„Majthényi István” változatai közötti eltérés

a
(→‎Élete: múlt idő)
a (→‎Élete: jav)
Majthényi István [[Nagyszombat (település)|Nagyszombat]] városában született [[1788]]-ban. Apja, [[Majthényi János]] báró, földbirtokos. [[1806]]-[[1828]] között az 5. huszárezredben, majd a 9. Miklós huszárezredben szolgált. Őrnagyi címmel, mint százados vonult nyugállományba.
 
[[1848]]. [[április 20.|április 20]]-tól az Országos Nemzetőri Haditanács előadója volt. [[Június 1.|Június 1]]-jétől ugyan ezen a helyen kinevezték a Lovassági osztály főnökévé. [[Július 15.|Július 15]]-től már nemzetőr alezredes. Szeptemberben a miniszterelnök, gróf [[Batthyány Lajos (miniszterelnök)|Batthyány Lajos]] utasítására 260 [[Esztergom vármegye|Esztergom megyei]] önkéntes nemzetőrrel [[Komáromi vár|Komáromba]] vonult. [[szeptemberSzeptember 15.]] és [[szeptember 16.]] között megakadályozta, hogy a vár császárhű parancsnoka, [[Friedrich Wilhelm Mertz]] császári katonákat csempésszen be a várba. [[Szeptember 29.|Szeptember 29]]-én az osztrák várparancsnok elment, ideiglenesen [[Török Ignác]] lett a várparancsnok. Szeptember-október fordulóján [[Török Ignác]]ot felváltva a tisztséget Majthényi báró töltötte be. [[Josip Jelačić]] horvát bán levelét, mely a csapatai bebocsátását kérte a várba, elutasította és a levelet bontatlanul az Országos Honvédelmi Bizottmányhoz küldte. [[Október 16.|Október 16]]-án megkapta a tábornoki (vezérőrnagyi) kinevezését. [[December 20.|December 20]]-án császári csapatok jelentek meg a vár alatt, Majthényi a következő év [[január 9.|január 9]]-éjén bejelentette lemondását a várparancsnoki posztról. Ekkor a várparancsnok tisztségét ismételten [[Török Ignác]] vette át. Majthényi lemondása ellenére a várban maradt és látván az őrség rendületlen kitartását az ostromlókkal szemben tábornoki ruhát öltött és [[február 5.|február 5]]-én megjelent az egyik honvéd zászlóalj zászlószentelő szertartásán. A magatartásán feldühödött tisztek csoportja letartóztatta és a vár védelmi tanácsa kiutasította a várból.
 
A szabadságharc kudarca után a császári hadbíróság őt is elítélte, megfosztották rangjától és hat havi börtönbüntetésre ítélték, de ez utóbbitól végül megkímélték. Később rehabilitálták. Családjával 1851-ben kiutazott az [[Amerikai Egyesült Államok]]ba. Fia, [[Majthényi Tivadar]] kapitány az [[Unió (amerikai polgárháború)|unionista]] hadseregben az [[amerikai polgárháború]] idején, részt vett [[Zágonyi Károly]] alatt a híressé vált [[Zágonyi halállovaglása|Zágonyi halállovaglásában]]. A polgárháború végeztével is tovább szolgált az Amerikai hadseregben. Apjával együtt visszatért szülőhazájába [[1867]]-ben. Tivadar később újra kiment Amerikába.
44 847

szerkesztés