„Nyárai Antal” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Kategória törlése. |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
4. sor:
==Életútja==
Eckstein Ignác (Mór) és Munkácsi Janka fia. Apja gazdag gyáros volt, de tönkrement. Iskolái végzésével beiratkozott a színészakadémiára, ahonnan azonban kicsapták. Ennek ellenére mégis a színipályát választotta élete hivatásául és 1887. december havában [[Rozsnyó]]n kezdte meg működését. 1891-ben [[Zajonghy Elemér]] társulatának volt a tagja. 1893—94-ben [[Nagybánya|Nagybányán]], 1894—96-ban [[Miskolc]]on Csókánál, 1897-ben Szendreynél [[Pozsony]], [[Sopron]], [[Arad (Románia)|Arad]], [[Fiume]], [[Hódmezővásárhely]] színpadjain működött. 1898. május 9-én a nagyváradi közönség előtt játszott, majd elszerződött a Népszínházhoz, ahol 1902. október 11-én mutatkozott be a ''Casanová''ban, amiről másnap a ''Pesti Hírlap'' ezt a kritikát írta: ''»Nagy és őszinte sikere volt még Nyárai Antalnak is, aki ma este mutatkozott be és úgyszólván egy csapásra meghódította a közönséget. Nyárai a magyar Girardi. Nemcsak arcvonásaiban és külső megjelenésében, hanem művészi egyéniségében is erősen emlékeztet a híres bécsi színészre. Minden szavában és mozdulatában kiváló intelligencia és ízlés nyilatkozik meg; sohasem keresi az olcsó hatásokat, mindig érdekes és előkelő. Amellett szépen énekel. Van timbrejében afféle Odryra emlékeztető, szívhez szóló sötét színezet is.«''
1907—8-ban a Modern Színház Kabaréhoz szerződött, 1908-ban a Bonbonniére Cabaretban, 1910—11-ben [[Szeged]]en működött özvegy Makó Lajosné társulatánál. 1913-ban hosszabb ideig vendégszerepelt a vidéken és a főváros különböző színpadjain. 1915-ben [[Bécs]]be hívták. 1917-ben vendégként szerepelt a Király Színházban és az Apolló Kabaréban. 1918. december havától a Medgyaszay-Színház tagja volt 1919. februárig. Innentől fogva vidéken és Bécsben vendégszerepelt, egészen 1920. február 27-én bekövetkezett haláláig. Az operettben utolsó sikereit a Király Színházban a ''Cigányprímás''ban és a bécsi Strauss-színházban a ''Csárdáskirálynő''ben aratta.
Az Erzsébet körút 34. szám alatti házban hunyt el influenza, tüdőlob következtében. Koporsója felett [[Vágó Béla (színművész)|Vágó Béla]], [[Géczy István]], [[Rittka Ferenc]], [[Magyari Lajos (színművész)|Magyari Lajos]], és [[Zsoldos Andor]] mondtak gyászbeszédet. Sírkövét [[Incze Sándor (lapszerkesztő)|Incze Sándor]] szerkesztő emelte, 1925. november 1-én. (Rákoskeresztúri temető.) Felesége [[Bíró Anna]] színésznő volt, akivel 1904. augusztus 11-én kötött házasságot Budapesten, a Józsefvárosban.<ref>[https://familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-6D3W-86B?i=58&cc=1452460 Bp. VIII. ker. állami házassági akv., 830/1904. folyószám]</ref>
A Magyar Színművészeti Lexikon így jellemzi őt: ''"Azok közül a színészek közül való volt, akik bele tudnak feledkezni a szerepükbe, akik egész lelkükkel áttelepülnek a feladatukba. Kicsit el is komédiásodott, de jól illett neki. Az ábrázolásban nem annyira az igazságra, mint inkább a stilizálásra törekedett. Az énekrészek tolmácsolásánál kitűnően bánt melegszínű, hajlékony hangjával. Salis Rudolf<ref>Rodolphe Salis, a Le Chat Noir kabaré igazgatója.</ref> sem álmodhatott különb kabaréelőadót nála. Ez a műfaj, amely az önkéntelenséget, a fölszabadítást jelenti a mesterkéltség alól, pompásan vágott az ő egyéniségéhez, aprólékosan részletező művészetéhez. [...] A magyar színikritika kötetekre menő írásokat szentelt Nyárainak. Benne legszerencsésebb találkozásban jutott a színészi értelem, az intenzív alkotni tudás, a figurális meglátás és egy nagy, mély emberi intelligencia, ami csak a legnagyobbakat jellemzi. Általában a mostani kifejlődött költői generációnak ideálja volt Nyárai. Akik jelentékeny szerephez jutottak, mind megállottak az ő nemes művészi alakjánál és letették eléje elismerésüket és csodálkozásukat. Mint ember közvetlen és megnyerő volt. Nem volt irigy, örült a kollégái sikerének és ötlettel, tanáccsal szívesen támogatta a fiatalabb színésznemzedéket. Pénzre, gazdagságra sohasem vágyott, nem is volt soha tele a tárcája, mint más, reálisabban gondolkozó népszerű színészeknek. A béke boldog éveiben hajnalig is elüldögélt a kedvenc kávéházában, a művészetről beszélt és nézte a csillagos eget. Ha egy kis szellő fújt, aggódva gyűrte fel a kabátja gallérját, — mert mindig a hangszálait féltette, büszke volt rá, hogy ő az egyetlen magyar komikus, akinek szép és meleg hangja is van. Különös tragikuma, hogy nagy óvatossága mellett, — amellyel magára, az egészségére vigyázott — éppen az 1920-as évben dühöngő spanyol járvány áldozata lett."''
| |||