„Kodály Zoltán” változatai közötti eltérés

Kodály, miután tanulmányozta a korábban megjelent népdalgyűjteményeket és [[Vikár Béla]] első fonográfos felvételeit, 1905 augusztusában útnak indult hogy a helyszínen személyesen jegyezze le a paraszt-énekesek — a “nótafák” — ajkáról a hamisítatlan népdalokat. Munkáját Galántán kezdi, a környékbeli falvakban folytatja. Egy hónap alatt 150 dallamot gyűjt ezen a Kis-Duna és Vág közti területen.<ref>{{Cite book |last=Eősze |first=László |authorlink= |author=Eősze László |title=Kodály Zoltán |subtitle=élete képekben és dokumentumokban |origyear=1971 |language=Magyar |page=40}}</ref> Közülük tizenhármat közread ''Mátyusföldi gyűjtés'' címmel az Ethnographia című folyóiratban. Azután a hozzáférhető teljes anyag (mint ezer dal) ismeretében elkészült disszertációja: ''A magyar népdal strófaszerkezete'' (1906). Kutatásai elején ismerkedett meg a hozzá hasonló utakon járó [[Bartók Béla (zeneszerző)|Bartók Bélával]], ekkor vette kezdetét életre szóló barátságuk. 1906-ban ''[[Magyar népdalok BB42|Magyar népdalok]]'' címmel tíz-tíz népdalt adtak ki közösen, zongorakísérettel ellátva. Október 22-én mutatták be diplomamunkáját, a ''Nyári esté''t. Ezután féléves [[bonn]]i és [[párizs]]i tanulmányútra indult. Itt ismerkedett meg [[Claude Debussy]] zenéjével. 1907-től a Zeneakadémia zeneelmélet-, 1908-tól a zeneszerzés tanárává nevezték ki.