„Deutschland osztály (csatahajók)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
Deutschland (damals) Klasse |
||
1. sor:
{{Hajó infobox
|kép = Bundesarchiv_DVM_10_Bild-23-61-51,_Geschwader_in_Kiellinie.jpg
|képméret =
| képaláírás = Német csatahajók vonalba rendeződve haladnak, előtérben a ''Deutschland''-osztály egységeivel (1908)
| hajótípus = [[csatahajó]] (pre-dreadnought);(''Linienschiff'' – sorhajó)
|névadó = Németország és tartományai
|tulajdonos = [[Fájl:War Ensign of Germany (1903-1918).svg|20px|A Német Birodalom haditengerészetének zászlaja]] [[Német Császári Haditengerészet|Kaiserliche Marine]]<br />[[Fájl: Flag_of_Weimar_Republic_(jack).svg|20px|A német haditengerészet zászlója]] [[Német Birodalmi Haditengerészet|Reichsmarine]]<br />[[Fájl:War ensign of Germany (1938-1945).svg|20px|A Kriegsmarine zászlaja]] [[Kriegsmarine]]
|üzemeltető =
|hajóosztály =
|illetőségi kikötő =
|útvonal =
|jelmondat =
|IMO azonosító =
|építő =
|ára = kb. {{szám|24000000}} [[német birodalmi márka|márka]]/hajó
|megrendelés = [[1902]]
|építés kezdete = [[1903]]-[[1905]]
|vízrebocsátás = [[1904]]-[[1906]]
|szolgálatba állítás = [[1906]]-[[1908]]
|szolgálat vége = [[1945]]
|honi kikötő =
|sorsa =
|konstrukció =
|vízkiszorítás = {{szám|13191|t}} (standard)<br> {{szám|14218|t}} (max.)
|hossz = 127,6 m (teljes)<br>125,9 m (vízvonalon)
|szélesség = 22,2 m
|árbocmagasság =
|merülés = 8,25 m (max.)
|sebesség = 18,5 [[csomó (mértékegység)|csomó]] (34 km/h)
|önsúly =
|összsúly =
|bruttó űrtartalom =
|maximális merülési mélység =
|végzetes merülési mélység =
|hajtómű = 12 Marine típusú gőzkazán,<br>3 db háromszoros expanziójú kompaundgép<br>2 db háromszárnyú hajócsavar (∅ 4,8 m) <br>1 db négyszárnyú hajócsavar (∅ 4,5 m)
|üzemanyagtartály =
|üzemanyag = szén ({{szám|700|}}-{{szám|850|t}}), később olaj
|teljesítmény = {{szám|17000}} [[Lóerő|le]] ({{szám|12503|kW}})
|hatótávolság = {{szám|8900|km}} 10 csomós (18,5 km/h) sebesség mellett
|fegyverzet =''Építésükkor''
* 4 × 28 cm (L/40) Sk (340 lövedék)
* 14 × 17 cm (L/40) Sk (1820)
* 22 × 8,8 cm (L/35) Sk (2800)
* 6 × 45 cm [[torpedóvető cső]] (16 torpedó)
''1939-ben''
* 4 × 28 cm
* 2
* 4 × 3,7 cm
* 22
|repülőgépek =
|páncélzat = '' ''
övpáncél: 100-240 mm<br>
citadella: 170 mm<br>
fedélzet: 40-97 mm<br>
parancsnoki torony: 30-300 mm<br>
lövegtornyok: 50-280 mm <br>
kazamaták: 170 mm<br>
lövegpajzsok: 70 mm<br>
|legénység ={{szám|743|fő}} (35 tiszt, 708 sorállományú)
}}
{{egyért2|az 1903-ban elkezdett és 1906-ban szolgálatba állított csatahajóosztályról|Deutschland osztály (egyértelműsítő lap)}}
A '''''Deutschland
A hajókat [[1903]] júliusa és [[1904]] novembere között kezdték el építeni [[Kiel]]ben, [[Stettin]]ben, [[Wilhelmshaven]]ben, és [[Gdańsk|Danzig]]ban. Mindegyik hajó építési költsége meghaladta a 24 millió márkát. Egységei az előző ''Braunschweig''-osztályhoz erősen hasonlítottak, de annál erősebb volt a páncélzatuk. Már építésük alatt elavulttá váltak a brit [[HMS Dreadnought|''Dreadnought'']] 1906-os elkészültével. Az ezután épített [[Nassau-osztály|''Nassau''-osztály]] egységei már dreadnought-típusú csatahajók voltak, így a ''Deutschland''-osztály lett Németország utolsó régi mintájú csatahajóosztálya.
Szolgálatba állításukkal Németország elég egységgel rendelkezett két teljes csatahajóraj felállításához. Ennek következményeként szervezték meg a [[Nyílt-tengeri Flotta|Nyílt-tengeri Flottát]] ''(Hochseeflotte)'', mely a Császári Haditengerészet ''(Kaiserliche Marine)'' főerőit tömörítette. Az elavultságuk ellenére mind az öt hajó részt vett a [[Skagerraki csata|skagerraki csatában]] 1916 május-júniusának fordulóján. A csata végén a ''[[SMS Pommern|Pommern]]'' torpedótalálat következtében felrobbant és teljes legénységével odaveszett. Ezután kivonták őket a ''Hochseeflotte'' kötelékéből és másodlagos jelentőségű feladatokkal bízták meg őket. A [[versailles-i békeszerződés]] értelmében e négy elavult csatahajót Németország megtarthatta partvédő páncélosként.
A ''Deutschland''ot ennek ellenére 1920-1922 között lebontották, a ''Hannover''t pedig célhajónak tervezték átalakítani, de erre nem került sor és végül 1944-1946 között bontották le. Csak a ''Schlesien''t és a ''Schleswig-Holstein''t tartották meg első vonalbeli hadihajóként a ''Reichsmarine'' kötelékében és szolgáltak a ''Kriegsmarine'' állományában is. A ''Schleswig-Holstein'' [[1926]] és [[1935]] között a német flotta zászlóshajója volt. A második világháború idején korlátozott mértékben került sor harci alkalmazásukra. A ''Schleswig-Holstein''nek a Westerplattéra leadott lövései a külvilág számára a háború első lövéseiként váltak ismertté. A világháború vége felé mindkét hajó elsüllyedt.
