„Ride the Lightning” változatai közötti eltérés

4 176 bájt hozzáadva ,  2 hónappal ezelőtt
nincs szerkesztési összefoglaló
Címke: HTML-sortörés
| típus = [[nagylemez]]
| megjelent = [[1984]]. [[július 27.]]
| felvételek = [[1984]]. [[február 20.]]-[[március 14.]]
| stílus = [[Thrash metal]]
| hossz = 47 perc 4725 mp
| kiadó = Elektra RecordsMegaforce
| producer = [[Metallica]], <br> [[Flemming Rasmussen, Mark Whitaker]]
| kritikák =
* ''Allmusic.com'' [[Kép:4hvof5.svg|(5/5)]] [http://www.allmusic.com/album/r12989 link]
}}
 
A '''''Ride The Lightning''''' a [[Metallica]] nevű együttes második albuma, mely [[1984]]. A[[július zenekarnak27.|július itt27]]-én márjelent meg a [[KillMegaforce ’Em AllRecords]]-hoz képestfüggetlen egylemezkiadó jóvalgondozásában. érettebbAz produkciójátalbumot hallhatjuk,három hosszabb,hét komplexebbalatt számokkalvették (lásdfel a lemezt[[koppenhága]]i záróSweet 9Silence percesStudios-ba, instrumentálisa ''Theproducer CallFlemming ofRasmussen Ktulu''-t)volt.
 
A zenekarnak itt már a [[Kill ’Em All]]-hoz képest egy jóval érettebb produkcióját hallhatjuk, hosszabb, komplexebb számokkal. Ennek egyik fő oka [[Cliff Burton]] basszusgitáros volt, aki zeneileg jóval érettebb volt társainál, és sokkal nagyobb mértékben járult hozzá a dalszerzéshez. Mivel az együttes első albumával a [[thrash metal]] műfaj vezéregyéniségévé vált, hatásukra az új csapatok még gyorsabb zenét kezdtek játszani. A Metallica azonban más hozzáállással készítette el új albumát, így az azon szereplő számokban a hagyományos thrash metal dalokat akusztikus hangszerekkel bővítették ki, valamint klasszikus zenére hasonlító megoldások is megjelentek, a dalok ezáltal harmonikusabbá váltak. Emellett felkerült az albumra egy lassú, bensőséges dal is ''Fade to Black'' címmel. Ezen elemek és megoldások akkoriban teljesen szokatlanok voltak egy thrash metal csapattól, így a zenekar új távlatokat nyitott meg mind önmaga, mind a műfaj számára.
A szövegek laza koncepciót alkotnak, a dalok a halálról szólnak különböző megközelítésben. Ez a fajta konceptuális egység megjelenik az ezt követő [[Master of Puppets]]-en, illetve az [[…And Justice for All]]-on is, persze más témákban.
 
Az album címe [[Stephen King]] ''[[Végítélet (regény)|Végítélet]]'' című regényéből származik. Maga a ''riding the lightning'' ("A villám meglovaglása") kifejezés a villamosszékes kivégzésre utal. A szövegek laza koncepciót alkotnak, a dalok a halálról szólnak különböző megközelítésben. Ez a fajta konceptuális egység megjelenik az ezt követő [[Master of Puppets]]-en, illetve az [[…And Justice for All]]-on is, persze más témákban. Ez az első Metallica album, amelyen [[Kirk Hammett]], és az utolsó, amelyen [[Dave Mustaine]] is szerepel dalszerzőként.
A ''Ride the Lightning'' és a ''The Call of Ktulu'' dalokban [[Dave Mustaine]] is szerepel dalszerzőként. Kislemezként a ''[[Fade to Black (dal)|Fade to Black]]'', a ''[[Creeping Death]]'' és a ''[[For Whom the Bell Tolls]]'' jelent meg.
 
