Wikipédia

„Budapesti Tanítóképző Főiskola” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
71 768 szerkesztés
aNincs szerkesztési összefoglaló
10. sor:
A középfokú oktatási intézményt Budai Állami Tanítóképezde néven [[Eötvös József (író)|Eötvös József]] vallás- és közoktatási miniszter hívta életre a népiskolai közoktatásról rendelkező 1868. évi XXXVIII. törvénycikk alapján. A szervezőmunkát követően a népiskolai tanítók oktatása 1869 őszén indult meg a [[krisztinaváros]]i [[Attila út (Budapest)|Attila út]] 97–99. szám alatti épületben. [[1873]]-tól az immár Budapesti Állami Tanítóképezde néven működő intézményben megindult a polgári iskolai tanítók felkészítése is. A korábban hároméves képzést nyújtó iskola tanulmányi ideje 1881-ben négy évfolyamosra bővült. [[1887]]-ben külön tanítóképző intézeti tanári tanfolyam indult a képezdében, amely két évtized elteltével, 1906-ban az [[Apponyi Kollégium]] létesítésével megszűnt. [[1907]]-ben a polgári iskolai pedagógusképzés is kivált a Budapesti Állami Tanítóképezdéből és önállósult oktatási intézményként működött tovább.
 
[[1911]]-ben a Mozdony utca 40. szám alatti épületbe költözött át. Az ország első ''Magyar Királyi Állatni NémetnyelvűNémet-nyelvű Tanítóképző-Líceum'' [[1939]] szeptemberétől [[1944]] áprilisáig működött a magyar tanítási nyelvű budai állami tanítóképző épületében a ''Fery Oszkár'' utca (ma [[Kiss János altábornagy utca]]) 40.-ben, dr. [[Lux Gyula]] igazgató irányításával, aki a gróf [[Teleki Pál (politikus)|Teleki Pá]]l által képviselt nemzetiségi politikát igyekezett megvalósítani. A közös internátust Padányi-Frank Antal, a magyar képző igazgatója vezette. [[Sztójay-kormány]] alatt, [[1944]]. [[május 15.|május 15-én]] az intézet épületét a magyar királyi honvédkincstár vette át és azonnal átadta a német katonai hatóságoknak, hadikórház céljaira. A teljesen működésképtelen intézetből, amelynek se székhelye nem volt, se nem élvezte az új kormány tamogatásáttámogatását, Lux Gyula, [[1944]]. szeptember 1-jén vonult nyugalomba.<ref>Id.: Donath Péter: Iskola és politika. Az állami német nemzetiségi tanítóképzés magyarországi történetéhez 1919–1944. 3. kiad. Bp., 1998. 41–176. o.</ref> [[1949]]-től pedagógiai gimnázium.<ref>Herczeg Etelka: Fővárosi Levéltár (volt Budapesti 1. sz. Állami Levéltár) 3. A budapesti iskolák I. kötet – Levéltári alapleltárak II. (Kézirat. Budapest, 1961) 8. Pedagógiai szakiskolák: tanító- és óvónőképző intézetek és a Fővárosi Pedagógiai Szeminárium</ref> Az épület jelentős háborús károkat szenvedett ([[1982]]-ben, majd [[1990]]-ben korszerű épületszárnyakkal bővült).
 
Rövid ideig – az 1949/1950-es tanévben – az iskola pedagógiai gimnáziumi státusban volt, majd ismét állami tanítóképzővé minősítették. 1959-től Budapesti Tanítóképző Intézet néven az általános iskola 1–4. osztályában tanító pedagógusokat felkészítő, hároméves képzést nyújtó felsőoktatási intézmény lett, emellett 1968-tól óvodapedagógusok számára külön esti tagozat is indult. 1975-ben főiskolává minősítették, Budapesti Tanítóképző Főiskola néven folytatta oktatótevékenységét. Az 1980-as években átlagosan háromszáz hallgató járt ide.
 
1995-től immár négyéves tanulmányi időben folyt az általános iskola 1–6. osztályaiban tanító leendő pedagógusok képzése, 1998-tól pedig művelődésszervezői szakirány is várta a hallgatókat. 2000-ben az intézmény önállóságát elveszítette, az [[Eötvös Loránd Tudományegyetem]] szervezeti keretébe integrálták mint annak '''tanító- és óvóképző kar'''át.
 
 
== Felhasznált források ==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Budapesti_Tanítóképző_Főiskola”