== Tervezése ==
[[File:German battleship SMS Lothringen underway in the Kiel Canal (NH 46821).jpg|bélyegkép|jobbra|300px|A ''Braunschweig''-osztályú [[SMS Lothringen|''Lothringen'']] a Vilmos-császár-csatornán. E hajók tervei a ''Deutschland''-osztály terveihez szolgáltak alapul]]
1900-ban [[Alfred von Tirpitz]] altengernagy, a Birodalmi Haditengerészeti Minisztérium ''(Reichsmarineamt)'' államtitkára elfogadtatta az 1898-as első tengerészeti törvény módosítását, melynek értelmében a flotta csatahajóinak számát 38-ra növelték volna. (A törvény eredeti formája szerint 1904. április 1-re a flottának összesen 19 csatahajóval kellett rendelkeznie a ''Wittelsbach''-osztály öt egységének hadrendbe állításával.) Az első építendő osztályt, a ''Braunschweig''-osztályt látták el először 28 cm űrméretű, 40-es kaliberhosszúságú gyorstüzelő ágyúkkal (28 cm SK L/40), ami jelentős tűzerőbeni növekedést jelentett a korábbi német csatahajókhoz képest. A haditengerészet parancsnoksága először tíz ''Braunschweig''-osztályú egység megépítését tervezte, az 1901-es fiskális évtől kezdődően évi két egység megépítésének hozzálátva, de végül csak öt került megépítésre. Az építésük alatt számos kisebb módosítást hajtottak végre rajtuk, így az utolsó mindig valamennyire más lett mint az előző. Mire pedig hozzáláttak a második egység megépítésének az 1903-as fiskális évben, egy már jóval nagyobb mértékben módosított terv készült el.{{sfn|Dodson 2014|p=49}}{{sfn|Dodson 2016|pp=63–64, 66}}
A terveken a csatahajó másodlagos és harmadlagos fegyverzetén jelentős változtatásokat hajtottak végre, aminek az eredménye a ''Deutschland'' terveinek megszületése lett az eredménye. A tervezők elhagyták a szárnytornyokat, melyek a ''Braunschweig''-osztálynál a másodlagos tüzérség néhány lövegének helyet adtak, mivel ezek a tornyok erős alátámasztást igényeltek. Ezek mellőzése lehetővé tette a tervezők számára, hogy a másodlagos tüzérséget jóval hatékonyabb elrendezéssel teljes egészében kazamatákban helyezzék el. A tornyok elhagyása a fedélzeten is teret szabadított fel, ami egy-egy újabb 8,8 cm-es löveg elhelyezését tette lehetővé és az elülső négy ilyen ágyú lőrésekben kaphatott helyet.<ref group="m">A képek tanúsága szerint nem az elülső négy 8,8-as löveg lett elhelyezve lőrésekben, hanem a felépítmény négy sarkában lévők. A többi ilyen löveg lövegpajzsokat kapott.</ref> A ''Deutschland'' és a ''Hannover'' úgy lett kialakítva, hogy flottazászlóshajóként is alkalmazható legyen. Ehhez a többletszemélyzet elhelyezésére alkalmas terekkel kellett rendelkezzenek. A ''Deutschland'' után, mely vízcsöves és tűzcsöves kazánokból álló kevert kazánrendszerrel rendelkezett, a többi egység már egységesen vízcsöves kazánokat kapott. Ezek könnyebbek voltak és az általuk megspórolt súlyt az övpáncél vastagságának kismértékű növelésére és a felső fedélzet páncélzatának megerősítésére fordították.{{sfn|Dodson 2016|pp=66–67}}
A hajóosztály terveit kritikák érték Németországban még az egységeinek épülése közben, mivel az összes nagyobb haditengerészet csupa nagy ágyúkkal rendelkező csatahajók '' (all-big-gun battleship)'' megépítésére törekedett és a későbbi ''Nassau''-osztály tervein már 1903 óta dolgoztak. Tirpitz tengernagy mégis ragaszkodott a ''Deutschland''-osztály megépítéséhez, főként azért, mert ezeknél nagyobb hajókat a német infrastruktúra nem tudott kezelni, legfőképpen pedig nagyobb hajók a Vilmos-császár-csatornán nem tudtak volna áthaladni. A csatorna kiszélesítése és a kikötői létesítmények bővítése jelentős költségeket emésztett volna fel és Tirpitz el akart kerülni egy újabb kültségvetési vitát a Reichstaggal ilyen rövid idő elteltével az 1900-as törvény elfogadtatása után.{{sfn|Gardiner & Gray|p=141}}{{sfn|Dodson 2016|pp=72–73}}
=== Általános jellemzők ===
[[File:Deutschland class line-drawing.png|bélyegkép|jobbra|300px|<center>A ''Deutschland''-osztály vázlati rajza</center>]]
A ''Deutschland''-osztály hajóinak a vízvonal menti hosszúsága 129,5 m, teljes hosszúsága 127,6 m, szélessége 22,2 m, legnagyobb merülése (a hajó elülső részénél) 8,21 m volt. A tervezett standard vízkiszorításuk {{szám|13191|t}} volt, ami teljes terheléssel {{szám|14218|}} tonnára nőtt. A hajótestüket keresztirányú és hosszanti acélbordázattal építették. A bordázat által alkotott szerkezethez szegecsekkel erősítették hozzá a hajótest acéllemezeit. A hajótestet tizenkét vízhatlan részlegre osztották. A ''Pommern'' egyedüliként tizenhárom ilyen részleggel rendelkezett. A hajótest hosszának 84%-ában kettős fenékkel rendelkezett.{{sfn|Gröner|pp=20–21}}
Mivel a ''Deutschland'' és a ''Hannover'' zászlóshajónak lett megépítve, hátul megnagyobbított felépítményt kaptak, hogy helyet adhassanak a megnövelt létszámű parancsnoki személyzetnek. A ''Deutschland'' nagyobb elülső parancsnoki toronnyal is rendelkezett, melyben helyet kapott a központi tűzvezető rendszer. A ''Pommern'' ugyanilyen parancsnoki toronnyal rendelkezett, de a másik három hajó tornya rövidebb volt és nem rendelkeztek a tűzvezető rendszernek helyet adó teremmel.{{sfn|Dodson 2016|p=67}} Mind az öt egység rövid haditengerészeti árbócot kapott, melyek tetejéhez könnyebb, megfigyelő árbóckosárral rendelkező árbócrudakat csatoltak. Az osztály egységeit nehezebb volt kezelni mint a ''Braunschweig''-osztályt, azonban stabilabb volt a haladásuk. A metacentrikus középpontja 0,98 m magasan volt, a kormányzását egyetlen kormánylapáttal oldották meg.{{sfn|Gröner|pp=20–21}}
A hajót 708 fős legénység működtette 35 tiszt irányítása alatt. A raj zászlóshajójaként szolgáló egységen ehhez jött még további 13 tiszt és 66 fős legénység. A parancsnoki sorban második hajón két tiszt és 23 főnyi legénység volt a kiegészítés. Miután 1935-ben a ''Schlesien''ből kiképzőhajó lett, fedélzetén 29 tiszt és 559 főnyi legénység teljesített szolgálatot, amihez maximum még 214 kadét jött hozzá. A ''Schleswig-Holstein'' annyiban különbözött, hogy kiképzőhajóként a 31 tiszttel és 565 főnyi legénységgel rendelkezett és ehhez járulhatott legfeljebb 175 kadét. Az osztály egységeinek fedélzetén 2 őrhajó, egy tengernagyi bárka, két motorcsónak, egy pinásszé, két kutter, két jolle és két dingi kapott helyet.{{sfn|Gröner|pp=20–21}} Ezeket egy pár, a hajó oldalán, középen elhelyezett nagyméretű daruval tették vízre vagy emelték ki onnan. A ''Deutschland''nál ezek a daruk előrébb kaptak helyet mint a testvérhajóinál.{{sfn|Dodson 2016|p=67}}