A lemezt mind a rajongók, mind a kritikusok pozitív fogadtatásban részesítették, precízebb, kidolgozottabb és ambíciózusabb alkotásnak ítélték, mint elődjét. A zenekar az albumot a ''Bang That Head That Doesn't Bang'' turné keretében népszerűsítette, [[1984]] őszén [[Európa|Európában]], [[1985]] tavaszán pedig Észak-Amerikában. Az év további részében olyan nagyszabású fesztiválokon is részt vehettek, mint a ''Monsters of Rock'' és a ''Day on the Green''. Az album a Billboard 200-as listán a 100. helyen végzett (dacára annak, hogy számait egyáltalán nem játszották a rádiók), míg az UK Albums Charton a 87. lett. Az album főleg Európában fogyott, aminek révén az [[Elektra Records|Elektra]] lemezkiadó felfigyelt rájuk és szerződést ajánlott. A zenekar elfogadta a nyolc albumra szóló, komoly anyagiakat ígérő szerződést, így [[1985]] novemberétől már az Elektra terjesztette az albumot.
 
Eredetileg csak a ''Creeping Death'' jelent meg kislemezként, majd az Elektrával való szerződést követően még két szám: a ''Fade to Black'', és a ''For Whom the Bell Tolls''.
 
Bár kezdetben csak 75 000 példányt készítettek belőle, a Ride the Lightning 1987-ben aranylemez lett (500 000 eladott példány), 2012-re pedig 6 millió példányban kelt el az Amerikai Egyesült Államokban.
 
A lemezt 2017-ben a Rolling Stone magazin ''Minden idők 100 legjobb metalalbuma'' listáján a 11. helyre rangsorolta.<ref>{{cite web| |title=The 100 Greatest Metal Albums of All Time |url=http://www.rollingstone.com/music/lists/the-100-greatest-metal-albums-of-all-time-w486923 |publisher=Rolling Stone |accessdate=2017-07-13}}</ref>
 
==Háttér és felvétel==
==Történet==
A Metallica a ''Kill 'Em All'' promóciós turnéja után hozzálátott új albumának megírásához. [[1983]] szeptemberében már koncerteken is játszották az addigra elkészült dalokat. Mivel a zenekarnak kevés pénze volt, tagjai gyakran rajongóknál szálltak meg élelem és fekhely gyanánt, közben pedig az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]] különböző klubjaiban játszottak. Helyzetüket tovább rontotta, hogy [[Boston (város|Boston]]ban ellopták a felszereléseik nagy részét, és végül az [[Anthrax (együttes)|Anthrax]] zenekarnak kellett kisegíteni őket. A koncertekből végül elegendő pénzt gyűjtöttek össze, és béreltek egy házat [[El Cerrito]]-ban, [[Kalifornia|Kaliforniában]].
A Metallica [[1984]] februárjában látott hozzá a második album munkálatainak. A felvételekre a [[koppenhága]]i Sweet Silence stúdióban került sor, február 20-án. A próbákat már előbb elkezdték a [[Mercyful Fate]] heavy metal együttes próbatermében.<ref name="Ride The Lightning">{{cite web |url=http://www.hardrock.hu/?q=node/3472 |title= Évtizedelő - 1984 : Ride The Lightning lemezkritika |accessdate= 2011-03-06 |format= |work=|language=angol}}</ref> A készülődő lemez felvételei március 14-én fejeződtek be, a zenekar és [[Flemming Rasmussen]] producer irányításával. A lemez ''[[Ride the Lightning]]'' címmel jelent meg 1984. július 27-én,<ref name="Metallica.com">{{cite web |url=http://www.metallica.com/timeline.asp?page=events&n_categoryid=808&year=1984 |title=Metallica.com |publisher=Metallica.com |date= |accessdate=2010-11-13 |language=angol |archiveurl=https://web.archive.org/web/20090217131014/http://www.metallica.com/timeline.asp?page=events&n_categoryid=808&year=1984 |archivedate=2009-02-17 }}</ref> továbbra is a Megaforce és a Music for Nations gondozásában. A Bronze Records ugyan szerződést ajánlott, a zenekar viszont elutasította azt, hogy majd később egy nagyobb céghez igazolhassanak.<ref name="Ride The Lightning" /> Egy [[Franciaország|francia]] nyomdai hiba következményeként az albumnak egy kis példányszámú, zöld színezetű borítója is megjelent, amely ma a gyűjtők féltett darabjai közé tartozik.
 
