„Tokió” változatai közötti eltérés

263 évvel később a [[sógunátus]]t megdöntötte két déli prefektúra (Csósú és Szacuma) és visszaállították a császári hatalmat. [[1869]]-ben a névleges vezető, a 17 éves [[Meidzsi japán császár|Meidzsi császár]] [[Edó]]ba költözött, és a várost átnevezte Tokióra (a tokió szó jelentése „Keleti Főváros”). A város már ekkor politikai, gazdasági és kulturális központ volt, valamint a [[japán császár|császár]] is ide helyezte a székhelyét, így Tokió az ország valódi fővárosává válhatott. Az Edo-kastélyból lett a tokiói császári palota.

 

 

A háború után Tokiót nagyon fejlett [[Tokiói metró|földalatti]]- és vonathálózattal építették újjá, amit az [[1964. évi nyári olimpiai játékok]]on mutattak be a világnak. A [[1970-es évek|hetvenes években]] tovább fejlődött a város, megépült a [[Sunshine 60]] felhőkarcoló és az új, sokszor vitatott repülőtér, a [[Narita nemzetközi repülőtér|Narita]] (a városon kívül). A népesség a környező területeket is beleszámítva 11 millió főre duzzadt. A város [[Tokiói metró|földalatti]]- és vonathálózata a világ legforgalmasabb ilyen jellegű rendszere lett, miután egyre több ember költözött Tokióba. A [[1980-as évek|80-as években]] a lakásárak az egekbe szöktek egy spekulációs ingatlan-buborék miatt: sokan nagyon meggazdagodtak, de az [[1990-es évek]]ben a buborék kipukkadt, bankok és magánemberek tömege vesztette el minden pénzét emiatt. Ezután gazdasági [[recesszió]] következett, így ezt az időszakot „elveszett évtized”-nek nevezik, és ez a [[recesszió]] ma is tart.