=== Meghajtás ===
A hajók három darab, háromszoros expanziójú gőzgépekkel voltak ellátva, melyek mindegyike egy-egy hajócsavart forgatott meg. A két külső hajócsavar háromszárnyú volt 4,8 m átmérővel, míg a középső hajócsavar négyszárnyú volt és 4,5 m volt az átmérője. Mindegyik hajtóműnek külön gépterme volt. A ''Deutschland'' nyolc vízcsöves kazánnal és hat tűzcsöves kazánnal rendelkezett, de a többi hajó egységesen 12 vízcsöves kazánt kapott. Üzemanyagként mindegyik kazánhoz szén szolgált. Ezeket három kazánteremben helyezték el és mindegyikhez a hajó egy-egy kéménye kapcsolódott.{{sfn|Gröner|pp=18–20}} A ''Deutschland'' hajtóműveinek becsült teljesítménye {{szám|16000|le}}, míg a másik négyé {{szám|17000|le}} volt. A tervezett sebességük 18 csomó volt, azonban ezt mind az öt hajó túlteljesítette a próbajáratai során. A ''Deutschland'' ténylegesen elért {{szám|17000|le}} teljesítménnyel 18,6 csomóra volt képes, míg a testvérhajói {{szám|17696|}}-{{szám|19330|le}}-vel 18,5-19,1 csomós sebességgel voltak képesek haladni. A leggyorsabbnak közülük a ''Schleswig-Holstein'' bizonyult.{{sfn|Gröner|p=21}} A ''Deutschland'' szénraktárait úgy tervezték meg, hogy {{szám|700|t}} szénnek adjanak helyet. Ezt a kapacitást a testvérhajóinál {{szám|850|}} tonnára növelték. További szén tárolására alkalmas helyek feltöltésével {{szám|1540|}}-{{szám|1750|t}} szenet is magukkal vihettek. A maximális hatótávolságuk ezáltal {{szám|4800|tmf}} ({{szám|8890|km}}) volt 10 csomós cirkálósebesség mellett.{{sfn|Gröner|p=21}} A négy turbógenerátor {{szám|260|kW}} 110 voltos áramot állított elő.{{sfn|Gröner|p=20}}
=== Fegyverzet ===
[[File: Bundesarchiv_DVM_10_Bild-23-61-38,_"SMS_Deutschland",_vorderer_Geschützturm.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|A ''Deutschland'' elülső lövegtornya a két nehézágyúval]]
A hajók fő fegyverzete ugyanaz volt, mint a ''Braunschweig''-osztályé. A nehéztüzérségét négy 28 cm SK L/40 jelzésű<ref group="m"> A megjelölésben az SK a német ''Schnelladekanone'' rövidítése, ami arra utal, hogy a löveg gyorstüzelésre képes, míg az L/40 a löveg kaliberhosszúságát adja meg. Ez esetben azt jelenti, hogy a löveg hossza 40-szer olyan hosszú, mint a cső átmérője.</ref> gyorstüzelő löveg adta, melyeket kettesével helyeztek el hidraulikusan mozgatott tornyokban. A lövegtornyok a középvonalon, a felépítmény előtt és mögött kaptak helyet. A DrL C/01 jelzésű tornyok lövegeit −4 fokig lehetett süllyeszteni és +30 fokig emelni. Utóbbi maximális csőemelkedés mellett a {{szám|240|kg}} tömegű lövedékeket a {{szám|820|m/s}} torkolati sebességgel {{szám|18800|m}} távolságra lehetett kilőni.{{sfn|Gardiner & Gray|p=140}}{{sfn|Friedman|pp=137–138}} A 28 cm-es lövedékekből 360-at tudott elraktározni, így 85 jutott minden ágyúcsőre.{{sfn|Gröner|p=20}}
A másodlagos fegyverzetet 14 darab 17 cm SK L/40 jelzésű gyorstüzelő ágyú képezte, melyekből 7-7 volt elhelyezve kazamatákban a hajó két oldalán. 5-5 a felső fedélzeten egyvonalban volt elhelyezve, 2-2 pedig egy fedélzettel feljebb a felépítményben, annak a sarkainál. Az ágyúk lövedékei {{szám|64|kg}} tömegűek voltak és {{szám|850|m/s}} torkolati sebességgel lehetett kilőni őket. A 17 cm űrméretű ágyúkra azért esett a választás a másodlagos fegyverzet kiválasztásakor, mert ezek lövedékei voltak a legnagyobb, még kézi erővel mozgatható lövedékek. E lövegeket +22 fokos állásig lehetett emelni és ezzel {{szám|14500|m}} maximális lőtávolságot elérni. Akár 9-10 másodpercenként is leadhattak velük lővést, amivel a tűzgyorsaságuk meghaladhatta a hat lövést percenként. Minden lövegre 130 lövedék jutott.{{sfn|Gardiner & Gray|p=140}}{{sfn|Friedman|pp=142–143}}
A torpedónaszádok elleni védelemhez harmadlagos fegyverzetként 22 darab 8.8 cm SK L/35 jelzésű haditengerészeti ágyúval szerelték fel. Ezek a gyorstüzelő ágyúk a hajótestből kinyúló „fecskefészkek” ''(Schwalbennest)'' kazamatáiban, a felépítmény lőréseiben és lövegpajzsokkal ellátva a nyílt fedélzeten lettek elhelyezve. A 8,8 cm-es ágyúk lövedékei 15,4 kg tömegűek voltak és {{szám|770|m/s}} torkolati sebességgel lőhették ki őket. A maximális +25 fokos csőemelkedés melletti lőtávolságuk {{szám|9090|m}} volt. Minden lövegre 130 darab lövedék jutott. A hajókat átmenetileg felszerelték négy 3,7 cm űrméretű gépágyúval is, de ezeket hamarosan eltávolították róluk.{{sfn|Dodson 2016|p=67}}{{sfn|Gröner|p=20}}{{sfn|Gardiner & Gray|p=140}} A fegyverzetükhöz tartozott még hat darab 45 cm-es torpedóvető cső is, melyekhez 16 torpedó tartozott. A torpedóvető csöveket mind a vízvonal alatt helyezték el, és egy-egy volt a hajóorrban és a taton, illetve kettő-kettő a két oldalon.{{sfn|Gröner|p=20}} A torpedók 5,15 m hosszúak voltak és robbanófejük 147,5 kg [[Trinitrotoluol|TNT]]-t tartalmaztak. A célpont távolságától függően két külön sebességi beállítás közül lehetett választani. A 26 csomós sebesség mellett a hatótávolságuk {{szám|3000|m}} volt, míg a gyorsabb, 31 csomós beállítás mellett a hatótáv {{szám|1500|m}}-re csökkent.{{sfn|Friedman|p=336}}
=== Páncélzat ===
