„Breton örökösödési háború” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
27. sor:
Flandriai Johanna I. Lajos [[nevers]]-i gróf és Johanna, [[Rethel]] grófnőjének lánya volt, és a harmincas éveiben ment feleségül Montfort Jánoshoz. Férje bebörtönzése után szövetséget kötött [[III. Eduárd angol király|III. Eduárd angol királlyal]], aki a francia trónra tartott igényt. Támogatóival elfoglalta Redont, majd visszavonul a tengerparti Hennebont-ba. Blois-i Károly megkezdte a város ostromát. A város helyzete folyamatosan romlott, és Leon püspöke megpróbálta rábeszélni Johannát a megadásra. Mielőtt ez megtörténhetett volna, angol erők érkeztek a tengeren, és az ostromlók kénytelenek voltak elvonulni.{{refhely|Daily Medieval 2}}
 
III. Eduárd ezután 12 ezer emberével fosztogatóakciót (''chevauchée'') kezdett. Megkezdte [[Rennes]], [[Nantes]] és [[Vannes]] ostromát. A városok felszabadítására [[II. FülöpJános francia király|Normandiai János herceg]] indult az angol seregnél kétszer nagyobb haddal. Az angolok beásták magukat, és nem vállaltak csatát. A tél közeledtével az időjárás egyre rosszabb lett, és mindkét tábor fenntarthatatlanná vált. [[VI. Kelemen pápa]] közbenjárására az angolok és franciák megkötötték a malestroit-i békeszerződést 1343. január 19-én, amelynek értelmében a felek beszüntették az ellenségeskedést.{{refhely|Desmond Seward|49. oldal|azonos=49.}}
 
1343. szeptember 1-jén Montfort Jánost szabadon bocsátották. 1345-ben III. Eduárd felmondta a békeszerződést Franciaországgal, és csapatokat küldött Bretagne-ba. A háború ezután változó intenzitással folyt. 1347-ben a [[La Roche-Derrien-i csata|La Roche-Derrien-i csatában]] elfogták blois-i Károlyt, és kilenc évre a [[londoni Tower]]be zárták. A harcot felesége, Penthièvre Johanna folytatta a francia király segítségével, de seregeik 1352-ben vereséget szenvedtek Mauronnál.{{refhely|George Childs Kohn}}