„Alternatív elméletek a magyar nyelv rokonságáról” változatai közötti eltérés

a
Visszaállítottam a lap korábbi változatát CumbererStone (vita) szerkesztéséről 89.134.190.74 szerkesztésére
a (Visszaállítottam a lap korábbi változatát CumbererStone (vita) szerkesztéséről 89.134.190.74 szerkesztésére)
Címke: Visszaállítás
 
 
A másik a [[szóbokor]]- vagy más néven [[Gyök (nyelvészet)|szógyök]]rendszerből indul ki. Az elmélet szerint a magyar nyelv egységes szóbokor rendszere nem jöhetett létre a nyelvtudomány által feltételezett mértékű utólagos keveredésekből. A szóbokrok hálózata átszövi a nyelvet, és ez a hálózat szerves és egységes. Az elmélet képviselői (pl. [[Marácz László]], Krizsa Katalin) szerint ezt a magyarban könnyen látható egyszerű tényt a hivatalos magyar nyelvtudomány tagadja és az általuk alapműnek tekintett [[A magyar nyelv szótára|Czuczor-Fogarasi]] szótárt, illetve a külföldön is használatos [[belső rekonstrukció]] módszerét ignorálja. A hálózat széttöredezve megtalálható más nyelvekben is, de csak romjaiban, míg a magyarban teljesen vagy nagyságrendekkel teljesebben. A más nyelvekből átvett szavak vagy gyökeret vertek, azaz a megfelelő [[Gyök (nyelvészet)|szógyök]] jelentéskörébe vonódtak vagy csak speciális használati körben maradtak meg vagy kihullottak az adott nyelvből. Nagyobb mennyiségű szó átvételének hatására, illetve a szógyökök jelentésének elhomályosulása miatt ez a hálózat a nyelvek többségében szétszakadozott. A szóbokrok építkezésének logikája ([[Fraktál|önhasonlóság, természeti formák]]) miatt a magyar nyelv kialakulásakor vagy egy [[műnyelv]] (egyfajta megtervezett „[[lingua franca]]”), mint pl. az [[eszperantó nyelv|eszperantó]], vagy – a gyökök mögött rejlő ikonikus képeket is figyelembe véve – az emberi elme fejlődésével párhuzamosan fejlődött. Majd a továbbiakban, ahogy az emberi gondolkodás és kultúra fejlődött, úgy fejlődött a nyelv is, az alapfogalmak köré úgy bokrosodtak a szóbokrok. Az ily módon létrejött ősnyelv a legtisztábban a ma magyarnak nevezett nyelvben őrződött meg az elmélet szerint. Feltételezik továbbá azt is, hogy kulturális szempontból a magyarok elődei inkább átadók semmint átvevők voltak vagy legalábbis rendkívül sikeresen beépítették az átvett tudást és annak szavait, illetve, hogy jóval hosszabb ideje élnek a Kárpát-medencében és környékén. Ez utóbbit az elmélet képviselői igazolva látják az újabb genetikai, régészeti, embertani, összehasonlító népzene-tudományi, népművészeti (tágabb értelemben a népi műveltség által megőrzött elemek), írástörténeti, sőt, a finnugor fősodorral szembemenő nyelvészeti kutatások által is.
 
A 19.század 60-as éveiben felbukkanó gyökelmélet azonban már a század végén éles tudományos kritika érte.
 
A magyar nyelv szótárát 1894-ben ekként értékelte a –később akadémikussá lett – fiatal Négyesy László A Pallas Nagy Lexikonának VII. kötetében:
 
{{Quotation|„E bámulatos munkával összegyűjtött műnek csak az anyaga becses, /…/ míg
elméletei, szófejtései, hosszabbítgatásai az egykorú nyelvtudomány szempontjából
is tarthatatlan dolgok, egészen elemi tévedések. A szerkesztők egyáltalán nem
voltak tisztában a nyelvhasonlítás, szószármaztatás elveivel és módszerével. A
szavak etimonját az egyes hangelemek jelentéséből fejtik ki valami misztikus
módon; a szláv és német nyelvből való világos kölcsönzéseket nemzeti álszégyenből
mindenáron a magyar nyelv tulajdonául hódítják vissza; nyelvünk szókincsét
minden elv és módszer nélkül hol egy mongol, hol egy kínai, japán, hol egy görög,
szanszkrit, vagy valamely afrikai nyelv szótárából való egybevetéssel magyaráz-
gatják” (Fogarasi János alatt).
 
