„Aiguillon ostroma” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
{{építés alatt}}
'''Aiguillon ostroma''' a [[százéves háború]] egyik ütközete volt, amely [[1346]]. [[április 1.|április 1-jétől]] az év [[augusztus 20.|augusztus 20-áig]] tartott. A hadműveletet indító [[II. János francia király|János normandiai herceg]], későbbi királynak nem sikerült bevenni az [[Anglia|angol]] és [[gascogne]]-i csapatok által védett erődítményt.
 
== Előzmények ==
1346 elején [[III. Eduárd angol király]] megkezdte a pénz gyűjtését tervezett franciaországi hadjáratára. Mivel a Bardi-ház összeomlott a neki adott hitel miatt, külföldről nem számíthatott komolyabb tőkére, ezért alattvalóitól szándékozott összegyűjteni a szükséges összeget. Először az egyházat kényszerítette kölcsönre, így csaknem 15 ezer fontot gyűjtött össze. Ezután a városok következtek, de a hitelezés lassan ment, mert a településeket egyenként kellett „meggyőzni”. A király készpénzhitelt vett fel az erre a célra alakuló szindikátusoktól is, amelyeket John Wesenham, egy fűszer nagykereskedő, illetve két [[london]]i kereskedő, Walter Chiriton és Thomas Swanland ellenőrzött.{{refhely|Jonathan Sumption|489-490. oldal|azonos=489-490.}}
 
Eduárd úgy tervezte, hogy 15-20 ezer emberrel kel át a tengeren. Ez a létszám jóval meghaladta az 1338-as seregét, amely a [[németalföld]]i akcióban vett részt, illetve a skótok ellen bevetett hadét. A hadifelszerelést már 1345 óta halmozták fel a raktárakban, és folyamatosan gyűjtötték a szükséges ellátmányt a part menti városokba. Eközben terjesztették a királyi propagandát a háború szükségességéről és elkerülhetetlenségéről. Az állandó készülődés egyfajta megszokássá vált Angliában, az emberek elfogadták a közelgő háborút.{{refhely|Jonathan Sumption|491. oldal|azonos=491.}}
 
Mindezek ellenére Eduárdnak nem sikerült annyi katonát összegyűjtenie, amennyit akart, és a kitűzött időpontokat sem tudta teljesíteni. A kihajózás március 1-jei dátumát május 1-jére változtatták. A katonák még a hajóknál is nehezebben gyűltek. A [[wales]]i íjászok és lándzsások, akiket a korábbinál nagyobb számban alkalmaztak, nem voltak hajlandóak elindulni, amíg ki nem fizették őket előre. Az új sorozási szabályok alapján behívott emberek jelentős részéről kiderült, hogy alkalmatlan a szolgálatra.{{refhely|Jonathan Sumption|492. oldal|azonos=492.}}
 
Márciusban és áprilisban felerősödött a [[Skócia|skót]] fenyegetés. A király úgy döntött, hogy az északi grófságoknak limitált központi támogatással kell megvédeniük magukat. 1346. október 27-én a király megbízottja [[York]]ban közölte az uralkodó elképzeléseit és döntéseit az északi országrész mágnásaival. A francia flotta tevékenysége is aggodalomra adott okot, ezért a király kénytelen volt több ezer hadrafogható embert nélkülözni, akik feladata a part menti városok védelme volt. Eduárdnak így csak az áhított létszám felét sikerült összegyűjtenie, és hajója is csak éppen annyi volt, hogy áthajózza őket a [[La Manche]] túlsó oldalára.{{refhely|Jonathan Sumption|492. oldal|azonos=492.}}
 
A készülődés nem kerülte el a franciák figyelmét sem. Amit nem tudtak kideríteni, az a tervezett partraszállás helyszíne volt. Úgy számoltak, hogy Eduárd hada Bretagne-ban vagy Gascogne-ban köt ki, ahol már voltak helyőrségei. A francia had jelentős részét és legtapasztaltabb hadvezéreit délen tartották, Bretagne védelmét pedig Blois-i Károly bízták. A herceg heves toborzásba fogott. Májusban VI. Fülöp további erősítést küldött neki János, normandiai herceg alakulatai terhére.{{refhely|Jonathan Sumption|494. oldal|azonos=494.}}