|
| házastárs = [[James L. Crane]] (1919-1922)
| honlap =
| híres szerep = '''VIII.Molly HenrikO'Leary'''<br />''[[VIII.Chicago, a Henrikbűnös magánéleteváros]]''
| Oscar-díj = '''[[Oscar-díj a legjobb női mellékszereplőnek|Legjobb női mellékszereplő]]'''<br />''[[Chicago, a bűnös város]]'' (1938)
| Tony-díj =
}}
'''CharlesAlice LaughtonBrady''' ([[ScarboroughNew York]], [[18991892]] [[júliusnovember 12.]] - [[LosNew AngelesYork]], [[19621939]], [[decemberoktóber 1528.]]) [[Oscar-díj|Oscar]] és [[Grammy-díj|Grammy-díjas]] angolamerikai színpadi és filmszínész, rendező.
== Élete ==
Mary Rose Brady néven született 1892-ben New York-ban. Apja, [[William A. Brady]], híres színházi producer, anyja, Rose Marie Rene, 1896-ban halt meg. Már korai éveiben érdeklődött a színészet iránt. 14 éves korában lépett először színpadra, majd 18 éves korában kapta első Broadway-s fellépését 1911-ben apja egyik produkciójában.
1899. július 1-én született Scarborough-ban, Angliában. Apja, Robert Laughton, a yorkshire-i Victoria Hotel igazgatója. Anyja, Eliza (leánykori neve: Conlon) Laughton, ír származású, hithű római katolikus, aki ugyanebben a hitben nevelte fel gyermekeit. Laughton rövid ideig a Scarborough College-ban, majd a Stonyhurst College-ban tanult. Tizenhatéves korában, miután elvégezte a Stonyhurst College-ot, átvette a családi vállalkozást, ahogy az várható volt. Azonban hajtotta a szereplés iránti szenvedélye, ezért 1925-ben a [[Royal Academy of Dramatic Art|RADA]] hallgatója lett. 1926-ban debütált mint színpadi színész Londonban, ahol ''[[A revizor]]'' című drámában megmutathatta színészi sokoldalúságát.
Színpadi sikerei után 1928-ban debütált a filmvásznon a ''Blue Bottles'' című filmben, ahol megismerkedett jövendőbeli feleségével, [[Elsa Lanchester]]rel. 1931-ben Laughton a [[New York|New York-i]] színpadon is debütált, ami számos hollywoodi nagyjátékfilm felkéréshez vezetett, végül az 1932-ben forgatott ''[[Titkok háza]]'' című filmmel vált híressé. Az igazi áttörést 1933-ban érte el, amikor a ''[[VIII. Henrik magánélete]]'' című filmben nyújtott alakításáért elnyerte az Akadémiától a [[Oscar-díj a legjobb férfi főszereplőnek|legjobb férfi főszereplőnek]] járó [[Oscar-díj|Oscart]].
Nem sokkal ezután felhagyott a színpadi színészettel és csak a filmeknek élt. Olyan filmekben játszott, mint: ''[[Fehér asszony a pokolban]]'' (1933), ''[[Ahol tilos a szerelem]]'' (1934), ''[[A gályarab]]'' (1935), ''[[Lázadás a Bountyn (film, 1935)|Lázadás a Bountyn]]'' (1935), ''[[Őfelsége a komornyik]]'' (1935), ''[[Rembrandt (film)|Rembrandt]]'' (1936), ''[[Ütött az óra]]'' (1943), ''The Suspect'' (1944), ''[[Mindez Évával kezdődött valamikor]]'' (1941), ''[[A Paradine-ügy]]'' (1947), ''[[A nagy óra]]'' (1948), ''[[A diadalív árnyékában (film)|A diadalív árnyékában]]'' (1948), ''[[Férfi az Eiffel tornyon]]'' (1949), ''O. Henry's Full House'' (1952), ''[[A vád tanúja (film, 1957)|A vád tanúja]]'' (1957) és a ''[[Spartacus (film, 1960)|Spartacus]]'' (1960).
1955-ben rendezőként debütált ''[[A vadász éjszakája]]'' című nagyjátékfilmmel, melyben a főszerepeket [[Robert Mitchum]] és [[Shelley Winters]] játszotta. Noha a film az ötvenes évek egyik legnagyobb bukásának számított, a Nemzeti Filmarchívum kiválasztotta megőrzésre. Ez volt Laughton egyetlen rendezése.
1962. december 15-én hosszan tartó betegeskedés után hunyt el [[Hollywood]]ban, [[Los Angeles]]ben. A Forest Lawn Memorial Park-ban helyezték végső nyugalomra.
|
