„Fehérfarkú gnú” változatai közötti eltérés

 

== Előfordulása ==

 

A fehérfarkú gnú előfordulási területe kizárólag [[Dél-Afrika (régió)|Dél-Afrikára]] korlátozódik. A korábbi természetes elterjedési területe magába foglalta a Dél-afrikai Köztársaság nagy részét, valamint Lesothót és Szváziföldet; azonban a két utóbbi országból a mértéktelen vadászat következtében a 19. század során teljesen kiirtották. Azóta újból visszatelepítették e két kis országba a fehérfarkú gnút, továbbá Namíbiába is bevitték. Ezek a betelepített állatok manapság életképes állományokat hoztak létre.<ref name=iucn/>

 

== Megjelenése ==

 

A fajon belül jelen van a [[nemi kétalakúság]], hiszen a tehén kisebb és karcsúbb testfelépítésű, mint a bika.<ref name=mammal/><ref name=adw>{{cite web |url=http://animaldiversity.ummz.umich.edu/accounts/Connochaetes_gnou/ |title=''Connochaetes gnou'': black wildebeest |author1=Lundrigan, B. |author2=Bidlingmeyer, J. |year=2000 |work=Animal Diversity Web |publisher=University of Michigan |accessdate=2013-08-21}}</ref> Az állat fej-törzs-hossza átlagosan 170-220&nbsp;centiméter. A bika marmagassága 111-121&nbsp;centiméter, míg a tehéné 106-116&nbsp;centiméter.<ref name=estes3>{{cite book|last=Estes|first=R. D.|title=The Behavior Guide to African Mammals : Including Hoofed Mammals, Carnivores, Primates |year=2004 |publisher=University of California Press |location=Berkeley [u.a.] |isbn=0-520-08085-8 |pages=156–8 |edition=4. [Dr.].}}</ref> A bika testtömege átlagosan 140-157&nbsp;kilogramm közötti; a kisebb tehéné 110-122&nbsp;kilogramm között mozog. A ló farkához hasonló hosszú [[farok|farka]] 80-100&nbsp;centiméteres lehet.<ref name=estes3/> Mivel fehér a farka, az állat erről kapta a nevét; a rokon csíkos gnú farka fekete színű és bojtosabb végű, nem ennyire lószerű.<ref name=estes3/>

A fehérfarkú gnú barnásfekete vagy fekete bundája sűrű szőrcsomókkal borított. A szőrzete nyáron világosabbá, míg télen durvább tapintásúvá és vastagabbá válik. Az újszülött borjú fakó barna. A bika sötétebb a tehénnél.<ref name=estes3/> A sűrű, fehéres-krémszínű, sötét végű sörénye a legtöbb csíkos gnú-[[alfaj]]tól eltérően nem alálóg, hanem felmered. Széles pofáján és az állkapcsa alatt durvább fekete szőrök lógnak. A mellső lábai között és a hasa felé is láthatók hosszabb, sötét szőrök. Háta egyenes, azaz a far és a mar tája egy magasságba esik. A nyaka vastag. A [[szem]]ei kicsik és gombszerűek.<ref name=adw/>

 

 

Mind a két nemnek 90&nbsp;fokos szögben előre, majd felfelé hajló [[szarv]]a van. Szarvának formája a [[keleti pézsmatulok]]éra ''(Ovibos moschatus)'' emlékeztet és legfeljebb 78&nbsp;centiméter hosszú. A szarv növekedése elég különös módon megy végbe. A növekedésnek induló szarv hegye először egyenesen felfelé irányul, később oldalra hajlik, mivel a szarv belső oldala gyorsabban növekszik, mint a külső. A bika szarva a tövénél szélesebb és lapítottabb, ezzel pajzsot képez a koponyának. A tehén szarva rövidebb és keskenyebb.<ref name=adw/> A tehén szarva 3&nbsp;éves korában éri el a teljes méretét, míg a bika esetében ez a 4. vagy 5. életévében következik be.<ref name=mammal/> Ennek az állatfajnak általában 13&nbsp;darab hát[[csigolya|csigolyája]] van, bár találtak már 14&nbsp;hátcsigolyás példányokat is; ez arra enged következtetni, hogy a fehérfarkú gnú mint faj hosszabbodási folyamaton megy át.<ref name=mammal/> A szemei előtt, a szőrcsomók alatt és a hátsó lábain vastag anyagot termelő szagmirigyek találhatók. A tehénnek két csecsbimbója van.<ref name=mammal/><ref name=estes3/> A két gnúfajt farkának alakja és színezete, valamint a szőrzet színezete és a testmérete alapján lehet megkülönböztetni; a szóban forgó gnú kisebb a nála jóval ismertebb rokonánál.<ref name=stw>{{cite book|last=Stewart|first=D.|title=The Zebra's Stripes and Other African Animal Tales|year=2004|publisher=Struik Publishers|location=Cape Town|isbn=186-8729-516|page=37}}</ref>

