„Wolfgang Menzel” változatai közötti eltérés

a (Német irodalomtörténészek kategória hozzáadva (a HotCattel))
Tanulmányait [[Wrocław|Boroszlóban]], [[Berlin]]ben, [[Jéna|Jénában]] és [[Bonn]]ban végezte. Egy ideig tanítóskodott, de publicisztikai tevékenységével csakhamar magára vonta a figyelmet és 1830-ban beválasztották a württembergi rendi tartománygyűlésbe. Ellenzéki törekvéseivel nem érve célt, 1838-ban visszavonult, de az 1848-49-iki mozgalmas idők ismét a politikai küzdőtérre hívták. Elvei összeütközésbe hozták az agg [[Johann Wolfgang von Goethe|Goethe]] világirodalmi törekvéseivel és ''Die deutsche Litteratur'' című művében hevesen meg is támadta Goethe domináló befolyását. Éles tollát azután a liberális és [[Franciaország]]gal rokonszenvező irók, különösen [[Ludwig Börne|Börne]] és [[Heinrich Heine|Heine]], az [[Ifjú Németország]] irodalmi és publicisztikai munkássága ellen fordította. Ekkor ártatlanul belekeveredett a denunciálás vádjába. 1859-től a német egységért fejtett kiernyedetlen irodalmi küzdelmet. Történelmi műveiben is mindig pártember: reakcionárius, de minden ízében nemzeti. Mint költő már 1823-ban ''Streckverse'' című szellemes könyvével lépett fel. Egyéb költői művei: ''Rübezahl'' (1829) és ''Narcissus'' (1830), dramatizált regék; továbbá egy történeti regény a [[harmincéves háború]] hátterével: ''Furore'' (1851). A régi germán világ iránt való hajlama germanisztikai tudományos foglalkozásra is ösztönözte: ''Mythologische Forschungen und Sammlungen'' (1842); ''Zur deutschen Mythologie: Odhin'' (1855); ''Die deutsche Dichtung von der ältesten bis auf die neueste Zeit'' (1858, 3 kötet). Továbbá: ''Christliche Symbolik'' (1854); ''Die Naturkunde in christlichem Geiste aufgefasst'' (1856); ''Kritik des modernen zeitbewusstseins'' (1869); ''Die vorchristliche Unsterblichkeitslehre'' (1869). Hagyatékából megjelentek: ''Denkwürdigkeiten'' (1876) és ''Nachgelassene Novellen'' (1885).
 
==ForrásForrások==
 
* {{Forrásjelzés-Pallas}}