„I. János pápa” változatai közötti eltérés

Pontifikátusának legjellemzőbb momentuma [[konstantinápoly]]i útja volt, amely megalapozta sikerét és halálát is. Az újraegyesített egyház keleti részén, a [[bizánc]]i császár, [[I. Justinus bizánci császár|I. Justinus]] szigorú, fanatikusan vallásos uralkodása váltotta ki ''I. János'' utazását. [[I. Justinus bizánci császár|Justinus]] császár ugyanis [[523]]-ban szigorú rendeletet hozott a birodalmában élő [[arianizmus|ariánusok]] ellen. Vallásuk megtagadása mellett arra kényszerítette őket, hogy a [[Kereszténység|keresztényektől]] elfoglalt templomokat visszaadják. Ennek a híre hamarosan elért Itáliába is, ahol az [[Gótok#Keleti_gKeleti g.C3.B3tok_B3tok .28osztrog.C3.B3tok.2C_greuthungok2C greuthungok.29|osztrogótok]]<!-- ezt majd javítani kell, ha elkészül a [[Keleti gótok]] --> [[király]]a, [[Nagy Theodorik]] elítélte a [[bizánc]]i üldözéseket. [[Theuderich keleti gót király|Nagy Theuderich]] ugyanis maga is [[arianizmus|ariánus]] volt, ezért vallásának védelmére kelt. Ellenére volt az is, hogy az egyház egységesen [[I. Justinus bizánci császár|I. Justinus]] döntése mellé állt, ráadásul a [[róma]]i szenátus titokban támogatta a császár itáliai ambícióit. Így aztán azonnal követeket küldött [[Konstantinápoly]]ba, hogy így érvényesítse befolyását a [[bizánc]]i császári udvarban. A követség tagjai között négy hűséges szenátor volt, és a legátus vezetőjének ''I. János''t tette meg. A [[pápa (egyházfő)|pápát]] a dühös [[király]] rákényszerítette erre az útra. ''János''nak azt is kikötötték, hogy bírja rá a császárt rendelete visszavonására, adja vissza az elvett templomokat és térítse vissza az [[arianizmus|arianista]] hitre azokat, akik kényszerből vették fel a keresztséget.