 

== Életmódja ==

 

Az állat főleg kora reggel és késő délután tevékeny, a nappal forró szakaszát pihenéssel tölti.<ref name=nowak>{{cite book|last=Nowak|first=R. M.|title=Walker's Mammals of the World|year=1999|publisher=Johns Hopkins University Press|location=Baltimore, Maryland|isbn=0-8018-5789-9|pages=1184–6|edition=6th}}</ref> Gyors futó; csúcssebessége elérheti a 80&nbsp;km/h-t is.<ref name=nowak/> Mikor valaki néhány százméteres távolságban megközelít egy fehérfarkú gnúcsordát, az állatok fújóhangokat hallatnak és hirtelen futásnak indulnak, de rövid táv után megállnak és megnézik, hogy az „ellenség” mit csinál, követi-e vagy sem. Ha az illető tovább közelít, akkor a gnúk többször is tovább állnak, illetve hátranéznek. Az antilopok egymás közt [[feromon]]ok használatával – melyeket a [[Flehmen-reakció]] közben a [[vomeronazális szerv]] segítségével érzékelnek -, valamint hangkiadásokkal kommunikálnak. A fehérfarkú gnú egyik hangja fémes orrhang, míg egy másik visszhangzó csukláshang; ezek akár 1500&nbsp;méteres távolságba is elhallatszanak.<ref name=estes2>{{cite book|last=Estes|first=R. D.|title=The Safari Companion : A Guide to Watching African Mammals, Including Hoofed Mammals, Carnivores and Primates|year=1993|publisher=Russel Friedman Books|location=Halfway House|isbn=0-9583223-3-3|pages=124–6}}</ref> A legfőbb természetes [[ragadozó életmód|ragadozói]]: az [[oroszlán]] ''(Panthera leo)'', a [[foltos hiéna]] ''(Crocuta crocuta)'', a [[afrikai vadkutya|hiénakutya]] ''(Lycaon pictus)'', a [[leopárd]] ''(Panthera pardus)'', a [[gepárd]] ''(Acinonyx jubatus)'' és a [[nílusi krokodil]] ''(Crocodylus niloticus)''. A borjakra főleg a hiénák, míg a felnőttekre az oroszlánok vadásznak.<ref name=mammal/>

A fehérfarkú gnú legelő állatfaj. Táplálékát főleg a rövid füvek képezik, de étrendjét kiegészítheti más [[lágy szárú növény]]ekkel és bozótosok leveleivel is. Ha nincs elég fű, akkor a bokorevés kiteheti táplálékának a 37%-át is.<ref name=estes3/> De ha megfelelő a terület a számára, akkor táplálékának a 90%-át füvek képezik.<ref name=apps>{{cite book|last=P.|first=Apps|title=Wild Ways : Field Guide to the Behaviour of Southern African Mammals|year=2000|publisher=Struik|location=Cape Town|isbn=186-8724-433|page=146|edition=2nd}}</ref> A [[víz]] nagyon szükséges számára,<ref name=stuart>{{cite book|last=Stuart |first=C. |title=Field guide to mammals of southern Africa |year=2001 |publisher=Struik |location=Cape Town|isbn=186-8725-375 |page=202 |edition=3rd |author2=Stuart, T.}}</ref> bár megélhet néhány napig ívás nélkül is.<ref name=estes1991/> Legelésközben a csorda tagjai vonalban, vagy laza szétszóródásban haladnak, általában mindig ugyanabba az irányba. A fehérfarkú gnút, mint sok más nagytestű növényevő állatot a [[pásztorgém]] ''(Bubulcus ibis)'' kísér; ez a madár vagy az állatok bőréről szedi le a [[kullancsok]]at, vagy az emlősök által felriasztott [[rovarok]]at kapja el a fűben.<ref name=mammal/>

 

 

