„Hannibal hadművelet” változatai közötti eltérés

A németek számára rosszul alakult az 1944-es év. A keleti fronton a [[Wehrmacht]] egyre gyorsuló ütemben kényszerült hátrálni, és a [[Munkás-paraszt Vörös Hadsereg|Vörös Hadsereg]] már 1944 augusztus-szeptemberében elérte az 1941-es német-[[Szovjetunió|szovjet]] határt, amit még Barbarossa hadművelet kezdetén lépett át a [[Harmadik Birodalom]] hadereje. Mivel a német erők, különösen az [[Einsatzgruppe|Einsatzgruppék]] sok kegyetlen, nemzetközi jogba ütköző törvénytelenséget elkövettek a szovjetek ellen folytatott háborúban (a kegyetlenkedések mindkét oldalról mindennaposak voltak), ezért várható volt, hogy a [[Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt|bolsevik]] politikai tisztektől és pár írótól (pl. [[Ilja Grigorjevics Ehrenburg|Ilja Ehrenburg]]) feltüzelt egyszerű vöröskatonák szörnyen fognak bánni a német polgári lakossággal. Ehrenburg uszító verseiben német civilek megölésére biztatta a szovjet hadsereg katonáit, aminek meg is lett az eredménye: a Német Birodalom területére lépő vöröskatonák az egyik első elfoglalt keletporosz falu lakóit bestiális kegyetlenséggel kivégezték, a [[Nemmersdorfinemmersdorfi mészárlás]] néven elhíresült akció az utolsó lökés volt a civil lakosság megfélelmítésére.<ref>[http://memoir44.hu/cikkek/haborus_propaganda Háborús propaganda - Ilja Ehrenburg írásai] {{Wayback|url=http://memoir44.hu/cikkek/haborus_propaganda |date=20071112070050 }}, memoir44.hu</ref>

Kelet-Poroszország evakuálását már többen is javasolták, amit a hadvezetőség is támogatott. Azonban [[Erich Koch]], Gau Ostpreußen körzetvezetője megtiltotta a lakosság preventív célú kitelepítését, helyette civilek százezreit vezényelte az ún. ''Keleti- fal'' (ném.: Ostwall) építésére a tartomány keleti határára. A [[kelet-poroszországi offenzíva]] 1945. január 12-én a lakosságot teljesen felkészületlenül érte, hogy a szovjet hadsereg nagy erőkkel benyomult az országrészbe. Ezért a civil lakosság az utolsó pillanatig a helyén maradt és csak a legvégső pillanatban kezdett spontán és szervezetlen menekülésbe. A támadó vörös csapatok gyors ütemben nyomultak előre, bekerítve és felmorzsolva a védekező német csapatokat. Ilyen körülmények között adta ki a parancsot a flottának [[Karl Dönitz]] nagyadmirális [[1945]]. [[január 21.|január 21]]-én hivatalosan is a ''Hannibal hadművelet'' megvalósítására, azaz a civil és katonai egységek evakuálására. Ez azonban nem vonatkozott mindenkire, a katonáknak és férfiaknak a parancs szerint az utolsó töltényig harcolniuk kellett. A főbb városokat [[Adolf Hitler|Hitler]] erőddé ''(Festung)'' nyilvánította, amelyet mindenáron tartani kellett. Ezek közé tartozott például [[Kalinyingrád|Königsberg]], [[Gdańsk|Danzig]] és [[Gdynia|Gotenhafen]] is.<ref>[http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:mz1-rFc5PpoJ:www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b1001/02-02-18Nagy-Farkas.html+Gustloff&hl=hu&ct=clnk&cd=1 Az elhallgatott tragédia - A Wilhelm Gustloff elsüllyesztése], Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ</ref> Január 23-án a Vörös Hadsereg elérte és bevette Elbinget (ma: [[Elbląg]], Lengyelország), ezzel elzárta a szárazföldi menekülési útvonalat nyugat felé. A menekülés a továbbiakban csak tengeri, vagy légi úton volt lehetséges. A menekülők egy tekintélyes része messze keleten, Königsberg, Pillau térségében várt behajózásra. A nagyobb részük a szárazföldi út bezárultával átkelt a befagyott vizű Visztula-öblön (ném.: Frisches Haff) és a Visztula-turzáson keresztül érte el Danzig és Gotenhafen környékét, amelyeket a német hadsereg csaknem a háború légvégéig tartott.