„Ride the Lightning” változatai közötti eltérés

2 024 bájt hozzáadva ,  1 hónappal ezelőtt
nincs szerkesztési összefoglaló
Címke: HTML-sortörés
}}
 
A '''''Ride The Lightning''''' a [[Metallica]] nevű együttes második albuma, mely [[1984]]. [[július 27.|július 27]]-én jelent meg a [[Megaforce Records]] független lemezkiadó gondozásában. Az albumot három hét alatt vették fel a [[koppenhága]]i Sweet Silence Studios-baban, a producer Flemming Rasmussen volt.
 
A zenekarnak itt már a [[Kill ’Em All]]-hoz képest egy jóval érettebb produkcióját hallhatjuk, hosszabb, komplexebb számokkal. Ennek egyik fő oka [[Cliff Burton]] basszusgitáros volt, aki zeneileg jóval érettebb volt társainál, és sokkal nagyobb mértékben járult hozzá a dalszerzéshez. Mivel az együttes első albumával a [[thrash metal]] műfaj vezéregyéniségévé vált, hatásukra az új csapatok még gyorsabb zenét kezdtek játszani. A Metallica azonban más hozzáállással készítette el új albumát, így az azon szereplő számokban a hagyományos thrash metal dalokat akusztikus hangszerekkel bővítették ki, valamint klasszikus zenére hasonlító megoldások is megjelentek, a dalok ezáltal harmonikusabbá váltak. Emellett felkerült az albumra egy lassú, bensőséges dal is ''Fade to Black'' címmel. Ezen elemek és megoldások akkoriban teljesen szokatlanok voltak egy thrash metal csapattól, így a zenekar új távlatokat nyitott meg mind önmaga, mind a műfaj számára.
A Metallica a ''Kill 'Em All'' promóciós turnéja után hozzálátott új albumának megírásához. [[1983]] szeptemberében már koncerteken is játszották az addigra elkészült dalokat. Mivel a zenekarnak kevés pénze volt, tagjai gyakran rajongóknál szálltak meg élelem és fekhely gyanánt, közben pedig az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]] különböző klubjaiban játszottak. Helyzetüket tovább rontotta, hogy [[Boston (város|Boston]]ban ellopták a felszereléseik nagy részét, és végül az [[Anthrax (együttes)|Anthrax]] zenekarnak kellett kisegíteni őket. A koncertekből végül elegendő pénzt gyűjtöttek össze, és béreltek egy házat [[El Cerrito]]-ban, [[Kalifornia|Kaliforniában]].
 
Bár a ''Kill 'Em All'' remek fogadtatásra talált az underground színtéren, egyik leggyakrabban megfogalmazott kritika vele kapcsolatban [[James Hetfield]] nem túl képzett hangja. Mivel Hetfield figyelmét egyébként is megosztotta a ritmusgitár használata, valamint az éneklés, a zenekar felkérte [[John Bush]]-t, az [[Armored Saint]] énekesét, hogy csatlakozzon hozzájuk. Bush a felkérést visszautasította, később pedig az [[Anthrax (együttes)|Anthrax]] énekese lett. Hetfield végül egyre magabiztosabbámagabiztosabb váltlett, az évek során pedig az egyik legelismertebb metal-énekessé vált.
 
A felvételek [[1984]]. február 20-án kezdődtek meg a koppenhágai Sweet Silence stúdióban. [[Lars Ulrich]] dobos [[Flemming Rasmussen]]t kérte fel producernek, mivel tetszett neki honfitársa munkája a [[Rainbow (angol együttes)|Rainbow]] ''[[Difficult to Cure]]'' lemezén. Rasmussen, bár még korábban nem hallott a Metallicáról, beleegyezett abba, hogy producelje az albumot, annak ellenére, hogy stúdiójának alkalmazottai megkérdőjelezték a zenekar tehetségét. Rasmussen azonban, miután meghallgatta a zenekar korábbi felvételeit, úgy érezte, hogy az együttes komoly potenciállal rendelkezik. A [[Metallica]] még egyik nagy példaképük, a [[Mercyful Fate]] próbatermét is használhatta.
 
