„Odontoblaszt” változatai közötti eltérés

Az odontoblasztok ecto-mesenchymalis eredetűek (az [[ektoderma]] ún. neurális területéről származnak), melyek a [[fogfejlődés]] során a ''dentális papilla'' zománchám felé eső sejtjeiből differenciálódnak. Ezen differenciálódás előfeltétele a ''belső zománchám'' sejtjeinek [[ameloblaszt|preameloblasztokká]] való differenciálódása. Ebben a fázisban a dentilális papilla sejtjei több osztódáson esnek túl, mindig úgy, hogy az utód sejtek közül az egyik a preameloblasztokhoz, a másik a dentális papilla közepéhez esik közelebb. Mindig csak az előbbiekből alakulnak ki odontoblasztok. A papilla felőli sejtekből később, ha az eredeti sejtréteg elpusztult, differenciálódhatnak odontoblasztok.

 

 

'''Szekréciós odontoblaszt'''okat elsősorban a fogfejlődés során, a [[dentin|primer dentin]] képződésekor, figyelhetünk meg. De később, mikor a fogat valami roncsoló hatás éri, az odontoblasztok újra aktívak lesznek és nagyobb mennyiségben termelnek dentint. Ezek a sejtek hasonlítanak az [[ameloblaszt]]okra: henger alakú (20-40 μm magas, 3-5 μm széles), polarizált sejtek, egymás közt nagyon szoros kapcsolatokkal. A sok [[sejtszervecske]] ([[mitokondrium]], [[endoplazmatikus retikulum]], [[Golgi-készülék]], [[szekréciós vezikulum]]) az intenzív aktivitásra utal.

Az odontoblasztok élettartama megegyezik a [[fog]] élettartamával. Vitatott tény az, hogy a külső behatásokra válaszként termelt [[dentin|tercier dentint]] a már meglévő odontoblasztok vagy újonnan differenciált sejtek termelik. Utóbbira bizonyíték lehet az, hogy a túl erős behatásra elpusztult odontoblasztok területén, a behatás megszűnte után reaktív dentin képződik. A [[fogászat]]i beavatkozások során, mély üreg esetén, különböző anyagokkal próbálják a tercier dentin képzését serkenteni. Ilyenek például a kalcium-hidroxid alapú [[alábélelő anyag]]ok.

 

*[[ameloblaszt]]

*[[cementoblaszt]]