Bár a ''Kill 'Em All'' remek fogadtatásra talált az underground színtéren, egyik leggyakrabban megfogalmazott kritika vele kapcsolatban [[James Hetfield]] nem túl képzett hangja. Mivel Hetfield figyelmét egyébként is megosztotta a ritmusgitár használata, valamint az éneklés, a zenekar felkérte [[John Bush]]-t, az [[Armored Saint]] énekesét, hogy csatlakozzon hozzájuk. Bush a felkérést visszautasította, később pedig az [[Anthrax (együttes)|Anthrax]] énekese lett. Hetfield végül egyre magabiztosabbá vált, az évek során pedig az egyik legelismertebb metal-énekessé vált.
 
A felvételek [[1984]]. február 20-án kezdődtek meg a koppenhágai Sweet Silence stúdióban. [[Lars Ulrich]] dobos [[Flemming Rasmussen]]t kérte fel producernek, mivel tetszett neki honfitársa munkája a [[Rainbow (angol együttes)|Rainbow]] ''[[Difficult to Cure]]'' lemezén. Rasmussen, bár még korábban nem hallott a Metallicáról, beleegyezett abba, hogy producelje az albumot, annak ellenére, hogy stúdiójának alkalmazottai megkérdőjelezték a zenekar tehetségét. Rasmussen azonban, miután meghallgatta a zenekar korábbi felvételeit, úgy érezte, hogy az együttes komoly potenciállal rendelkezik. A [[Metallica]] még egyik nagy példaképük, a [[Mercyful Fate]] próbatermét is használhatta.
 
Mielőtt stúdióba vonultak volna, a zenekar tagjai (még az Egyesült Államokban) különféle [[Jam (zene)|dzsemmelés]]ek során gyűjtöttek ötleteket az új lemezhez. Végül Hetfield és Ulrich gyűjtötték egy csokorba a legerősebb riffeket, amelyekből aztán kialakultak a dalok is. A stúdiózást megelőzően négy dal készült el, míg a másik négy dalt a stúdióban írták meg. Ez egy új helyzet volt a csapat számára, ugyanis a Kill 'Em All felvételei idején már minden dalt előre megírtak. Pénzügyi okok miatt csak a stúdióban tudtak szállást biztosítani önmaguknak. Azonban ott nappal más előadók dolgoztak, ezért a Metallica felvételei az éjjeli órákban készültek, nappal pedig a gyakorlószobában aludtak.
 
A stúdiót több neves lemezkiadó cég képviselői is meglátogatták, ahol a Metallicára is felfigyeltek. A felvételek elkészülte után a csapat kis híján aláírta a szerződést a [[Bronze Records]]-al, ám az ő képviselőjük, [[Gerry Bron]] nem volt elégedett a lemez hangzását illetően. Azt szerette volna, ha az Egyesült Államokban [[Eddie Kramer]] hangmérnök újrakeverné azt, és kilátásba helyezte a teljes lemez újbóli felvételét is. Ebbe a zenekar nem ment bele, pedig a Bronze már hirdetni kezdte Amerikában a Metallicát, mint új ügyfelüket.
 