A hajók páncélzatát Krupp cementált páncéllemezek alkották. A ''Deutschland''nál az övpáncélzat és a felépítmény a páncélzatelrendezése kis mértékben különbözött a többi hajóétól. Az övpáncélzata {{szám|225|mm}} vastag volt a vízvonal mentén és {{szám|140|mm}}-esre csökkent az alsó részén. A testvérhajóinál a páncélöv vastagságát {{szám|240|mm}}-re növelték a vízvonalon és {{szám|170|mm}}-re az alsó részén. Mind az öt esetében az ily módon védett szekció az elülső barbettától a hátsóig tartott. A páncélöv ezen túlnyúló része elől és hátul is {{szám|100|mm}}-re csökkent. A páncélövet belülről {{szám|80|mm}} vastag [[Tectona grandis|tik]]faréteggel támasztották meg. Az páncélöv felett egy sor páncéllemez volt elhelyezve, ami a kazamaták ágyúit védelmezte. Ez a védelem ''Deutschland'' esetében {{szám|160|mm}}, míg a másik négy hajó esetében {{szám|170|mm}} vastagságú volt. Az osztály mindegyik tagját parafa keszonokkal látták el, amit ezidőtájt a hajók találatok esetén való kontrollálatlan vízzel való elárasztása ellen használtak.{{sfn|Gröner|p=20}}{{sfn|Staff|p=6}}
Az öt hajó mindegyikének fedélzetét {{szám|40|mm}} vastagságú páncélzat borította. Ennek a páncélzatnak az oldalsó szélei döntöttek voltak és a végeik a páncélöv alsó részéhez kapcsolódtak, melyek így a páncélöv mögött újabb védelmi vonalat képeztek az azt átütő lövedékek repeszeinek felfogására. A döntött páncélzat vastagsága {{szám|97|mm}} volt a hajóorrnál és a tatnál, mely részeken a páncélöv vékonyabb volt, míg a középső részen, ahol a páncélöv vastagabb volt, a döntött páncélzat vékonyabb, {{szám|67|mm}}-es volt. Az elülső parancsnoki torony oldalának páncélvastagsága {{szám|300|mm}}, a tetejének páncélvastagsága {{szám|80|mm}} volt. A hátulsó parancsnoki torony oldalainak páncélzata {{szám|140|mm}}-es vastagságú volt. A lövegtornyok páncélzata oldalt {{szám|280|mm}}, felül {{szám|50|mm}} vastag volt. A lövegtornyok barbettái {{szám|250|mm}} vastagságú acélból álltak.{{sfn|Gröner|p=20}}{{sfn|Staff|p=6}}
=== Átépítések ===
[[File:Bundesarchiv DVM 10 Bild-23-63-47, Linienschiff "Schleswig-Holstein".jpg|bélyegkép|jobbra|300px|A ''Schleswig-Holstein'' valamikor 1928 és 1939 között]]
Az osztály egységeit számos alkalommal módosították a hosszú karrierjük során. Az árbócaikat 1909 és 1914 között változtatták meg úgy, hogy a keresőfények platformját megemelték és az elülső árbócot egy teljesen zárt megfigyelőállással látták el. A ''Schlesien'' és a ''Schleswig-Holstein'' kazánjai közül nyolc széntüzelésű helyére 1915 végén nyolc olajtüzelésű kazánt kapott. A ''Deutschland''nak a 8,8 cm-es lövegei közül 1916 végén kettőt eltávolítottak és a helyükre két 8,8 cm-es légvédelmi ágyút kapott. 1917 elején a tüzérségük egy részét vagy egészét leszerelték, hogy a lövegeket a szárazföldi harcok során vethessék be. A ''Deutschland''ot 1917 végén teljesen leszerelték és a ''Schleswig-Holstein'' tüzérségét 1918-ban 4 darab 10,5 cm-es és 4 darab 8,8 cm-es lövegre csökkentették. A ''Schlesien''t hasonló módon fegyverezték át kiképzési célból.{{sfn|Gröner|pp=20–22}}{{sfn|Friedman|p=143}}{{sfn|Hildebrand, Röhr, & Steinmetz Vol. 2|p=245}}{{sfn|Hildebrand, Röhr, & Steinmetz Vol. 7|p=127}}
Amint a négy megmaradt egység az 1920-as évek elején visszatért az aktív szolgálatba, a tüzérségük számos modernizáción és módostáson esett át. A ''Hannover'' tüzérségét nem csökkentették a háború alatt és így megtarthatta eredeti 28 cm-es és 17 cm-es lövegeit, de az 1921-es újbóli szolgálatba álltása idejére a 8,8 cm-es lövegeinek számát nyolcra csökkentették. Ekkor mind a hat torpedóvető csövét is kiszerelték. A ''Schlesien''t és a ''Schleswig-Holstein''t az 1920-as évek közepén modernizálták, ami azzal járt, hogy visszakapták a 28 cm-es lövegeiket, de a 17 cm-eseik helyére 14 darab 15 cm-es űrméretű löveget (15 cm SK L/45) kaptak és a ''Hannover''hez hasonlóan nyolc darab 8,8 cm-es ágyút. Nagy, kör alakú előárbócokat is kaptak, melyek nagyméretű megfigyelőállásokkal rendelkeztek. A ''Schlesien'' két elülső kéményét eltávolították és helyükre egy nagyobb méretűt kapott. A ''Schleswig-Holstein''éit is hasonlóképpen módosították 1928-ban. A ''Schlesien'' elülső „fecskefészkeit” befedték.{{sfn|Gröner|p=22}}{{sfn|Dodson 2016|p=203}}
[[File:Bundesarchiv Bild 101II-MN-1585-09A, Linienschiffe "Schlesien", "Schleswig-Holstein".jpg|bélyegkép|jobbra|300px|A ''Schlesien'' és a ''Schleswig-Holstein'' 1939-ben]]
A hajókon 1930-ban és 1931-ben újabb módosításokat hajtottak végre. A ''Hannover'' két, vízfelszín felett elhelyezett 50 cm-es torpedóvető csövet kapott és a 8,8 cm-es lövegei közül négyet hasonló kaliberű légvédelmi lövegre cseréltek, továbbá hasonló árbócot kapott, mint a testvérhajói és az elülső „fecskefészkeket” nála is befedték. A ''Schlesien'' és a ''Schleswig-Holstein'' 15 cm-es lövegei közül kettőt-kettőt eltávolítottak, mind a kettő hajót négy 50 cm-es torpedóvetővel látták el és a 8,8 cm-es lövegei helyére négy darab 8,8 cm-es légvédelmi ágyút kaptak. Mindkét hajó egy újabb pár 15 cm-es ágyúját távolították el 1935-ben. A ''Schlesien'' ezzel egyidőben kapott négy darab 2 cm-es légvédelmi gépágyút. A ''Schleswig-Holstein'' ezekre a gépágyúkra 1936-ban tett szert és ekkor a „fecskefészkeit” is eltávolították. Kiképzőhajóvá való átalakítása részeként a ''Schlesien'' megmaradt széntüzelésű kazánjait 1938-ban kiszerelték és a kazántermeikből a kadétok elhelyezésére és képzésére hasznosítható teret alakítottak ki. E kazánterem eltávolításával a hozzátartozó kéményt és vezetékeit is eltávolították, így a hajó kétkéményessé vált.{{sfn|Gröner|pp=20–22}}{{sfn|Dodson 2016|p=203m 205}}
A második világháború kitörése után mindkét hajó fegyverzetén számos módosítást hajtottak végre, főként a légvédelmük terén. A ''Schleswig-Holstein'' ebben az évben további nyolc 2 cm-es légvédelmi ágyút kapott. 1940 februárjában a ''Schlesien'' légvédelmét erősítették meg négy 3,7 cm L/83 légvédelmi gépágyúval. Áprilisban ennek a hajónak a megmaradt tíz 15 cm-es ágyúját mind eltávolították, míg a ''Schleswig-Holstein''ből csak három ilyet szereltek ki. Augusztusban a ''Schlesien'' 3,7 cm-es gépágyúit leszerelték és a ''Schleswig-Holstein'' fegyverzetét csaknem teljesen leszerelték és csak a 28 cm-es ágyúit hagyták meg. A következő évben négy 8,8 cm-es ágyút, négy 3,7 cm-es gépágyút és három 2 cm-es gépágyút kapott. 1943-ra a ''Hannover''t átépítették a célhajóként való alkalmazásához, amihez felépítményei nagy részét elbontották és az összes ágyúját leszerelték, így csak az üres lövegtornyai maradtak meg. A ''Schlesien'' ebben az évben visszakapta a 3,7 cm-es gépágyúit és 1944-ben egy pár 4 cm-es Bofors gépágyút kapott újabb 16 darab 2 cm-es gépágyúval együtt, mely utóbbiak száma így húszra növekedett. Később az év folyamán a 8,8 cm-eseket hat 10,5 cm-es légvédelmi ágyúra cserélték, a Boforsok számát hétre vagy tízre, a 2 cm-esekét 18-ra vagy 22-re növelték. A ''Schleswig-Holstein''t is ehhez hasonlóan fegyverezték át, de nem végeztek a munkálatokkal az elvesztése előtt. A 10,5 cm-es ágyúk közül hatot, a Boforsok közül tizet, a 2 cm-es gépágyúk közül 26-ot kellett volna kapnia a tervek szerint a meglévő 3,7 cm-es gépágyúk mellé.{{sfn|Dodson 2016|p=203–205}}
