„Olmützi alkotmány” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
13. sor:
Az olmützi oktrojált (azaz uralkodói rendelettel kiadott vagy kényszerített) [[alkotmány]] számos egyéni szabadságjogot biztosított – így a törvény előtti egyenlőséget, a nyelvi és nemzeti egyenlőséget, eltörölt minden hűbéri alárendeltséget, – alapjában véve azonban centralizált és [[Abszolút monarchia|abszolutista]] állam megteremtését jelentette.
Rendelkezéseinek éle különösen a „lázadó” magyarok ellen irányult: Az alkotmány szerint az ausztriai császárság koronatartományokból áll, a [[Szent Korona]] országait ezért felosztotta [[Magyar Királyság]]ra, [[Erdélyi Fejedelemség]]re – az uniót [[Erdély|Erdéllyel]] semmisnek nyilvánítva, – Katonai [[Határőrvidék]]re és Dalmát–Horvát–Szlovén Királyságra. A császári házhoz lojális [[Horvátország]] pedig [[Dalmácia]] mellett megkapta a Magyar Királyságtól elvett [[Fiume]] kikötővárost is.
A császárt abszolút vétójog illeti meg és ő gyakorolja a kizárólagos törvényhozó- és végrehajtó hatalmat, de utóbbinál megmarad a miniszteri ellenjegyzés- és felelősség (politikailag a birodalmi gyűlés, jogilag a birodalmi bíróság előtt). Itt a császár által kinevezett birodalmi tanács (Reichsrat) pusztán az ő tanácsadó testülete lesz. A birodalmi gyűlés kétkamarás (lásd kremsieri terv). Ha épp nem ülésezik a Reichstag, fenyegető veszély esetén a császár törvényerejű rendeletet bocsáthat ki, de csak valamennyi miniszter ellenjegyzésével együttesen, s erről be kell számolniuk a birodalmi gyűlés előtt. Ez is a tartományok föderalizmusára épül, fenntartja a közösségi kormányzatot, de nincsenek kerületek.
| |||