„A tőke” változatai közötti eltérés

24 bájt hozzáadva ,  1 évvel ezelőtt
Apró módosítás
(Bővítés)
(Apró módosítás)
[[Karl Marx]] 1867-ben jelentette meg németül ''A tőke'' első kötetét, azonban a korabeli gazdasági és tudományos elmaradottság miatt német nyelvterületen visszhangtalan maradt. Az [[1870-es évek]]ben sorra jelentek meg [[William Stanley Jevons]] (1871), [[Carl Menger]] (1871) és [[Léon Walras]] (1874) művei, ezzel elkezdődött az ún. „[[marginalista forradalom]]”, amely gazdasági mennyiségek matematikai [[határmennyiség|határelemzését]] végezte egyensúlyi helyzetekben. A közgazdaságtan [[pozitivizmus|pozitív tudomány]] lett, amely a [[módszertani individualizmus]] talaján áll és értékelméletek helyett árelméleteket alkot. ''A tőke'' I. kötetének angol fordítása 1887-ben jelent. [[Alfred Marshall]] ''A közgazdaságtan alapelvei'' című műve pedig 1890-ban, és ezzel a marginalizmus mint [[neoklasszikus közgazdaságtan]]n uralkodóvá vált. Marx művét a közgazdászok besorolták a [[klasszikus közgazdaságtan]] művei közé és tudományosan túlhaladottnak tekintették.
 
''A tőke'' azonban nem pozitív közgazdaságtani mű, hanem a klasszikus közgazdaságtan bírálata. [[Georg Wilhelm Friedrich Hegel|Hegeli]] hatásra a kulcsfogalmak történeti jellegűek, a lényeg és a jelenség, a tartalom és a forma kettőssége valamint a tartalom közvetítettsége és az ellentmondásosság feltárása központi szerepet játszik Marx [[dialektika|dialektikus]] módszerében. A filozófiai ihletettségű mű legalább annyira [[szociológia]]i, mint közgazdaságtani.
 
Az [[1917-es októberi orosz forradalom]] után hamar kiderült, hogy ''A tőke'' nem receptgyűjtemény egy kommunista társadalom létrehozásához, hanem a kapitalista társadalom elemzése, ezért az új politikai viszonyok között a gyakorlatban használhatatlan – illetve ha mégis használható, akkor a szovjet társadalom is kapitalista vonásokat mutat. Így aztán pusztán hivatkozási alap maradt, a szovjet közgazdászok munkái pedig a [[Új gazdaságpolitika|NEP]] után bevezetett [[tervgazdaság]] igényeit szolgálták ki és politikai-ideológiai kényszereknek engedelmeskedtek.
 
A kapitalista körülmények között továbbfejlődő marxista közgazdaságtan bizonyos marxi felvetéseket próbált [[matematika]]i formulákba önteni és pozitív eszközökkel igazolni a modern közgazdaságtan módszertani individualista előfeltevései nélkül – egyenlőtlenségek fennmaradása, válságelmélet, szükségszerű összeomlás – kiegészítve azokat a kapitalizmusban is egyre nagyobb teret nyerő gazdasági tervezés problémáival.
 
== Magyarul ==