„Forgách Simon (kuruc tábornagy)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Emigráns magyarok kategória hozzáadva (a HotCattel) |
a kékít |
||
18. sor:
A [[Rákóczi-szabadságharc]] kitörésekor előbb a kurucok ellen harcolt, részt vett az 1703. november 15-ei [[zólyom]]i ütközetben. A trónörökös, a későbbi [[I. József magyar király|I. József]] ifjúkori bizalmasa volt, ezért nagy feltűnést keltett, amikor [[1704]]. március 20-án átszökött a kurucok táborába. Átállása okául a [[horvát bán]]i méltóság betöltésénél való mellőztetését, és néhány szolgájának az ellene táplált gyanú miatti elfogatását adta. Csak jóval később, a [[Oszmán Birodalom|törökországi]] száműzetésben vallotta be [[II. Rákóczi Ferenc]]nek, hogy József főherceg beleegyezésével szökött meg [[Bécs]]ből, azzal a szándékkal, hogy Rákóczit és pártját rábírja, hagyjanak fel az új királyválasztással, és csak azt követeljék, hogy József azonnal, még atyja életében vegye át a kormányt.
Rákóczi tábornaggyá nevezte ki Forgáchot, aki 1704. április 16-án nyolchavi fegyverszünetre, s ha ez idő alatt nem érkezne felmentés, azt követő kapitulációra bírta az egri vár császári őrségét. Forgách ezt követően átvette [[Károlyi Sándor (hadvezér)|Károlyi Sándort]]ól a [[dunántúl]]i főparancsnokságot, és az ugyancsak átpártolt [[Esterházy Antal (tábornagy)|Esterházy Antal]]lal majdnem az egész országrészt meghódította Rákóczi részére. [[1704]]. [[június 13.|június 13-án]] nagy vereséget szenvedett [[Koroncó]]nál ''[[Sigbert Heister|Heister]]'' császári tábornokkal szemben. (Ez volt a szabadságharc hat nagy csatája közül az első.)
Forgách ezt követően [[Felső-Magyarország]]on működött, [[1704]]. október végén kapitulációra bírta [[Kassa|Kassát]], majd [[Eperjes (Szlovákia)|Eperjes]]t, [[december 25.|december 25-én]] pedig [[Szatmárnémeti|Szatmár]] várát. Ekkor már Rákóczi [[erdély]]i csapatainak kinevezett főparancsnoka volt, de csak [[1705]] elején vonult be [[Kolozsvár]]ra. Az év folyamán elfoglalta [[Medgyes]]t, [[Szamosújvár]]t és [[Déva]] várát, a császáriak így [[Jean Rabutin|Rabutin]] tábornagy parancsnoksága alatt [[Nagyszeben]], [[Brassó]] és [[Fogaras]] városába szorultak vissza.
1705 őszén részt vett a [[szécsényi országgyűlés]]en, ahol [[Kuruc szenátorok listája|szenátorrá]] választották. Innen visszatért Erdélybe, hogy megfelelő előkészületeket tegyen a felvonuló császári fősereg ellen. A [[zsibói csata]]vesztés (1705. november 11.) után azonban a kurucok kiszorultak Erdélyből, s Rákóczi ekkor Forgáchra bízta a reguláris haderő megszervezésének feladatát és irányítását. 1706 nyarán a felső-magyarországi (kassai) főkapitányságot is elnyerte. [[1706]] őszén a fejedelem [[Pozsony]] várának csellel való elfoglalására küldte. Megfelelő eszközök és csapatok híján Forgách erre természetesen nem vállalkozhatott, ehelyett egy sikeres morvaországi portyázást hajtott végre. A császáriak azonban eközben visszafoglalták Esztergomot, mire Rákóczi 1706. november 22-én letartóztatta, majd fogságra vetette Forgáchot. A gróf előbb [[Krasznahorkaváralja|Krasznahorkán]], majd a [[Szepesi vár]]ban raboskodott. Itt egy éjjel szökési kísérlet közben (a kötél, melyen leereszkedett, leszakadt) lábát törte, ezúttal [[Munkács]] várába zárták, és ott raboskodott 1710. november 16-áig. Maga Rákóczi katonai mulasztással, írásban kiadott utasításai megszegésével vádolta tábornagyát, de az ügy valódi hátterében inkább politikai okok állhattak.
| |||