„Maurice Ravel” változatai közötti eltérés

a
Visszaállítottam a lap korábbi változatát 2001:738:808:23FB:C13A:6D1:BE70:563 (vita) szerkesztéséről Misibacsi szerkesztésére
(saddddddddddddddddddddddddd)
a (Visszaállítottam a lap korábbi változatát 2001:738:808:23FB:C13A:6D1:BE70:563 (vita) szerkesztéséről Misibacsi szerkesztésére)
Címke: Visszaállítás
A család a [[Pireneusok]] lábánál található Ciboure-ból még a zeneszerző kiskorában Párizsba költözött. Itt a gyermek már tizenévesen kompozíciókkal jelentkezett, majd [[1889]]-ben a párizsi Konzervatórium hallgatója lett. Legkedveltebb tanára és pártfogója a szintén zeneszerző [[Gabriel Fauré]] volt. Igen korán kialakult sajátos stílusa, amit később egyesek [[Claude Debussy|Debussy]] [[plágium|plagizálásának]] tartottak, pedig eredeti jellegzetességei már akkor kialakultak, amikor Ravel még nem ismerte Debussy muzsikáját. Mindazonáltal Debussy hatása vitathatatlan, de nem puszta átvétel. (Egyébként igen sok esetben beszélnek arról, miként hatott Ravel Debussyre.)
 
A gyermek Ravel kényes, kifinomult irodalmi és zenei műveire is rányomta bélyegét. Kedvenc költői között ott volt [[Stéphane Mallarmé|Mallarmé]], [[Edgar Allan Poe|Poe]] és [[Charles Baudelaire|Baudelaire]], a zenében pedig [[Robert Schumann|Schumann]], [[Liszt Ferenc|Liszt]], [[Frédéric Chopin|Chopin]] és [[Carl Maria von Weber|Weber]] stílusát kedvelte — később [[Wolfgang Amadeus Mozart|Mozart]] vált példaképévé. Beszámolók szerint nem különösebben szorgalmasan tanult zongorázni, anyja még jutalmakkal sem mindig tudta elérni, hogy az ifjú Maurice megtanulja a zeneleckét. Később sem vált különösebben jó előadóvá, még zongoradarabjait sem maga adta elő, hanem egy-egy hivatásos virtuóz. Karmesterként is ritkán lépett fel, és olyankor is csak saját műveit vezényelte; a siker mindig a zeneszerzőnek és nem a karmesternek szólt.
 
Fiatalon társaságkedvelő, gyakran bohém művész volt, afféle ''dandy''. [[1901]]-től próbálkozott a fiatal francia zeneszerzők nagy álma, a ''Római díj'' elnyerésével, de azt a bizottság minden alkalommal másnak ítélte annak ellenére, hogy ebben az időszakban Ravel már ismert és elismert zeneszerző volt, aki [[1902]]-ben bemutatott ''F-dúr vonósnégyes''ével még Debussy bámulatát is kivívta. [[1905]]-ben eltiltották a további jelentkezéstől, mert elérte a harmincéves korhatárt. Ez olyan közösségi botrányhoz vezetett, hogy a konzervatórium igazgatójának le kellett mondania. Ravel súlyos csalódásában sértett büszkeségében magányossá és visszahúzódóvá vált, hiába állt mellette közönségének szeretete és elismerése. [[Pándi Marianne]] szerint talán ennek tudható be, hogy később visszautasította a megkésett elismerésnek tekintett [[Francia Becsületrend]]et is.