== Építésük táblázata ==
{| class="wikitable"
! align = center|Hajó
! align = center|Építő
! align = center|Gerincfektetés
! align = center|Vízrebocsátás
! align = center|Átadás
|-
|[[SMS Deutschland|'''''Deutschland''''']]
|[[Friedrich Krupp Germaniawerft|Germaniawerft]], [[Kiel]]{{sfn|Hildebrand, Röhr, & Steinmetz Vol. 2|pp=235–236}}
|1903. június 20.{{sfn|Hildebrand, Röhr, & Steinmetz Vol. 2|pp=235–236}}
|1904. november 19.{{sfn|Hildebrand, Röhr, & Steinmetz Vol. 2|pp=235–236}}
|1906. augusztus 3.{{sfn|Hildebrand, Röhr, & Steinmetz Vol. 2|pp=235–236}}
|-
|[[SMS Hannover|'''''Hannover''''']]
|[[Kaiserliche Werft Wilhelmshaven|Kaiserliche Werft]], [[Wilhelmshaven]]{{sfn|Hildebrand, Röhr, & Steinmetz Vol. 4|p=73}}
|1904. november 7.{{sfn|Hildebrand, Röhr, & Steinmetz Vol. 4|p=73}}
|1905. szeptember 29.{{sfn|Hildebrand, Röhr, & Steinmetz Vol. 4|p=73}}
|1907. október 1.{{sfn|Hildebrand, Röhr, & Steinmetz Vol. 4|p=73}}
|-
|[[SMS Pommern|'''''Pommern''''']]
|[[AG Vulcan Stettin|AG Vulcan]], [[Szczecin|Stettin]]{{sfn|Hildebrand, Röhr, & Steinmetz Vol. 6|p=237}}
|1904. március 22.{{sfn|Hildebrand, Röhr, & Steinmetz Vol. 6|p=237}}
|1905. december 2.{{sfn|Hildebrand, Röhr, & Steinmetz Vol. 6|p=237}}
|1907. augusztus 6.{{sfn|Hildebrand, Röhr, & Steinmetz Vol. 6|p=237}}
|-
|[[SMS Schlesien|'''''Schlesien''''']]
|[[Schichau-Werke]], [[Gdańsk|Danzig]]{{sfn|Hildebrand, Röhr, & Steinmetz Vol. 7|p=125}}
|1904. november 19.{{sfn|Hildebrand, Röhr, & Steinmetz Vol. 7|p=125}}
|1906. május 28.{{sfn|Hildebrand, Röhr, & Steinmetz Vol. 7|p=125}}
|1908. május 5.{{sfn|Hildebrand, Röhr, & Steinmetz Vol. 7|p=125}}
|-
|[[SMS Schleswig-Holstein|'''''Schleswig-Holstein''''']]
|[[Friedrich Krupp Germaniawerft|Germaniawerft]], [[Kiel]]{{sfn|Hildebrand, Röhr, & Steinmetz Vol. 7|p=125}}
|1905. augusztus 18.{{sfn|Hildebrand, Röhr, & Steinmetz Vol. 7|p=131}}
|1906. december 17.{{sfn|Hildebrand, Röhr, & Steinmetz Vol. 7|p=131}}
|1908. július 6.{{sfn|Hildebrand, Röhr, & Steinmetz Vol. 7|p=131}}
|}
== Szolgálatuk ==
[[File:Bundesarchiv DVM 10 Bild-23-61-08, Linienschiff "SMS Deutschland".jpg|bélyegkép|jobbra|300px|A ''Deutschland'' a Vilmos-császár-csatornán 1912-ben]]
A ''Deutschland'' az 1906-os szolgálatba állításakor a [[SMS Kaiser Wilhelm II|''Kaiser Wilhelm II'']] csatahajót váltva a flotta zászlóshajója lett és 1913-ig, a [[SMS Friedrich der Große (1911)|''Friedrich der Große'']] szolgálatba állításáig az is maradt. Az osztály többi egységének átadásával a Honi Flottát ''(Heimatflotte)'' 1907-ben a [[Nyílt-tengeri Flotta|Nyílt-tengeri Flottává]] ''(Hochseeflotte)'' szervezték át. Ez idő alatt a ''Deutschland''-osztály egységeit az I. csatahajórajhoz ''(Geschwader I)'' és a II. csatahajórajhoz osztották be. Végül II. csatahajórajban vonták össze öket, melyet a ''Braunschweig''-osztály három egységével együtt alkottak az 1910-es évek elejétől, miután az újabb építésű [[Nassau-osztály|''Nassau''-osztály]] és [[Helgoland-osztály (1909)|''Helgoland''-osztály]] modern egységei váltoták le őket az I. csatahajórajnál.{{sfn|Staff|pp=8–15}}{{sfn|Herwig|p=45}} A ''Hannover'' előbb az I. raj zászlóshajójaként, majd a későbbiek folyamán a II. raj helyettes parancsnokának zászlóshajójaként szolgált.{{sfn|Hildebrand, Röhr, & Steinmetz Vol. 4|pp=73–75}}
A hajók békebeli szolgálata meglehetősen eseménytelenül, főként a rutinszerű gyakorlatozásokkal telt. A raj- és flottaszintű hadgyakorlatokra áprilisban és májusban került sor minden évben, a flotta cirkálóútját rendszerint júniusban és júliusban tették meg, amit augusztus végén és szeptember folyamán a flotta éves nagy hadgyakorlata követett. A flotta nyaranta rendszerint a norvég vizekre hajózott fel [[II. Vilmos német császár|II. Vilmos]] jachtjának társaságában, bár 1908-ban és 1909-ben a flotta hosszú távú utat tett az Atlanti-óceánra, látogatást téve Spanyolországban, a [[Kanári-szigetek]]en, az [[Azori-szigetek]]en és Portugáliában. E két nagyobb út megtételéhez az akkori flottaparancsnok, [[Henrik porosz királyi herceg (1862–1929)|Henrik herceg]] ragaszkodott, aki előre látta a nagyobb távolságokra végrehajtandó hadműveletek szükségességét. Az 1914 júliusi nyári út során a flotta ismét elhajózott Norvégiába, de nem hajózott fel messze északra a partok mentén a júliusi válság miatt.{{sfn|Hildebrand, Röhr, & Steinmetz Vol. 7|p=125}}{{sfn|Hildebrand, Röhr, & Steinmetz Vol. 4|pp=73–75}}{{sfn|Hildebrand, Röhr, & Steinmetz Vol. 2|pp=235–244}}{{sfn|Hildebrand, Röhr, & Steinmetz Vol. 6|pp=237–238}}
=== Első világháború ===
[[File: Bundesarchiv_DVM_10_Bild-23-61-21,_Linienschiff_"SMS_Pommern".jpg|bélyegkép|jobbra|300px|<center>A tragikus sorsú ''Pommern''</center>]]
