„Históriás ének” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
a (Visszaállítottam a lap korábbi változatát 185.182.215.82 (vita) szerkesztéséről Gg. Any szerkesztésére)
Címke: Visszaállítás
Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés
A '''históriás ének''' egy sajátosan magyar [[epika]]i, illetve műzenei [[műfaj]], amely a 16. században, a [[török hódoltság]] korában alakult ki, abban az időszakban, amikor a magyar zenei élet (is) erősen visszaesett fejlődésében. A [[I. Mátyás magyar király|Mátyás király]] idejében éppen elkezdődött fejlődés, a többszólamúság irányában megtett első lépések gyakorlatilag megszakadtak. Ekkor alakult ki a históriás ének, a régi magyar műzene első műfaja. Papok, diákok, iskolamesterek, katonák járták az országot, és lanttal vagy hegedűvel kísérve magukat, történeteket meséltek a jelen vagy a közelmúlt országos jelentőségű eseményeinek köréből. Ezek a dalszerzők és többnyire egyben előadók is, általában nem rendelkeztek különösebb zenei műveltséggel (kivéve Tinódit és Sztáray Mihályt), ezért is a históriás énekek egyértelműen népi gyökerekkel rendelkeztek. A legjelentősebb énekmondó [[Tinódi Lantos Sebestyén]] volt, aki képzett zenészként ismerte az európai zenét, és ezt képes volt ötvözni a hazai hagyományokkal, részt vállalva a magyarság első reprezentatív műzenéjének létrehozásában.
PÈNISZ=()
 
A históriás énekek dallamát két kiadványból ismerjük: Tinódi ''Cronica'' című, 1554-ben kiadott könyvéből és a szintén akkoriban megjelent ún. ''[[Hoffgreff-énekeskönyv]]''ből. Mindkét kiadványt [[Kolozsvár]]ott nyomtatták. A két énekeskönyv összesen mintegy negyven éneket őrzött meg, és a régi magyar műzene első alkotásait képviselik. Ezeken kívül nem sok dallam maradt fenn a korból, énekszöveg azonban jóval nagyobb számban, több mint 250. Előadásmódjukról közvetlen információ nem maradt fenn, de a későbbi népballadák előadása és korabeli írott források alapján lehet tudni, hogy az énekeket lant- vagy hegedűkísérettel adták elő, és a hangszer vagy a melódiát játszotta, vagy az intonációt támasztotta alá. Ekkor a históriás énekek még bárhol elhangozhattak, még nem alakult ki az éles határ a népi és az úri hagyomány, vagy a vallásos és a profán világ között.
 
Névtelen felhasználó