Mielőtt az európaiak ebbe a térségbe érkeztek volna, ez az antilop nagy területeket járt be. Az esőzésekhez időzített vándorlásai voltak. Sohasem tett meg olyan nagy vándorutakat, mint a közismertebb rokona, a csíkos gnú, azonban ősszel keletre vonult, átkelve a [[Drakensberg]]en, hogy jobb legelőkre jusson. Tavasszal fordított irányba, azaz nyugat felé indultak, akár a magasföldekig, hogy a Karoo térség bőséges növényzetéből táplálkozzanak. Egyes történelmi csordák észak-déli irányba vándoroltak, hogy eljussanak a Vaal folyón túli friss füvű legelőkre. Amikor a füvek elszáradnak, akkor más növények friss hajtásaival táplálkozik.<ref name=mammal/> Manapság majdnem az összes fehérfarkú gnú magán vadasparkokba, rezervátumokba és farmokba vannak bezárva, így a régi útvonalaik megsemmisültek. Nagy utakat megtevő fehérfarkú gnúcsordák már nem léteznek.<ref name=iucn/>

Ennek az antilopnak a bikája háromévesen éri el az ivarérettséget, azonban a fogságban tartott példányok esetében ez hamarabb is bekövetkezhet. A tehén akár egyévesen is ivarképes lehet, azonban kétévesen szokott szaporodni először.<ref name=mammal/> Évente csak egyszer szaporodik.<ref name=adw/>

 

 

Egy területvédő bika kialakít magának egy háremet, melyet hevesen védelmez más bikákkal szemben. A szaporodási időszaka az [[esős évszak]] végén kezdődik, és néhány hétig tart, február és április között. Amikor a háreméből egy tehén párosodni akar, akkor a bika csakis rá összpontosít; nem egyszer, hanem többször is párzanak. A párzások közben a bika gyakran szagolgatja a tehén vizeletét, valamint leeresztett [[fül]]ekkel hozzá-hozzá ér a tehén farához. Ekkortájt a tehén felemeli vagy félretolja farkát, vagy néha pofán legyinti a bikát vele. Miután befejezték, a tehén általában odébbáll, de egyes példány a bika mellett marad és ő kezdi szagolgatni a területvédő farát. A szaporodási időszak alatt a bika nemigen táplálkozik, emiatt a vége felé legyengül.<ref name=estes3/> A kutatók ennél a fajnál is megfigyelték a [[homoszexualitás|homoszexuális]] viselkedést, melyben a bikák párosodni próbálnak egymással.<ref>{{cite book|last=Gunda|first=M. R.|title=The Bible and Homosexuality in Zimbabwe : A Socio-historical Analysis of the Political, Cultural and Christian Arguments in the Homosexual Public Debate with Special Reference to the Use of the Bible|year=2010|publisher=University of Bamberg Press|location=Bamberg|isbn=392-3507-747|page=121}}</ref>

 

=== Veszélyeztetettsége és védelme ===

 

Ahol a két gnúfajt egy helyen tartják, hibrid állatok is megjelennek, és mivel ezek ivarképesek, mindkét gnúfajnak a génállományát károsítják.<ref name=iucn/><ref name=hybrid4>{{cite journal|last=Grobler|first=J. P.|author2=Rushworth, I. |author3=Brink, J. S. |author4=Bloomer, P. |author5=Kotze, A. |author6=Reilly, B. |author7= Vrahimis, S. |title=Management of hybridization in an endemic species: decision making in the face of imperfect information in the case of the black wildebeest—''Connochaetes gnou''|journal=European Journal of Wildlife Research|date=5 August 2011|volume=57 |issue=5 |pages=997–1006 |doi=10.1007/s10344-011-0567-1 |issn=1439-0574}}</ref> Korábban, mielőtt a fehér ember Dél-Afrikába érkezett volna, hatalmas csordákat alkotott ez az antilopfaj. Azonban az ember a 19. század végére majdnem teljesen kiirtotta; csak kevesebb mint 600&nbsp;példány maradt életben.<ref name=estes3/> A mai állatok azon kevés fehérfarkú gnúnak a leszármazottai, melyek magán vadasparkokban és állatkertekben éltek. Azok felszaporításával sikerült megmenteni a fajt.<ref name=iucn/>

 

=== Felhasználása és az emberrel való kapcsolata ===

 

Ez az antilop rajta van a Dél-afrikai Köztársasághoz tartozó Natal tartomány címerén. Az évek során a közigazgatás többször is ábrázoltatta ezt az állatot a postabélyegeken, továbbá az öt [[dél-afrikai rand]] értékűn is fehérfarkú gnú látható.<ref name=mammal/><ref>{{cite web | url=http://www.samint.co.za/R5.aspx | title=Circulation Coins: Five Rand (R5) | publisher=South African Mint Company | year=2011 | accessdate=16 February 2014 | archiveurl=https://web.archive.org/web/20160308070452/http://samint.co.za/r5.aspx | archivedate=2016-03-08 }}</ref>