A világháború kitörését követően a német flotta az angol partok elleni támadásokkal igyekezett harcra bírni a britek ''Grand Fleet''jének egy kisebb részét és az erőfölényét kihasználva megsemmisíteni azt. Több ilyen összecsapás megvívása révén tervezték volna kiegyenlíteni az erőviszonyokat, ami után már felvállalták volna a főerők közötti összecsapást is. Az I. felderítőcsoport csatacirkálói hajtották végre a szárazföldi célpontok elleni tüzérségi támadást, miközben a ''Hochseeflotte'' csatahajórajai távolabbról biztostották őket. Ilyen módon került sor a [[yarmouthi rajtaütés]]re 1914 novemberében, a [[Scarborough, Hartlepool és Whitby elleni rajtaütés|scarborough-i rajtaütés]]re 1914 decemberében és a [[Yarmouth és Lowestoft elleni rajtaütés|lowestofti rajtaütés]]re 1916 áprilisában.{{sfn|Herwig|pp=149–150}} Mind az öt egység a flottával tartott ezeken a bevetéseken, de a kívánt összecsapásra egyiken sem került sor. A hadműveletek között a II. raj az Elba torkolatában járőrözött, hogy a [[Német-öböl]] védelmét ellátó könnyebb egységeket támogassa. Emellett a viszonylag biztonságos Balti-tengeren hajtottak végre gyakorlatokat. 1915 februárjában a ''Deutschland'' lett a II. raj zászlóshajója.{{sfn|Hildebrand, Röhr, & Steinmetz Vol. 7|p=125}}{{sfn|Staff|pp=10–15}}{{sfn|Hildebrand, Röhr, & Steinmetz Vol. 2|p=244}}{{sfn|Hildebrand, Röhr, & Steinmetz Vol. 4|p=75}}{{sfn|Hildebrand, Röhr, & Steinmetz Vol. 6|p=238}}
Az 1916 májusának végén végrehajtott, a brit flotta egy részének előcsalogatását célzó hadművelet a [[Skagerraki csata|skagerraki csatához]] vezetett. A ''Deutschland''-osztályt is a soraiban tudó II. csatahajóraj [[Franz Mauve]] ellentengernagy parancsnoksága alá tartozott. Mivel jelentősen lassabbak voltak a német csatavonal többi egységénél, a csata első fázisában nem jutottak szerephez. A csataflották között május 31-ike estéjén való érintkezéskor az öt ''Deutschland''-osztályú egység a megviselt csatacirkálók segítségére sietett mikor Mauve a raját közéjük és a velük harcban álló brit csatacirkálók közé manőverezte. A sötétedésben a németek nehezen vették ki az ellenfeleik körvonalait a keleti láthatáron és ezért nem tudtak találatokat elérni. A britek viszont három találatot értek el rajtuk és a ''Pommern''nek rövid ideig el ki kellett válnia a csatasorból. Mauve ezután elszakadt az ellenségtől. Ezt követően a II. raj a német csatasor végére helyezkedett. Ez volt az egyetlen összecsapásuk az ellenség kapitális hajóival a csata során. A német flotta éjszaka az ellenség útóvédjeként elhelyezett könnyű erők vonalain áttörve igyekezett hazajutni és eközben több összecsapásra került sor. Az egyik során a ''Pommern''t eltalálta legalább egy torpedó, amit vélhetőleg az ''Onslaught'' romboló lőtt ki és ez az egyik lőszerraktárában robbanást idézve elő levegőbe repítette az egész hajót.{{sfn|Tarrant|pp=150–155, 195–196, 241, 286}}{{sfn|Campbell|pp=254, 275, 299, 305}}
A Skagerraknál szerzett tapasztalatok alapján a németek arra jutottak, hogy a modern dreadnought-mintájú csatahajók közötti összecsapásokban a régebbi építésű pre-dreadnoughtoknak nincs helyük és ezért az 1916-os év hátralévő részében már csak partvédelmi feladatokat kaptak az Elba torkolatánál, esetenként a [[Dán szorosok]]ban. 1917 augusztusában a II. csatahajórajt feloszlatták és a hajóinak többségét másodlagos feladatok elvégzésére osztották be miután részben lefegyverezték őket, hogy az ágyúikat a szárazföldi harcokban alkalmazhassák. A ''Deutschland'' és a ''Schleswig-Holstein'' barakkhajó, a ''Schlesien'' pedig kiképzőhajó lett. A ''Hannover'' megmaradt az aktív szolgálatban és őrhajó lett a dán szorosokban.{{sfn|Hildebrand, Röhr, & Steinmetz Vol. 2|p=245}}{{sfn|Staff|pp=10–15}}{{sfn|Hildebrand, Röhr, & Steinmetz Vol. 4|p=76}}{{sfn|Hildebrand, Röhr, & Steinmetz Vol. 7|p=126}}
=== A két háború között ===
[[File:Bundesarchiv DVM 10 Bild-23-63-33, Kriegsschiffe der Reichsmarine in Kiellinie.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|A ''Hannover'' vagy a ''Schleswig-Holstein'' az 1929-es hadgyakorlaton egy ''Königsberg''-osztályú könnyűcirkálóval]]
A háború elvesztése után a [[versailles-i békeszerződés]] diktátumai jelentősen csökkentették a német hadiflotta méretét és legnagyobb hajókként csak a ''Braunschweig''- és a ''Deutschland''-osztály egységei közül tarthattak meg hatot aktív szolgálatban, illetve még kettőt tartalékállományban. A ''Deutschland''ot 1920-ban kivonták a flotta állományából és 1922-re lebontották, de a másik hármat megtartotta a Birodalmi Haditengerészet ''([[Német Birodalmi Haditengerészet|Reichsmarine]])''. Mind a hármat jelentősen modernizálták a 20-as évek elején, felkészítve őket ezzel az aktív szolgálatra. A ''Hannover'' lépett elsőként szolgálatba 1921-ben és lett a flotta zászlóshajója, mely szerepet a ''Braunschweig''gal felváltva töltött be ezután. A ''Schlesien'' és a ''Schleswig-Holstein'' az évtized közepéig szolgálaton kívül maradtak. Ekkor átfegyverezték őket és az 1926-os újbóli szolgálatba állítását követően a ''Schleswig-Holstein'' lett a flotta zászlóshajója. A ''Hannover'' modernizálására a 20-as évek végén került sor, miután az ismét szolgálatba állított ''Schlesien'' átvehette a helyét.{{sfn|Hildebrand, Röhr, & Steinmetz Vol. 2|p=245}}{{sfn|Hildebrand, Röhr, & Steinmetz Vol. 4|p=76}}{{sfn|Hildebrand, Röhr, & Steinmetz Vol. 7|pp=126–127}}
Az 1920-as évek során a hajók a háború előttiekhez hasonló hadgyakorlatokon vettek részt. Ennek megfelelően egész éven át tartó gyakorlatokat tartottak és távolabbi vizekre tettek cirkálóutakat, legmesszebb a Földközi-tengerig elhajózva. A hajók gyakran keresték fel a norvég vizeket a császári idők tradícióit követve. A ''Hannover'' 1931 szeptemberében kivonták a szolgálatból és többé már nem került oda vissza, bár tervezték célhajónak való átalakítását. A ''Schleswig-Holstein'' és a ''Schlesien'' a 30-as évek elején aktív szolgálatban voltak, de a [[Lützow (zsebcsatahajó)|''Deutschland'']] [[zsebcsatahajó]] ''(Panzerschiff)'' 1933-as szolgálatba állításával a ''Schlesien''t is kivonták az aktív szolgálatból, hogy aztán kiképzőhajóként alkalmazzák. A ''Schleswig-Holstein'' hasonló átépítésére 1935-1936-ban került sor. A két hajó az évtized hátralévő részét tengerészkadétok képzésével töltötte, melynek során a ''Schlesien'' 1936-1937-ben egy hosszú, Észak- és Dél-Amerikát érintő utat tett. Időközben Adolf Hitler és az [[Nemzetiszocialista Német Munkáspárt|NSDAP]] került hatalomra Németországban és programjuk közé tartozott az újrafegyverkezés is, ami később agresszív külpolitikával párosulva a második világháborúhoz vezetett.{{sfn|Hildebrand, Röhr, & Steinmetz Vol. 4|p=76–78}}{{sfn|Hildebrand, Röhr, & Steinmetz Vol. 7|pp=127–128, 132–133}}{{sfn|Gardiner & Chesneau|pp=219, 222}}
