„Varsányi Pongrác” változatai közötti eltérés

'''Varsányi Pongrác Móric Pál''' ([[Nemespann]], [[1828]]. [[november 14.]] – Nemespann, [[1889]]. [[június 14.]]<ref>1889 [[Budapesti Hírlap (napilap, 1881–1938)|Budapesti Hírlap]] 9/170, 7 (június 22.); [[Fővárosi Lapok]] 1889/170, 1264 (június 23.); [[Koltai András]] 1998: A magyar piarista rendtartomány történeti névtára 1666-1997 (Catalogus religiosorum Provinciae Hungariae Ordinis Scholarum Piarum 1666-1997). Budapest, 406 szerint: [[Kolozsvár]], [[1915]]. [[február 26.]]</ref>) nyitrai [[piarista]] szerzetes-pap, tanár, néprajzi gyűjtő.<ref>[[Ipolyi Arnold]] 1854: Magyar mythologia - Néphagyomány; [[Sebestyén Gyula (folklorista)|Sebestyén Gyula]] 1915: Ipolyi népmesegyűjteményéről. [[Ethnographia]] 26, 22, 23 1. jegyzet; [[Schram Ferenc]] 1973: [[Csaplár Benedek]] szegedi éveiből. A [[Móra Ferenc Múzeum]] Évkönyve 1972-73/1, 195-196; [[Domokos Mariann]] - [[Gulyás Judit]] 2018 (szerk.): Az Arany család mesegyűjteménye. Budapest, 580.</ref>

Varsányi Ferenc és Mészárovics Franciska fia. Gimnáziumi tanulmányait [[Nyitrai Piarista Gimnázium|Nyitrán végezte]]. Diákévei alatt [[Ipolyi Arnold]]nak küldött folklórfeljegyzéseket,<ref>[[Kovács Ágnes (néprajzkutató)|Kovács Ágnes]] 1956: Ipolyi Arnold folklórgyűjteménye a [[Néprajzi Múzeum]] kéziratgyűjteményében. [[Néprajzi Értesítő]] 38, 233.</ref> melyek egy részét 2006-ban közölték, másik része valószínűleg [[Kálmány Lajos]] kéziratával együtt elveszett.<ref>[[Benedek Katalin]] 2006: A tengeri kisasszony - Ipolyi Arnold kéziratos folklórgyűjteménye egész Magyarországról 1846-1858. Budapest, 32-34, 41, 205-218, 7. jegyzet.</ref> 1847. szeptember 22-én lépett először a piarista rendbe. Próbaévét [[Trencsén]]ben kezdte, de az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc]] eseményeinek hatására a rend kénytelen volt újoncnövendékei nagy részét elbocsátani. 1849. november 22-én Trencsénben lépett újra a piarista rendbe.<ref>KrLT Rulla Provinciae Scholarum Piarum.</ref>

Próbaéve után 1850-1852 között a [[privigye]]i piarista iskola elemi osztályaibanosztályai tanítottkezdett tanítani. 1852-ben Nyitrára küldték az új tanrend szerinti 8. osztály elvégzésére és érettségire. 1853. május 16-án fogadalmat tett. Ezután az 1853/1854-es tanévben a [[tata]]i elemi iskolában, 1854-től pedig a [[kecskemét]]i gimnáziumban tanított, és megkezdte teológiai tanulmányait. Az 1855/1856-os tanévben Kalocsán rendes hittanhallgató volt, elvégezte a teológiát, 1856. augusztus 2-án [[áldozópap]]pá szentelték.<ref>1887: A magyarországi kegyes-tanítórend névtára az 1887/8-diki tanévre. Budapest, 26, 57.</ref>

Az 1856/1857-es tanévben [[Máramarossziget]]en, majd 3három évig [[Sátoraljaújhely]]en, és 1egy évig [[Léva|Léván]], tanított.az 1861-1862-es tanévben ismét a privigyei elemiben, majd 1862/1863-ben Nyitrán, 1863/1864-ben Debrecenben, végül 1864 és 1865–18671867 között ismét a [[Nyitrai Piarista Gimnázium,]]ben tanított.<ref>[[Csősz Mihály Imre]] 1879: A kegyes tanító-rendiek Nyitrán. Nyitra, 809-810; Magyarország tiszti névtára 1863. Pest, 320</ref> közben pedig a [[debrecen]]i gimnázium tanára volt. Nyitrára azért tért vissza, mivel egészsége megrendült és szülei és rokonai közelében akart lenni. Idegi betegsége a következő 3 évben elhatalmasodott rajta. Az 1866-1867-es tanévben emiatt kénytelen volt elhagyni a katedrát és hazaköltözött Nemespannra édesanyjához. Üldözési mániája teljesen hatalmába kerítette és a következő 22 évet szülőfalujában elzártan élte le.