„Hosszú hadjárat” változatai közötti eltérés

A Szlaticai csatáig a keresztesek nem találkoztak egy nagyobb török hadsereggel, hanem csak a [[Edirne (település)|Drinápoly]] felé vezető útvonalon lévő városi helyőrségekkel. Végül, Szlaticánál találkoztak az oszmán hadsereg erős és jól elhelyezett védelmi erőivel. A keresztesek vereséget szenvedtek. Miközben mentek haza, A szultán a megfogyatkozott keresztény csapatok után küldte seregét. Kászim beglerbég csapatai [[december 24.|december 24]]-én érték utol a keresztény utóvédet, amely Hunyadi vezetésével szétverte a török sereget, majd csatlakozott a főerőkhöz. 1444. január 2-án: a [[Kunovica-hágó]]nál a törökök megkísérelték az egész keresztény sereg megsemmisítését, de Hunyadi szétverte Turahán bég seregét, ahol elfogták Mahmud béget, a szultán sógorát és Çandarlı Halil Pasha nagyvezír testvérét. A csata után négy nappal a keresztény hadsereg elérte Prokuplje-t. Đurađ Branković azt javasolta III. Ulászlónak és Hunyadi Jánosnak, hogy maradjanak a szerb erődített városokban télen, és folytassák a törökök elleni hadjáratot 1444. tavaszán. Ők elutasították javaslatot és visszavonultak. A keresztény sereg január 25-én érkezett vissza Nándorfehérvárra. A hadjárat Szerbia és Bulgária nagy részének fölszabadítása ellenére részleges sikert hozott, [[Edirne (település)|Drinápolyt]] bevenni, s a törököt Európából nem sikerült kiszorítani.

 

Úgy gondolják, hogy Murádnak a legnagyobb vágya volt a béke. Nővére többek között könyörgött neki, hogy férjét, Mahmudot szabadon engedjék, és felesége, Mara, Đurađ Branković lánya további nyomást gyakorolt ​​rá. 1444. március 6-án Mara küldöttet küldött Brankovićba; megbeszélésük megkezdte a békés tárgyalásokat az Oszmán Birodalommal.