==Zene és dalszövegek==
Mind zeneileg, mind a dalszövegek terén változások mutatkoztak az első albumukhoz képest. A Kill 'Em All-t leginkább a rendkívül gyors tempó, illetve a [[heavy metal]]t dicsőítő sorok jellemezték. Ennek hatására sorra alakultak olyan zenekarok, amelyek minél gyorsabb és erőteljesebb zenét kívántak előadni. Ezzel szemben a Metallica az új dalait akusztikus elemekkel ötvözte, klasszikus zenére emlékeztető megoldások is megjelentek, valamint a számok egy része lassabb is lett. A dalszövegek pedig ezúttal társadalmi kérdésekkel is foglalkoztak, valamint megjelentek a történelmi és irodalmi témák is. Valamennyi dal a halálról szól különböző megközelítésben, a metal műfajt éltető, valamint az ahhoz köthető életérzéssel kapcsolatos szövegek teljes mértékben eltűntek. Mindezen dolgok ellenére megmaradtak az első albumukra jellemző kemény hangzásnál. Így elmondható, hogy a Metallica a Kill 'Em All-al lényegében "megteremtette" a [[thrash metal]] műfajt, addig a Ride the Lightning-al a saját képére formálta azt.
A dalszövegek terén változások mutatkoztak első albumukhoz képest. A [[heavy metal]]t dicsőítő sorok helyett ezúttal már történelmi, irodalmi, és háborús témákat feszegettek a szövegek.<ref name="Ride The Lightning" /> Az albumnyitó ''Fight Fire with Fire'' az [[Armageddon]]ról és egy esetleges nukleáris háborúról szól. Az album címadója, a ''Ride the Lightning'' volt az olyan első Metallica dal, mely a büntető igazságszolgáltatásról szól. Maga a „riding the lightning” amerikai kifejezés a [[villamosszék]]es kivégzére utal („a villám meglovaglása”), és a dal is egy olyan személy perspektívájából íródott, akit villamosszékes kivégzésre ítéltek. A ''For Whom the Bell Tolls'' [[Ernest Hemingway]] ''[[Akiért a harang szól]]'' című regénye alapján íródott, és a modern hadviselés borzalmait mutatja be. A ''Fade to Black'' dal egy öngyilkosságát fontolgató személy szemszögéből íródott. A ''Trapped Under Ice'' pedig egy kómából felébredt személyről szól, aki nem tud hová menekülni, és mivel senki nem siet a segítségére, tehetetlenül várja a halált. Az ''Escape'' dalt [[James Hetfield]] saját elmondása szerint gyűlöli, mivel a kiadó szeretett volna egy rádióbarátabb dalt, ez pedig ellentétben állt a zenekar akkori nézeteivel. A dalt végül az utolsó pillanatban írták meg a kiadó erőteljes nyomására, és mindössze egyszer, [[2012]]-ben adták elő élőben, méghozzá a zenekar által megszervezett Orion Music Festival-on, amikor a teljes albumot lejátszották. A ''Creeping Death'' című dal pedig a [[zsidók]] kivonulását dolgozza fel az [[egyiptom]]i rabszolgaságból, valamint az Egyiptomot ért tíz bibliai csapást.<ref name="Ride The Lightning" />. Az albumot záró instrumentális ''The Call of Ktulu'' címét [[Howard Phillips Lovecraft|H. P. Lovecraft]] ''[[Cthulhu hívása]]'' című novellája inspirálta.
 
A változásoknak több oka is volt: egyrészt a zenekar nem kívánt beszállni a thrash zenekarok gyorsasági versenyébe, hanem úgy döntöttek, hogy más zenei megközelítéssel készítik el új albumukat. Másrészt mivel a dalok fele a Kill 'Em All-al ellentétben a stúdiófelvételek során született meg, a zenekar minden tagja részt vett a dalszerzésben. [[Kirk Hammett]] például korábbi zenekarából, az [[Exodus (együttes)|Exodus]]ból is hozott ötleteket, [[Cliff Burton]] pedig szintén korábbi együttesében, a [[Trauma (együttes)|Trauma]]-ban saját maga által kreált megoldásokkal bővítette a Metallica zenei repertoárját. Különösen Burton felelős az említett változásokért, ő ugyanis zeneileg jóval képzettebb volt társainál, és rendkívül tág zeneelméleti ismeretekkel rendelkezett. Megmutatta [[James Hetfield]]-nek, hogyan lehet a zenei alapot és feszes tempót ellenszólamokkal kiegészíteni, valamint hogy milyen akkordokra milyen skálákat lehet használni, ezáltal improvizatívabbá válni. Továbbá [[Lars Ulrich]] is dobleckéket vett [[Flemming Rasmussen]] producer közreműködésével.
 
A dalszövegek terén változások mutatkoztak első albumukhoz képest. A [[heavy metal]]t dicsőítő sorok helyett ezúttal már történelmi, irodalmi, és háborús témákat feszegettek a szövegek.<ref name="Ride The Lightning" /> Az albumnyitó ''Fight Fire with Fire'' az [[Armageddon]]ról és egy esetleges nukleáris háborúról szól. Az album címadója, a ''Ride the Lightning'' volt az olyan első Metallica dal, mely a büntető igazságszolgáltatásról szól. Maga a „riding the lightning” amerikai kifejezés a [[villamosszék]]es kivégzérekivégzésre utal („a villám meglovaglása”), és a dal is egy olyan személy perspektívájából íródott, akit villamosszékes kivégzésre ítéltek. A ''For Whom the Bell Tolls'' [[Ernest Hemingway]] ''[[Akiért a harang szól]]'' című regénye alapján íródott, és a modern hadviselés borzalmait mutatja be. A ''Fade to Black'' dal egy öngyilkosságát fontolgató személy szemszögéből íródott. A ''Trapped Under Ice'' pedig egy kómából felébredt személyről szól, aki nem tud hová menekülni, és mivel senki nem siet a segítségére, tehetetlenül várja a halált. Az ''Escape'' dalt [[James Hetfield]] saját elmondása szerint gyűlöli, mivel a kiadó szeretett volna egy rádióbarátabb dalt, ez pedig ellentétben állt a zenekar akkori nézeteivel. A dalt végül az utolsó pillanatban írták meg a kiadó erőteljes nyomására, és mindössze egyszer, [[2012]]-ben adták elő élőben, méghozzá a zenekar által megszervezett Orion Music Festival-on, amikor a teljes albumot lejátszották. A ''Creeping Death'' című dal pedig a [[zsidók]] kivonulását dolgozza fel az [[egyiptom]]i rabszolgaságból, valamint az Egyiptomot ért tíz bibliai csapást.<ref name="Ride The Lightning" />. Az albumot záró instrumentális ''The Call of Ktulu'' címét [[Howard Phillips Lovecraft|H. P. Lovecraft]] ''[[Cthulhu hívása]]'' című novellája inspirálta.
 
==Fogadtatás==