=== Második világháború ===
[[file:Niemiecki pancernik szkolny "Schlesien" podczas ostrzału Helu (2-64).jpg|bélyegkép|300px|A ''Schlesien'' löveti a Hela-félsziget megerődített körzetét]]
A ''Schleswig-Holstein'' a világháború előestéjén, 1939 augusztusában [[Danzig Szabad Város|Danzighoz]] hajózott és a Westerplatte-félsziget lengyel erődjének közelében vetett horgonyt szeptember 1-én reggel. A Westerplattéra leadott első lövéseit hagyományosan a háború első lövéseiként tartják számon, bár a szárazföldi hadműveletek keretében már korábban is sor került harcokra. Az első német támadást a lengyel védők visszaverték és az erőd szeptember 7-ei kapitulációjáig a ''Schleswig-Holstein'' tüzével támogatta a hadműveleteket. A hónap későbbi részében a ''Schlesien'' és a ''Schleswig-Holstein'' együtt lőtték a partmenti lengyel állásokat, közte a Hela-félsziget erődítéseit is. A lengyel hadjáratot követően a hajók visszatértek a kiképzői feladataikhoz és 1940 elején a ''Schlesien''t jégtörőként alkalmazták a Balti-tengeren.{{sfn|Rohwer|pp=2–4, 16}}{{sfn|Hildebrand, Röhr, & Steinmetz Vol. 7|p=128}}
A ''Schlesien'' és a ''Schleswig-Holstein'' ezt követően részt vett Dánia és Norvégia megszállásában 1940 áprilisában. A ''Schleswig-Holstein''t ezután ismét kivonták a frontszolgálatból és kiképzőhajóként szolgált, míg a ''Schlesien'' továbbra is jégtörői feladatokat látott el. 1941 márciusában a ''Schlesien'' aknarakókat kísért a Balti-tengeren. A hadműveletről való visszatérése után [[Gotenhafen]]ben barakkhajó lett belőle.{{sfn|Williamson|p=8}}
A ''Hannover'' lebontásához 1944-ben láttak hozzá és 1946-ra végeztek a munkálatokkal.{{sfn|Hildebrand, Röhr, & Steinmetz Vol. 4|p=78}} 1944 közepén a ''Schlesien'' és a ''Schleswig-Holstein'' légvédelmi fegyverzetét jelentősen megerősítették, hogy légvédelmi hajókként alkalmazhassák őket Gotenhafen kikötőjében. A ''Schleswig-Holstein'' ellen brit bombázók hajtottak végre támadást 1944 decemberében és bár megfeneklett a sekély vízben, a fegyvereit még lehetett használni. Miután egy tűz tartósan használhatatlanná tette a hajót, a legénységét a partra küldték, hogy [[Malbork|Marienburg]] védelmében nyújtson segítséget.{{sfn|Williamson|p=8}} A ''Hannover''t 1944-ben elkezdték lebontani és a munkálatok 1946-ig eltartottak.{{sfn|Gardiner & Chesneau|p=222}} A ''Schlesien'' Gotenhafen közelében nyújtott tüzérségi támogatást a szárazföldi csapatoknak 1945. március 15. és 21. között.{{sfn|Rohwer|p=398}} Áprilisban a ''Schlesien'' Swinemündéhez ment a lőszerkészletének feltöltése és 1000 sebesült frontkatona evakuálása végett. Május 3-án Swinemünde előtt aknára futott és másnap a legénysége a sekély vízben elsüllyesztette. A ''Schleswig-Holstein''t és a ''Schlesien''t is helyben bontották le a háború után.{{sfn|Gardiner & Gray|pp=141–142}}
== Megjegyzések ==
<references group="m"/>
== Jegyzetek ==
{{Jegyzetek}}
== Fordítás ==
* {{fordítás|en|Deutschland-class battleship|oldid= 936261613}}
== Források ==
* {{cite book
| last = Campbell
| first = John
| year = 1998
| title = Jutland: An Analysis of the Fighting
| publisher = Conway Maritime Press
| location = London
| isbn = 978-1-55821-759-1
| ref = {{sfnRef|Campbell}}
}}
* {{cite journal
| last = Dodson
| first = Aidan
| editor-last1=Jordan
| editor-first1=John
| editor-last2=Dent
| editor-first2=Stephen
| title = Last of the Line: The German Battleships of the Braunschweig and Deutschland Classes
| journal = Warship 2014 |year=2014
| pages = 49–69
| publisher = Conway Maritime Press
| location = London
| isbn = 978-1-59114-923-1
| ref = {{sfnRef|Dodson 2014}}
}}
* {{cite book
| last = Dodson
| first = Aidan
| year = 2016
| title = The Kaiser's Battlefleet: German Capital Ships 1871–1918
| publisher = Seaforth Publishing
| location = Barnsley
| isbn = 978-1-84832-229-5
| ref = {{sfnRef|Dodson 2016}}
}}
* {{cite book
| last = Friedman
| first = Norman
| year = 2011
| title = Naval Weapons of World War One
| publisher = Naval Institute Press
| location = Annapolis
| isbn = 978-1-84832-100-7
| ref = {{sfnRef|Friedman}}
}}
* {{cite book
| editor1-last = Gardiner
| editor1-first = Robert
| editor2-last = Gray
| editor2-first = Randal
| year = 1985
| title = Conway's All the World's Fighting Ships, 1906–1921
| publisher = Naval Institute Press
| location = Annapolis
| isbn = 978-0-87021-907-8
| lastauthoramp=yes
| ref ={{sfnRef|Gardiner & Gray}}
}}
* {{cite book
| editor1-last = Gardiner
| editor1-first = Robert
| editor2-last = Chesneau
| editor2-first = Roger
| year = 1980
| title = Conway's All the World's Fighting Ships, 1922–1946
| publisher = Naval Institute Press
| location = Annapolis
| isbn = 978-0-87021-913-9
| lastauthoramp=yes
| ref ={{sfnRef|Gardiner & Chesneau}}
}}
* {{cite book
| last = Grießmer
| first = Axel
| year = 1999
| language = German
| title = Die Linienschiffe der Kaiserlichen Marine
| trans-title = The Battleships of the Imperial Navy
| publisher = Bernard & Graefe Verlag
| location = Bonn
| isbn = 978-3-7637-5985-9
| ref ={{sfnRef|Grießmer}}
}}
* {{cite book
| last = Gröner
| first = Erich
| editor1-last=Jung
| editor1-first=Dieter
| editor2-last=Maass
| editor2-first=Martin
| year = 1990
| title = German Warships: 1815–1945
| volume = Vol. I: Major Surface Vessels
| publisher = Naval Institute Press
| location = Annapolis
| isbn = 978-0-87021-790-6
| ref ={{sfnRef|Gröner}}
}}
* {{cite book
| last = Herwig
| first = Holger
| year = 1998
| origyear = 1980
| title = "Luxury" Fleet: The Imperial German Navy 1888–1918
| publisher = Humanity Books
| location = Amherst
| isbn = 978-1-57392-286-9
| ref ={{sfnRef|Herwig}}
}}
* {{cite book
|last1=Hildebrand
|first1=Hans H.
