„Hosziosz Lukasz-kolostor” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a ISBN sablon AWB |
a →Mozaikok: ez marhára nem a Keresztelő, hanem egy másik Szent János, az evangélista és kedvenc tanítvány Címke: 2017-es forrásszöveg-szerkesztő |
||
81. sor:
Az egyes mozaikművészek stílusa közötti különbséget határozottan elárulják a különböző [[Szűz Mária|Mária]]-ábrázolások. A kereszthajóban látható Mária jóságos arcú, meleg tekintetű anyát ábrázol, aki szeretettel néz le gyermekére. Ezzel az erőteljesen megrajzolt még plasztikus hatású Máriával szemben a trónoló Madonna a Gyermekkel ábrázolása, különösen Mária tekintete már nagyon merevnek hat. A stilizálásra utaló hajlam nyilvánvalóvá válik a Lábmosás-jelenetben, ahol a művész a félkör alakú térben elhelyezett apostolok alakját a térformához való alkalmazkodás kedvéért természetellenesen megnyújtotta. Az ellentétes szemléletű, stilizáló és a test tömegét jobban hangsúlyozó mesterek együttese a közép bizánci művészetben gyakran egymás mellett élő különböző irányzatok érdekes példáját mutatja.<ref name="Opcit|n= Bizánci művészet|o=109">{{Opcit|n= Bizánci művészet |o= 109}}</ref>
Valószínűleg ugyanez a mester készítette a narthex falán a Keresztrefeszítést bemutató képet és a bal oldali mozaikot is, a Leszállást az alvilágba. Az előbbi - a kora bizánci művészet főként [[szíria]]i eredetű ábrázolásaival szemben – nem a kereszten is diadalmas [[Jézus|Megváltót]], hanem a szenvedőt jeleníti meg a halál pillanatában. Ez a felfogás Jézus Krisztus emberi természetét is hangsúlyozza.<ref name="Opcit|n= Bizánci művészet|o=109">{{Opcit|n= Bizánci művészet |o= 109}}</ref> Arcvonásai realisztikusak, testének vonalai azonban stilizáltak és archaizáló jellegűek. A részletek megjelenítését a minimálisra korlátozták, a témát három alakra, Krisztusra, Máriára és [[
A Leszállás az alvilágba monumetális egyszerűségű ábrázolása az ortodox ikonográfia egyik legjellegzetesebb témáját mutatja be. A kompozíció egyetlen antik motívuma Krisztus fellendülő köpenye, ami a leszállás mozzanatát a [[hellenisztikus művészet]] hagyományai szerint örökíti meg. A nézővel szembeforduló, a kettős keresztet, mint a halál feletti győzelmi jelvényt tartó figura frontális beállítása, a megnyúlt testű köpenyes [[Ádám és Éva]] megformálása már a bizánci elképzeléseket tükrözi. Mialatt Krisztus a kettős keresztet tartva kivezeti Ádámot és Évát a sírjukból a kép másik oldalán [[Dávid zsidó király|Dávid]] és [[Salamon zsidó király|Salamon]] emelkednek ki szarkofágjaikból és kíváncsian de tiszteletteljesen figyelik az előttük lejátszódó jelenetet. Ez a visszafogottság és szigorúság még szembetűnőbb a Lábmosás jeleneten, a Krisztus két oldalán elhelyezkedő apostolok csoportjain.
| |||