„III. Henrik angol király” változatai közötti eltérés

a
Lincoln után a lojalisták előrenyomulása leállt, és csak június végén vették át a kezdeményezést, miután foglyaikért megkapták a váltságdíjat.{{refhely|Carpenter 1990|41. o.}} Eközben Lajos fokozatosan elveszítette hadjáratának franciaországi támogatását, és beletörődött abba, hogy a trónigényét nem tudja érvényesíteni.{{refhely|Hallam-Everard 2001|173. o.|azonos=H173}} Ezért ajánlatot tett Bicchieri bíborosnak: lemond követeléséről, ha cserébe hívei visszakapják elkobzott birtokaikat, visszavonják az egyházi átkot és Henrik ígéretet tesz a Magna Carta betartására.{{refhely|Carpenter 1990|41–42. o.}} A lojalista főnemesek túlzottnak érezték ezeket a követeléseket, így megegyezés hiányában Lajos megmaradt erőivel Londonban maradt.
 
1217 augusztusában egy francia flotta indult útnak, hogy katonákat, ostromgépeket és utánpótlást vigyen Lajosnak.{{refhely|Carpenter 1990|43–44. o.}} [[Sandwich]] előtt [[Hubert de Burgh]] főbírónak sikerült lecsapnia a franciákra: a [[sandwichi csata (1217)|sandwichi]] tengeri csatában szétszórta az ellenséget és elfoglalta annak zászlóshajóját. A flotta parancsnokát, a hírhedt kalóz [[Eusztáz barát]]ot helyben lefejezték. Lajos erre ismét béketárgyalásokat kezdeményezett és végül szeptember 12-én vagy 13-án megkötötték a [[lambethi béke|lambethi]] (vagy kingstoni) békét. Ennek feltételei a korábbi megállapodáshoz hasonlóak voltak, de a lázadó egyházi személyek elveszítették birtokaikat és címeiket.{{refhely|Carpenter 1990|44–45. o.}} Lajos kapott 6666 fontot, hogy mielőbb haza tudja szállítani embereit, és megígérte, hogy javasolni fogja apjának, [[II. Fülöp Ágost francia király]]nak Henrik franciaországi birtokainak visszaadását.{{refhely|Carpenter 1990|44–46. o.}} Oroszlán Lajos hamarosan el is hagyta Angliát, és csatlakozott a dél-franciaországi katharok elleni [[kathar keresztes háború|keresztes hadjárathoz]].{{refhely|Hallam-Everard 2001|173. o.|azonos=H173}}
 
===A királyi hatalom visszaállítása===