„Római vallás” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
0 forrás archiválása és 1 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta14) |
Tulajdonnevek |
||
11. sor:
|térkép mérete=300px
|térkép aláírása=A Római Birodalom legnagyobb kiterjedése idején ([[117]] körül) – a birodalom sok lakója csak színleg alkalmazkodott az itáliai eredetű római valláshoz
|kialakulásának ideje =[[i
|alapító =
|fő próféta =
31. sor:
|személyiségek nevei 2 =
|személyiség megnevezése 2 =
|főbb események =<br> [[I. e. 753|Kr. e. 753]] – Róma alapítása<br> [[I
Az [[ókori Róma]] fennállása alatt sok vallási kultusz befolyása alatt állt, melyekből sokat átvett, ezek részleteit ismerteti ez a szócikk. A római istenségeket részletesebben a [[római mitológia]] nevű cikk tárgyalja.
39. sor:
== Városalapítás kora ==
A [[Róma|Rómát]] alapító [[latin nép|latinok]] vallása földműves természetvallás volt. [[Totemizmus]] (pontosabban [[animizmus]]) figyelhető meg, hisz a monda szerint [[Romulus
A túlvilágról a rómaiaknak mindvégig homályos elképzeléseik voltak, mindenesetre az ősök szellemeit mélyen tisztelték, igyekeztek kiengesztelni őket. A házi oltárokon, melyeknek papja a családfő volt, naponta áldoztak kisebb ajándékokkal, étellel, gyümölccsel, kevés [[Bor (ital)|borral]] vagy [[étkezési olajok|olajjal]]. Két állami, közösségben tartott ünnep is volt a halottak szellemeinek tiszteletére, a februári ''[[parentalia]]'' és a májusi ''[[lemuralia]]'', amikor a visszatérő holtaknak ételáldozatokat ajánlottak fel.
45. sor:
Az [[etruszkok|etruszk]] és [[görögök|görög]] vallási hagyományok befogadása előtt a rómaiak úgynevezett '''[[numen]]eket''' imádtak, megszemélyesülés nélküli isteni hatalmakat, akiknek mintegy szellemekként nem volt konkrét megjelenési formájuk, csupán szerepükre utaló nevük. E típusú vallást ''funkcionális''nak nevezzük, mivel a numenek bizonyos funkciók védnökei.
* a házi szellemek: [[genius (mitológia)|genius]] a férfi, és [[Iuno Regina|iuno]] a nő védnöke, az erkölcsi tisztaság, termékenység biztosítása, [[lares]], [[penates]] (''penus'' = éléskamra) a vagyon, a [[larvae]], a család és a ház védelmezői, a küszöb és a falsarok istenei, [[vesta]], a házi tűzhely istennője, [[ianus]], a ház falainak és kapujának őrzője, [[manes]] az elhunytak lelkei, vagyis az őskultusz tárgyai, [[Terminus (isten)|terminus]] a családi birtok határainak őrzője;
* a természeti funkciók: a vetések oltalmazója, a földművelés patrónusa [[
A ''larok'' két csoportra oszthatók, a ''lares familiares'' a családi szentségek gyűjtőneve, emellett a ''lares compitales'' (= keresztúti larok) a birtokvédelemmel kapcsolatos szentségek.
58. sor:
Az ezekhez kapcsolódó fontosabb fogalmak a későbbiek során is a római tudat alapvető alkotórészei maradtak, és ezek elsorvadásával kezdődött Róma tulajdonképpeni hanyatlása. ''Pietas'' – a vallási előírások pontos követése. ''Do ut des'' – adok, hogy adj. ''Religio'' – e szó etimológiáját vitatják, vagy a ''religare'' (megkötés), vagy a ''religere'' (szeretetteljes odafigyelés, pontos követés) szavakból származik, mindkettő kifejezi azonban a római polgár városa iránti érzelmeit.
Ez időben a papok állami alkalmazottak voltak, és jórészt azok is maradtak a [[kereszténység|keresztény]] korig. A papok a hatalomgyakorlók ([[patricius]]ok) közül kerültek ki, de politikai súly nélküliek.
=== Mars kultusza ===
A rómaiak előszeretettel nevezték magukat „[[Mars (isten)|Mars]] népének”, neki szentelték a március hónapot (martius = harcias), amely eredetileg a kalendárium legelső hónapja volt. Ugyanakkor mint hadistennek, a városfalakon kívül, a [[Mars-mező (Róma)|Mars-
Mars a növényi termékenység védnökéből vált általános termékenységistenné, ebből a férfierő védnökévé, a közösség oltalmazójává, és ez utóbbi járulékos funkciója vonzotta a harc, háború és pusztítás képzetét. Áldozati állata lehetett ló, bika vagy farkas; de neki szentelték a furcsa „disznó-juh-ökör”-áldozatot is ''(suovetaurilia)'', amelyet Róma határain ötévente a rituális tisztítás alkalmával kellett elvégezni ''(lustrum)''.
Mars jelképe a király palotájában (
=== Quirinus kultusza ===
71. sor:
=== Vesta kultusza ===
[[Kép:Temple of Vesta.jpg|bélyegkép|180px|A Vesta
Vesta női istenség volt a házi tűzhely őrzője.
Numa Pompiliust tartják a [[Vesta-szüzek]]
Fennmaradt a neve Vibidiának és Maximának, ez utóbbi portréját a Forum Romanumon, a [[Vesta-szüzek háza|Vesta-szüzek házában]] találták meg.
