„III. Eduárd 1346-os hadjárata” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
8. sor:
Eduárd úgy döntött, hogy három irányból, három kisebb sereggel támadja meg a franciákat. Fő célja az lehetett, hogy megerősítse pozícióit [[Gascogne]]-ban, illetve megerősítse szövetségét a [[Flandria|flamandokkal]]. 1345 tavaszán [[Henry of Grosmont|Grossmonti Henrik]] és Sir Hugh Hastings Gascogne északi részén elfoglalta [[Bergerac]]-ot és sok más várat, várost, köztük a [[saint-sardos-i háború]]ban elvesztett [[La Réole]]-t. Ez a vár nagyjából hatvan kilométerre esett [[Bordeaux]]-tól, és jó kiindulópontot jelentett az angoloknak Agenais grófság visszahódításához. Az angolok elmerészkedtek egészen északra, és rohammal bevették [[Angoulême]]-t. Ezzel egy időben [[Thomas Dagworth]] Bretagne-ban kezdett hadműveletet, és elfoglalt számos francia helyőrséget.{{refhely|Desmond Seward|50. oldal|azonos=50.}}
A következő tavasszal a franciák erős ellentámadást indítottak délnyugaton. Normandiai János megkezdte [[Aiguillon ostroma|Aiguillon ostromát]]. A város fontos stratégiai helyen, a [[Garonne]] és a Lot találkozásánál feküdt.
1346 elején [[III. Eduárd angol király]] megkezdte a pénz gyűjtését tervezett franciaországi hadjáratára. Mivel a Bardi-ház összeomlott a neki adott hitel miatt, külföldről nem számíthatott komolyabb tőkére, ezért alattvalóitól szándékozott összegyűjteni a szükséges összeget. Először az egyházat kényszerítette kölcsönre, így csaknem 15 ezer fontot gyűjtött össze. Ezután a városok következtek, de a hitelezés lassan ment, mert a településeket egyenként kellett „meggyőzni”. A király készpénzhitelt vett fel az erre a célra alakuló szindikátusoktól is, amelyeket John Wesenham, egy fűszer nagykereskedő, illetve két [[london]]i kereskedő, Walter Chiriton és Thomas Swanland ellenőrzött.{{refhely|Jonathan Sumption|489-490. oldal|azonos=489-490.}}
Eduárd úgy tervezte, hogy 15-20 ezer emberrel kel át a tengeren. Ez a létszám jóval meghaladta az 1338-as seregét, amely a [[németalföld]]i akcióban vett részt, illetve a skótok ellen bevetett hadét. A hadifelszerelést már 1345 óta halmozták fel a raktárakban, és folyamatosan gyűjtötték a szükséges ellátmányt a part menti városokba. Eközben terjesztették a királyi propagandát a háború szükségességéről és elkerülhetetlenségéről. Az állandó készülődés egyfajta megszokássá vált Angliában, az emberek elfogadták a közelgő háborút.{{refhely|Jonathan Sumption|491. oldal|azonos=491.}}
Mindezek ellenére Eduárdnak nem sikerült annyi katonát összegyűjtenie, amennyit akart, és a kitűzött időpontokat sem tudta teljesíteni. A kihajózás március 1-jei dátumát május 1-jére változtatták. A katonák még a hajóknál is nehezebben gyűltek. A [[wales]]i íjászok és lándzsások, akiket a korábbinál nagyobb számban alkalmaztak, nem voltak hajlandóak elindulni, amíg ki nem fizették őket előre. Az új sorozási szabályok alapján behívott emberek jelentős részéről kiderült, hogy alkalmatlan a szolgálatra.{{refhely|Jonathan Sumption|492. oldal|azonos=492.}}
Márciusban és áprilisban felerősödött a [[Skócia|skót]] fenyegetés. A király úgy döntött, hogy az északi grófságoknak limitált központi támogatással kell megvédeniük magukat. 1346. október 27-én a király megbízottja [[York]]ban közölte az uralkodó elképzeléseit és döntéseit az északi országrész mágnásaival. A francia flotta tevékenysége is aggodalomra adott okot, ezért a király kénytelen volt több ezer hadrafogható embert nélkülözni, akik feladata a part menti városok védelme volt. Eduárdnak így csak az áhított létszám felét sikerült összegyűjtenie, és hajója is csak éppen annyi volt, hogy áthajózza őket a [[La Manche]] túlsó oldalára.{{refhely|Jonathan Sumption|492. oldal|azonos=492.}}
A készülődés nem kerülte el a franciák figyelmét sem. Amit nem tudtak kideríteni, az a tervezett partraszállás helyszíne volt. Úgy számoltak, hogy Eduárd hada Bretagne-ban vagy Gascogne-ban köt ki, ahol már voltak helyőrségei. A francia had jelentős részét és legtapasztaltabb hadvezéreit délen tartották, Bretagne védelmét pedig Blois-i Károly bízták. A herceg heves toborzásba fogott. Májusban VI. Fülöp további erősítést küldött neki János, normandiai herceg alakulatai terhére.{{refhely|Jonathan Sumption|494. oldal|azonos=494.}}
== Jegyzetek ==
| |||