Wikipédia

„Szkíták” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
POV megfogalmazások törlése
48. sor:
 
[[Németh György (történész)|Németh György]] szerint a vérszerződés egy klasszikus ókori [[közhely|toposz]], amelyet az antik szerzők örökítettek tovább, beleértve a szkítákat és a középkori forrásokban szereplő magyarokat is, ezért nem tekinthető létező szokásnak.{{refhely|Németh 2002: 181–193.}} Álláspontját a kutatók többsége nem osztja.
 
Németh feltételezésének ellentmondanak a tények, a szkíta fejedelmi sírokban talált művészi ábrázolások, melyek az esküvési szertartást örökítik meg.
 
== Szkíta népek ==
69 ⟶ 67 sor:
|szöveg2 = <center>Dahâ</center>
}}
A ''szkíta'' címet az ó- és a középkorban számos népre ráaggatták. [[Harmatta János]], neves iranistánk szerint már [[Hérodotosz]] megállapítja, miszerint a görögök minden pusztai népet ''szkítának'', a perzsák pedig ugyanezeket mind ''szakának'' hívják.
 
Hérodotosz (VII. könyv, 64. szakasz) a perzsákról beszél: „''(…)&nbsp;Ezeket, jóllehet amürgi szkíták voltak, szakáknak nevezték, mivelhogy a perzsák a szkítákat mind szakáknak nevezik.''”
75 ⟶ 73 sor:
A perzsák – folytatja Harmatta – ugyanekkor tudták, hogy különféle [[szakák]] vannak, és négy csoportjukat különböztették meg. Ezek közül a ''sakâ tyaiy paradraya'' (szakák, kik vízen túliak) a Fekete-tenger északi partján élő szkíták.{{refhely|Harmatta 2004}}
 
A hasonló életmód stb. miatt nem csupán szkíta, hanem törökös népeket is neveztek szkítának – rendszerint nem ok nélkül –, pl. [[Anna Komnéné]] a besenyőket. A [[besenyők]] nyolc törzse közül három – [[VII. Kónsztantinosz bizánci császár|VII.&nbsp;Kónsztantinosz]], bizánci császár tudósítása szerint – történetesen szkíta, közelebbről [[kangarok|kangar]] volt.{{refhely|Konstantinos ''in'' Moravcsik and Jenkins 1967}} A [[magyarok]]at is címezték szkítáknak, türköknek, hunoknak, onoguroknak, és avaroknak egyaránt.
 
A perzsa királyi sziklafeliratok{{refhely|Lecoq 1997}} nem nyújtanak biztos alapot a közép-ázsiai szkíták különböző csoportjainak azonosításához. A perzsák a nekik adózó négy szkíta népet – közöttük az [[Trákia|Odrüszi Királyság]] megszervezőit, az európai [[géták]]at is – viseletük, szokásaik, lakóhelyük szerint nevezték meg, és a következetesség sem volt erősségük. Az egyik szkíta nép a következő felsorolásban nyilván kétszer szerepel.
* ''Sakâ haumavargâ'' – haumát fogyasztók (betű szerint: haumát fogyasztó szakák). Saját nevüket nem ismerjük, és a perzsák által rájuk ragasztott név jelentése is vitatott.{{refhely|Schmitt 2003}} Lakóhelyük a [[Ferganai-medence]] (görög forrásokban Amürgion pedion: Αμυργιον πεδιον) volt. [[Aradi Éva]] az [[indoszkíták]]kal azonosítja őket.{{refhely|Aradi 2012: 22.}} Az indoszkítáknak is nevezett [[szakaurak]] azonban nem voltak a perzsák hűbéresei.
* ''Sakâ tigraxaudâ'' – hegyes fövegűek (betű szerint: hegyes fövegű szakák). Az [[Amu-darja]] alsó szakaszánál, [[Hvárezm|Khoraszmia]] oázisának területén laktak. Harmatta szerint ők a [[dahák]], más néven [[masszagéták]]. Valójában a hegyes fövegűek az [[ászik]] egyik csoportját, az [[aorszok]]at képviselték. Masszagetai (Μασσαγεται) pedig az ászik szövetségének görögös neve volt.
119 ⟶ 117 sor:
Az Alföld és a Kisalföld korai szkíta lakói – nevüket nem jegyezték fel az ókor tudósítói – az i.&nbsp;e. 4–3. században a kelták igája alá jutottak, s ez időtől fogva hűbéres szövetségesként folytatták életüket.
 
Időszámításunk kezdete táján testvérnép, a közép-ázsiai eredetű [[ászik]] vették birtokba a [[Duna]] völgyének alsó és középső szakaszát. Az ászik (iazügesz: ιαζυγες stb.) az első század első évtizedében foglalták el a Duna és a Tisza lapályát,{{refhely|Istvánovits és Kulcsár 1998}}{{refhely|Istvánovits és Kulcsár 2007}} uralmuk alá vonva az Alföld korai szkíta, kelta, dák stb. lakóit: az i.&nbsp;sz. 1. század elején a Duna és a Tisza között élőket, az i.&nbsp;sz. 2. század elején a Tiszántúlon lakókat is.{{refhely|Alföldi 1943}}
 
==== Kelet-európai szkíták ====
132 ⟶ 130 sor:
Az i.&nbsp;e. 8. században elhagyták ősi lakóhelyüket, és a kelet-európai puszta nyugati felét vették birtokba. A [[Donyec]] és a [[Déli-Bug]] között elterülő pusztát (a tenger mellékén a Don torkolata és az Al-Duna közötti vidéket) birtokolták. Székhelyük a [[Dnyeper]] középső szakaszánál volt. Egyik elpártolt csoportjuk, a [[iürkák]] a Déli-Urál vidékén élt az ősi lakóhelyen, az Urál folyó és a Donyec között visszamaradt [[thüsszageták]] társaságában.
 
Az i.&nbsp;e. 7. és a 6. század fordulóján az Elő-Ázsiában portyázó szkíta hadak visszatértek Kelet-Európába, kisebb csapataik azonban Urartu területén, a mai [[Gjumri]] város környékén, Észak-Anatóliában, a Zöld folyó (Yeşilırmak) – az ókorban Irisz – környezetében stb. telepedtek le. A visszatérők a [[Kaukázus (hegység)|Kaukázus]] északi előterét, a [[Kubán]]y folyó környékét szállták meg. A magukkal ragadott madaiaknak, avagy [[szarmaták|szauromaták]]nak, a Don mellékén, a bal parton jelöltek ki lakóhelyet.
 
Az i.&nbsp;e. 4. század végén a szauromaták fellázadtak uraik ellen, és az i.&nbsp;e. 3–2. században a királyi szkíták, illetve a görögök birtokait dúlták. A királyiak vezető törzsének népessége a meg-megújuló támadások nyomán a [[Krím|Krím-félsziget]]re, illetőleg a Dnyeszter és a Déli-Bug alsó szakaszának környékéhez tömörült. Kisebb birodalmuk – Mikra Szküthia (Μικρα Σκυθια), Scythia Minor, Kis-Szkítia (i.&nbsp;e. kb. 250–i.&nbsp;sz. kb. 200.) – neve utóbb a mai [[Dobrudzsa]] területére szállott át, ahol az i.&nbsp;e. 2. században, amikor elvesztették önállóságukat, szintén feltűntek. A nép egy része valószínűleg az [[alánok]] közé vegyült, s velük az Alföldre vándorolt.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Szkíták”