Az album költségvetése eredetileg 20 000 dollár volt, a végső összeg azonban 30 000 dollárra rúgott. Ezt a Megaforce Records nem tudta kifizetni, így az európai kiadójuk, a Music for Nations fedezte a költségeket. A Metallica elégedetlen volt a Megaforce-al emiatt, valamint az albummal kapcsolatos promóció elmaradása miatt, ezért aztán elváltak útjaik a [[Jon Zazula]] vezette kiadóval. Az új kiadójuk végül az [[Elektra Records]] lett, akik az egyik [[San Francisco (város)|San Francisco]]-i koncerten figyeltek fel rájuk, a kiadó egyik munkatársa, Michael Alago pedig a koncertet követően meghívta az Elektra elnökét a Metallica augusztusi, [[New York]]-i koncertjére, ahol rajtuk kívül még az [[Anthrax (együttes)|Anthrax]] is fellépett, valamint a [[Raven (brit együttes)|Raven]] volt a főzenekar. A komoly anyagiakat ígérő, nyolc albumra szóló szerződést a felek végül [[1984]]. szeptember 12-én ütötték nyélbe, az Elektra pedig november 19-én újból kiadta az albumot. Ezzel egyidejűleg a csapat új menedzserei Peter Mensch és Cliff Burnstein lettek.
A lemez komoly fejlődést mutatott a hangszerelést és a dalszerkezeteket illetően. A zúzós thrash metal témák akusztikus elemekkel keveredtek, sőt klasszikus zenére hasonlító megoldások is megjelentek, úgymint például az albumot egy akusztikus bevezetővel nyitó ''Fight Fire with Fire''-ben.<ref name="hammerworld200605">{{cite journal |quotes=no |year=2006 |month=május |title=Klasszikus: Metallica - Master Of Puppets |journal=Hammer World |issue= |pages=28 |accessdate=2011-03-06|language=angol}}</ref> A változatos tempójú számokban ezentúl már direktebb, hagyományosabb rocktémák is felbukkantak.<ref name="hammerworld200605" /> Az albumon összetettebb és hosszabb számok kaptak helyet, zeneileg pedig sokkal kifinomultabb lett, mint a ''Kill 'Em All.''<ref name="hammerworld200605" /> A lemezre egy lassú, bensőséges dal, a ''Fade to Black'' is felkerült. A dal előzménye, hogy a zenekar előtt sorra megoldhatatlannak tűnő akadályok tornyosultak, például ellopták a ''Kill 'Em All'' felvételéhez használt felszerelésüket.<ref name="hammerworld200605" /> A balladisztikus hangvételű szám megjelenése óriási megdöbbenést váltott ki, ugyanis akkoriban thrash metal albumokon ilyen nem fordult elő. Ezek a lassú, befelé forduló dalok megkülönböztették a Metallicát a többi [[thrash metal]] zenekartól. A kísérletezést tovább erősítette az instrumentális zárószám, a ''The Call of Ktulu''.
 
==Zene és dalszövegek==
A dalszövegek terén változások mutatkoztak első albumukhoz képest. A [[heavy metal]]t dicsőítő sorok helyett ezúttal már történelmi, irodalmi, és háborús témákat feszegettek a szövegek.<ref name="Ride The Lightning" /> Az albumnyitó ''Fight Fire with Fire'' az [[Armageddon]]ról és egy esetleges nukleáris háborúról szól. Az album címadója, a ''Ride the Lightning'' volt az olyan első Metallica dal, mely a büntető igazságszolgáltatásról szól. Maga a „riding the lightning” amerikai kifejezés a [[villamosszék]]es kivégzére utal („a villám meglovaglása”), és a dal is egy olyan személy perspektívájából íródott, akit villamosszékes kivégzésre ítéltek. A ''For Whom the Bell Tolls'' [[Ernest Hemingway]] ''[[Akiért a harang szól]]'' című regénye alapján íródott, és a modern hadviselés borzalmait mutatja be. A ''Fade to Black'' dal egy öngyilkosságát fontolgató személy szemszögéből íródott. A ''Trapped Under Ice'' pedig egy kómából felébredt személyről szól, aki nem tud hová menekülni, és mivel senki nem siet a segítségére, tehetetlenül várja a halált. Az ''Escape'' dalt [[James Hetfield]] saját elmondása szerint gyűlöli, mivel a kiadó szeretett volna egy rádióbarátabb dalt, ez pedig ellentétben állt a zenekar akkori nézeteivel. A dalt végül az utolsó pillanatban írták meg a kiadó erőteljes nyomására, és mindössze egyszer, [[2012]]-ben adták elő élőben, méghozzá a zenekar által megszervezett Orion Music Festival-on, amikor a teljes albumot lejátszották. A ''Creeping Death'' című dal pedig a [[zsidók]] kivonulását dolgozza fel az [[egyiptom]]i rabszolgaságból, valamint az Egyiptomot ért tíz bibliai csapást.<ref name="Ride The Lightning" />. Az albumot záró instrumentális ''The Call of Ktulu'' címét [[Howard Phillips Lovecraft|H. P. Lovecraft]] ''[[Cthulhu hívása]]'' című novellája inspirálta.