A Révai Nagylexikon summája pedig az 1910-es években a következő:
 
„E mű /…/ már megjelenése idején elavult. Mint anyaggyűjteménynek van értéke,
magyarázatai és szófejtései teljesen elhibázottak.” A szerzőpáros munkája „a
Nagy szótárban összehalmozott nagy anyagért becses, az ott alkalmazott etimo-
logizálás azonban csak ártott s nem vitte elébb nyelvtudományunkat.” (Fogarasi
János, ill. Czuczor Gergely alatt).<ref>Zaicz Gábor: Bakaytól a magyar művelődéstörténet hiányáig. LINK: [http://finnugor.elte.hu/UT/18/65ZaiczGabor.pdf]</ref>}}
 
== Az alternatív elméletek bírálata ==
 
=== Nehézségek az egyes elméletek alkalmazása során ===
A '''türk rokonítás'''t a [[régészet]] alátámasztja. A finnugristák szerint azonban a rokonítható szavak köre a török nyelvek esetén sokkal távolabb esik az úgynevezett [[alapszókincs]]től (amit a nyelvek összehasonlításakor elsődlegesen vizsgálnak), mint a finnugor nyelvek esetében. Az „alapszókincs” meghatározása azonban erősen szubjektív. A finnugor-elmélet hívei szerint a finnugor nyelvekkel rokonítható szavak rendszerint elemibbek, alapvetőbbek, primitívebb fogalomkörökbe tartoznak, mint a türk nyelvekkel rokonítható szavak. A magyar nyelvben fellelhető alig 500, finnugor nyelvekkel rokon szó azonban egy alapszókincsnek is csak a nagyon kis töredékét alkotja (és ezek többsége sem kizárólagos a finnugor nyelvekre), nagyobb része azonban vagy török, vagy valamilyen egyéb nem-finnugor, éppenséggel az indoeurópai körbe (is) vezet. [[Marácz László]] szerint a finnugor elmélet aluldeterminál: nem lehet olyan lexikai párhuzamokat izolálni, amelyek csak a finnugor nyelvekre érvényesek és más eurázsiai nyelvekre nem. A finnugor elmélet támogatói viszont ezeket a szavakat rendre uráli eredetűnek sorolják be, nem foglakoznak azok nyelvcsaládokon átívelő párhuzamaival, így az az érvelés, hogy az uráli eredetű szavaink ősibbek lennének a többi nyelvcsaláddal rokon szavaknál, Marácz szerint módszertani hibán (körérvelésen) alapul.<ref>[http://maraczlaszlo.atw.hu/maracz_finnugor.html Marácz László: A finnugor elmélet tarthatatlansága nyelvészeti szempontból]</ref> [[Szilágyi N. Sándor]] így fogalmazta meg a problémát: „''A családfa a széttartó irányú mozgásra irányítja az ember figyelmét... Ezzel szemben a gyökerek sok helyről indulnak, némelyek közülük egyesülnek, így egyre kevesebben lesznek, míg végül egyesülnek a fa tövében. Legvastagabbnak a finnugor látszik, de a honfoglalás előtti török sem éppen hajszálgyökér. (És tán még vastagabbnak is látszhatna, ha nem akarták volna annyian és annyira vékonyabbra faragni.)”<ref name="mnytud.arts.klte.hu"/>
 
Az alapszókincs elmélete még az indoeurópai nyelveket sem képes önmagában rokonítani. Így például az indoeurópai nyelvek többségében közös a ''vas'' szó. Ebből azt a következtetést vonják le, hogy az indoeurópai nyelvi egység a vaskorban még fennállt. Ugyanakkor a ''tej'' szó már nem közös, holott a vaskort jóval megelőzően létezett már a tej. Még inkább alapszókincsbe illőnek látszik a ''láb'', ami közös, míg a ''kéz'' már nem közös. Az alapszókincshez tartozónak gondolt ''lazac'' jelentésű germán ''lox'' (német Lachs) alapján komoly elméletté vált az indoeurópaiak északi származására vonatkozó elgondolás. Azonban ennek rokonát a hindi ''lak'' szóban találták meg, amelynek jelentése „rózsaszínű máz”. (Magyarban: '''laz'''ac!) Ez épp olyan délibábos, célorientált nyelvi bűvészkedés az indoeurópai nyelvészektől, mint amilyeneket az alternatív elméletek fejére olvasnak. Ezért az alapszókincs elmélete csak erős megszorításokkal, fenntartásokkal tekinthető tudományos módszernek. A magyar-türk nyelvrokonság elmélete mellett szól másrészről az is, hogy nagyjából a finnugor nyelvészet által is használt összehasonlítási módszereket alkalmazza. Ezeket ma már egyre több nyelvész erősen megkérdőjelezi.