[http://androom.home.xs4all.nl/biography/i009106.htm The grave of Julius, freiherr von Haynau at the St. Leonhard-Friedhof, Graz]</ref>

 

{{Kép|Austrian Medal honouring von Haynau in 1849, reverse.jpg|180px|jobbra|<small>Osztrák emlékérem hátlapja</small>}}

{{Kép|Austrian Medal honouring von Haynau in 1849, obverse.jpg|180px|jobbra|<small>Osztrák emlékérem előlapja</small>}}

[[Kategória:1786-ban született személyek]]

[[Kategória:1853-ban elhunyt személyek]]