82. sor:
A rómaiak szemében mindig is fontos volt a túlvilági, az emberfeletti hatalommal bíró erők kegyeinek elnyerése, a fennálló hatalom igazolni igyekezett az istenekkel való jó viszonyát, sőt a császárkorban magukat a császárokat is isteni színben tüntették fel. Így a római államnak mindig is volt hivatalos vallása: meghatározott istene(i), szertartásai, ceremóniái.
===
Róma városának megerősödésével a vallás is hierarchikussá alakul, és nagyságának igazolásaként az istenekkel való viszonyát pontosítja. A pantheon klasszikus formájának kibontakozásával az istenek világának élére három 'nagy isten' került: [[Iuppiter]] közöttük a legfontosabb, akit istenkirályként a villámlás urának, de az államélet védnökének is tekintenek. Mellette áll Mars, a férfierő, a harc és a termékenység istene, de a háborúk patrónusa is. A harmadik főisten Quirinus: a római polgárok közösségének és békés gazdálkodásának égi védnöke, a napi munka sikerének oltalmazója.
99. sor:
A madárjóslásnak nagy hagyománya volt az ókori Rómában. Minden templom vagy pap felszentelésénél ''(inauguratio)'' jelen voltak az augurok (madárjósok). Népgyűlést csak akkor lehetett tartani, ha az [[augur]] kedvező jóslatot hirdetett. Ha egy felszentelt helyet fel akartak számolni (például a Capitolium felépítésénél), akkor ahhoz is madárjós közreműködésére volt szükség (érvénytelenítés – ''[[exauguratio]]'').
Az '''augur''' vagyis madárjós jósolt rendkívüli égi jelekből (napfogyatkozás, csillaghullás, szivárvány stb.), a madarak repüléséből, hangjából. A madarakat két osztályba
Hadviseléskor, ütközet előtt abból jósoltak, hogy a ketrecbe zárt tyúkok hogyan esznek. Ha gyorsan kiszaladtak ketrecükből, és oly mohón ettek, hogy egy-egy szem kiesett a csőrükből, azt jó ómennek, jó előjelnek vették.
105. sor:
==== Madárjóslat ====
Az ''augurium'' vagy ''auspicium'' maga a madárjóslat. A jóslások alapja valamely jó vagy rossz isteni előjel (prodigium) bekövetkezése, azaz szokatlan vagy megmagyarázhatatlan környezeti jelenség, melyből az istenek szándékára lehet következtetni egy üggyel kapcsolatban. A lituus – a madárjósok csomótlan, görbe botja a jóslások fontos kelléke, mert ezt mutatópálcaként használva nagyobb csoportok is nyomon követhették a jóslás folyamatát. A jóslások felszentelt (inauguratio) helyen zajlottak, ahonnan általában jó kilátás nyílt, és oltár is található volt.
A jós a botjával megjelölte az égtájak határait, elmondta az égtájak aktuális jelentését majd hangos fohásszal
=== Béljóslás ===
:''Lásd még: [[Haruspex]]''
A béljóslás, latinul ''haruspicium'' kevésbé volt kedvelt, mint a madárjóslás. A béljósok, vagyis ''haruspexek'' egészen a birodalom hanyatlásáig hivatalos tisztet töltöttek be a római állam vallási szervezetében. [[Halikarnasszoszi Dionysios]] szerint Rómában már Romulus idejétől kezdve léteztek béljósok, ám a szerzők zöme a bőséges forrásokra hivatkozva etruszk eredetűnek tartja a béljóslást. A Tarquiniusok uralkodása idejétől a rómaiak fordultak tanácsért a haruspexekhez, akik ismerték a ''disciplina Etrusca''-t, az etruszk jóslás tudományát. Az i. e.
A [[principatus|principátus]] idején a béljóslás szigorúbb felügyelet alá került: feltehetőleg [[Augustus római császár|Augustus]] szervezte meg a 60 béljós testületét, amelybe immár nemcsak etruszk származású jósok tartoztak. A császárság idején az állami béljósok feladatköre kiszélesedett, a 60 fős testülethez a
A
=== Kockavetés ===
154. sor:
Mint a más népekkel kapcsolatban lévő (Róma esetében: azokat meghódító) többistenhívő népek általában, Róma is meglehetősen nyitott volt az idegen istenek felé. A keleti elemek első átvételei a pun háborúk, majd a szír–makedón háborúk alatt történtek. Főleg a köztársaság válsága és a császárkor időszakában voltak elterjedtek a beavatással járó, általában elitista jellegű misztériumvallások. Az első misztériumvallások még nem jártak sikerrel a rendkívül szigorú erkölcsű Rómában, így a [[Dionüszosz]] istennel azonosított ''Bacchus'' és annak misztériumaként átvett ''[[bacchanalia]]'' még betiltásra került a köztársaság korában. Valószínűleg nem volt annyira szexuális jellegű ez a misztérium, mint ahogyan ezt a koncepciós perében előadták, de titkos jellege akkor még visszatetszést szült. A beavatásos jellegű vallásoknak ugyanis alapvető lényege, hogy bizonyos külsőségeket leszámítva tanai titkosak, azokat csak beavatottjai ismerhették meg. A közhiedelemmel ellentétben a ''bacchanáliák'' nem kerültek teljes tiltásra, hanem csak a szertartáson résztvevők számát maximálták öt főben, így csökkentve az esélyét a nagyszabású orgiának.
A római állam főisteneinek egyre formálisabbá váló tisztelete helyett a
== Kereszténység ==
|