|last2=Röhr
|first2=Albert
|last3=Steinmetz
|first3=Hans-Otto
| title = Die Deutschen Kriegsschiffe: Biographien: ein Spiegel der Marinegeschichte von 1815 bis zur Gegenwart (Band 2)
| trans-title=The German Warships: Biographies: A Reflection of Naval History from 1815 to the Present (Volume 2)
|year=1993
|location=Ratingen
|publisher=Mundus Verlag
| isbn = 978-3-7822-0287-9
|language=German
| lastauthoramp=yes
|ref={{sfnRef|Hildebrand, Röhr, & Steinmetz Vol. 2}}
}}
* {{cite book
| last1 = Hildebrand
| first1 = Hans H.
| last2 = Röhr
| first2 = Albert
| last3 = Steinmetz
| first3 = Hans-Otto
| year = 1993
| title = Die Deutschen Kriegsschiffe: Biographien: ein Spiegel der Marinegeschichte von 1815 bis zur Gegenwart (Band 4)
| trans-title=The German Warships: Biographies: A Reflection of Naval History from 1815 to the Present (Volume 4)
| publisher = Mundus Verlag
| location = Ratingen
| isbn = 978-3-7822-0382-1
| lastauthoramp=yes
| ref = {{sfnRef|Hildebrand, Röhr, & Steinmetz Vol. 4}}
}}
* {{cite book
| last1 = Hildebrand
| first1 = Hans H.
| last2 = Röhr
| first2 = Albert
| last3 = Steinmetz
| first3 = Hans-Otto
| year = 1993
| title = Die Deutschen Kriegsschiffe (Band 6)
| trans-title=The German Warships (Volume 6)
| publisher = Mundus Verlag
| location = Ratingen
| isbn = 978-3-7822-0237-4
| language = German
| ref = {{sfnRef|Hildebrand, Röhr, & Steinmetz Vol. 6}}
| lastauthoramp=y
}}
* {{cite book
| last1 = Hildebrand
| first1 = Hans H.
| last2 = Röhr
| first2 = Albert
| last3 = Steinmetz
| first3 = Hans-Otto
| year = 1993
| title = Die Deutschen Kriegsschiffe: Biographien: ein Spiegel der Marinegeschichte von 1815 bis zur Gegenwart (Band 7)
| trans-title=The German Warships: Biographies: A Reflection of Naval History from 1815 to the Present (Volume 7)
| publisher = Mundus Verlag
| location = Ratingen
| isbn = 978-3-7822-0267-1
| ref = {{sfnRef|Hildebrand, Röhr, & Steinmetz Vol. 7}}
|lastauthoramp=y
| language = German
}}
* {{cite book
| last = Rohwer
| first = Jürgen
| authorlink = Jürgen Rohwer
| year = 2005
| title = Chronology of the War at Sea, 1939–1945: The Naval History of World War Two
| edition = Third revised
| publisher = US Naval Institute Press
| location = Annapolis
| isbn = 978-1-59114-119-8
| ref ={{sfnRef|Rohwer}}
}}
* {{cite book
| last = Staff
| first = Gary
| year = 2010
| title = German Battleships: 1914–1918
| volume = 1: Deutschland, Nassau and Helgoland Classes
| publisher = Osprey Books
| location = Oxford
| isbn = 978-1-84603-467-1
| ref = {{sfnRef|Staff}}
}}
* {{cite book
| last = Tarrant
| first = V. E.
| year = 2001
| origyear = 1995
| title = Jutland: The German Perspective
| publisher = Cassell Military Paperbacks
| location = London
| isbn = 978-0-304-35848-9
| ref ={{sfnRef|Tarrant}}
}}
* {{cite book
| last = Williamson
| first = Gordon
| year = 2003
| title = German Battleships 1939–45
| publisher = Osprey Publishing
| location = Oxford
| isbn = 978-1-84176-498-6
| ref ={{sfnRef|Williamson}}
}}
== További olvasmányok ==
{{Commonscat|Deutschland class battleship}}
*{{cite book
| editor1-last = Gardiner
| editor1-first = Robert
| editor2-last = Chesneau
| editor2-first = Roger
| editor3-last = Kolesnik
| editor3-first = Eugene M.
| year = 1979
| title = Conway's All the World's Fighting Ships: 1860–1905
| publisher = Conway Maritime Press
| location = London
| isbn = 978-0-85177-133-5
| ref =
| lastauthoramp=yes
}}
*{{cite book
| last1 = Koop
| first1 = Gerhard
| last2 = Schmolke
| first2 = Klaus-Peter
| year = 2001
| title = Die Panzer- und Linienschiffe der Brandenburg-, Kaiser Friedrich III-, Wittlesbach-, Braunschweig- und Deutschland-Klasse
| trans-title=The Armored and Battleships of the Brandenburg, Kaiser Friedrich III, Wittelsbach, Braunschweig, and Deutschland Classes
| language=German
| publisher = Bernard & Graefe Verlag
| location = Bonn
| isbn = 978-3-7637-6211-8
| lastauthoramp=yes
}}
* {{cite book
| last = Weir
| first = Gary E.
| title = Building the Kaiser's Navy: The Imperial Navy Office and German Industry in the Tirpitz Era, 1890–1919
| year = 1992
| location = Annapolis
| publisher = Naval Institute Press
| isbn = 978-1-55750-929-1
}}
{{Deutschland csatahajóosztály}}
| |||