„Fényi Gyula” változatai közötti eltérés
sokminden az úrról |
(Nincs különbség)
|
A lap 2007. október 9., 00:30-kori változata
Fényi Gyula (1845. január 8. – 1927. december 21.) magyar csillagász.
Élete
Fényi Gyula Sopron vármegye székhelyén, Sopronban született 1845. január 8-án. Finck István néven látta meg a napvilágot, a család több tagja ma is ezt a nevet használja – nevét belügyminisztériumi engedéllyel magyarosította Fényire, a Gyulát (mint Julius) a jezsuita rendbe való belépéskor vette fel.
A ma Berzsenyi Dániel nevét viselő evangélikus líceum tanulója volt, ahol kitűnő eredménnyel végzett 1864-ben; további tanulmányait az ausztriai Innsbruckban végezte. Eközben belépett a Jézus Társaságba, 1871-tõl pedig a kalocsai Érseki Főgimnázium fizikatanáraként működött. (Pappá hat évvel később, 1877. július 31-én szentelték.)
1880 és 1882 között Karl Braun tanítványaként, majd asszisztenseként a kalocsai Haynald Obszervatóriumban dolgozott. Ezután 1885-ig Pozsonyban tanárkodott és átvette a kalocsai obszervatórium igazgatóságát, mit egészen nyugdíjba vonulásáig, 1913-ig birtokolt. Elsősorban a Nap, és ezen belül a protuberanciák megfigyelésével foglalkozott, e téren nemzetközi hírnevet is szerzett; megfigyeléseit többnyire a Haynald Obszervatórium publikációiban, és számos szakfolyóiratban adta ki.
1916-tól – több más, külföldi tudós társaság mellett, mint pl. a Instituto Solare International vagy az Astronomische Gesellschaft - a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. 1927. december 21-én, pár nappal 83. születésnapja előtt hunyt el, Kalocsán. Nevét egy kráter őrzi a Holdon, továbbá a miskolci jezsuita gimnázium. Soproni szülőházán emléktábla áll, Kalocsán pedig egy mellszobra van.