„Romulus és Remus” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Visszavontam az utolsó 2 változtatást (81.182.16.240), visszaállítva Pegy22 szerkesztésére |
|||
7. sor:
Plutarkhosz szerint Romulus ötvennégy éves volt halálakor, [[i. e. 717]]-ben, ez az ikrek születését [[i. e. 771]] körülre teszi. Mielőtt még megszülettek, Romulus és Remus nagyapja [[Numitor]] és annak fivére [[Amulius]], apjuk halála után megszerezték [[Alba Longa]] trónját. Numitor az elsőszülött jogán uralkodott, Amulius pedig a kincseket kapta meg, köztük azt az aranyat, amit Aeneas [[Trója|Trójá]]ból hozott. Mivel Amuliusé volt a vagyon, hatalma is erősebb volt, és letaszította Numitort a trónról. Viszont tartott attól, hogy Numitor lánya, [[Rhea Silvia]] gyermeket szülhet, ezért arra kényszerítette, hogy [[Vesta-szüzek|Vesta-szűz]] legyen.
Ám egy éjjel Mars, a háború istene eljött Rheához [[Vesta]] templomában és bele szeretett a lányba. A lány nagyon szép és erős fiúikreket szült, akiket később Romulusnak és Remusnak neveztek el. Amulius dühében börtönbe záratta Rheát, az ikreket pedig sorsukra akarta hagyni. Szolgája
Az ikreket [[Tiberinus]], a folyók istene mentette meg, és a Palatinus-dombon tette le kosarukat. Itt a két gyermeket egy nőstény [[farkas]] (latinul: '''''lupa'''''; így hívták a prostituáltakat is, ezért vannak, akik szerint ez arra utal, hogy egy asszony nevelte őket) nevelte egy fügefa alatt, és egy harkály táplálta őket; ezek Mars isten szent állatai. Neveltetésük alapján tehát [[vad gyerek]]nek tekinthetjük őket. Romulust és Remust később Faustulus, Amulius egyik juhásza találta meg, és hazavitte őket. Faustulus és felesége, [[Acca Larentia]] sajátjukként nevelte az ikreket.
| |||