„Izzadás” változatai közötti eltérés

72 bájt hozzáadva ,  1 hónappal ezelőtt
a
ISBN/PMID/RFC link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján
a (Kategória hozzáadva)
a (ISBN/PMID/RFC link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján)
 
A [[Bőr (anatómia)|bőr]] [[Dermisz|irharéteg]]ében elhelyezkedő verejtékmirigyek által termelt, a bőr felületére kivezetett váladékot verejtéknek, a folyamatot '''verejtékezésnek''' vagy '''izzadásnak''' nevezzük. Az izzadás vagy verejtékezés a szervezet fizikai [[hőszabályozás]]ának azon része, amelyet a szervezet végső eszközként akkor vet be, amikor a hőleadás általános módjai, mint a kondukció (elvezetéses hőleadás), a radiáció (hőkisugárzás), a konvenció (áramlásos hőleadás), az evaporáció (párologtatás) már nem biztosítanak hatékony védelmet a szervezet túlzott felmelegedése ellen.<ref>Boron, W. F., Boulpaep, E. L.: ''Medical physiology''. Elsevier, 3. kiadás, 2012. 1215. oldal, {{ISBN |978-1-4557-4377-3}}</ref><ref>Guyton, A. G., Hall J. E.: ''Textbook of medical physiology'', Elsevier Saunders, 2006, 11. kiadás, 892. oldal. {{ISBN |978-0-7216-0240-0}}</ref><ref>Bálint P.: ''Orvosi élettan'', Budapest, Medicina, 1972, 440. oldal.</ref>
[[Fájl:Amanda Françozo At The Runner Sports Fragment.jpg|bélyegkép|A verejtékmirigyek által termelt, a bőr felületére kivezetett folyadék a verejték]]
 
==A párologtatás szerepe a hőregulációban==
A [[törzsfejlődés]] magasabb fokán álló [[gerincesek]]re testhőmérsékletük állandósága jellemző, amelynek fenntartása csak szigorú szabályozással érhető el. A táplálék elégetése során a szervezetben lejátszódó [[Redoxireakció|oxidáció]]s folyamatok jelentős hőtermeléssel járnak és még alapanyagcsere-körülmények között is „túlfűtik” a szervezetet. Továbbá, a testünk hőtermelése a pillanatnyi fizikai aktivitástól, a táplálkozástól, napszaktól függően széles határok között ingadozik, ezért hol több, hol kevesebb hőfeleslegtől kell megválni. A hőtermelés napi ingadozásán túl, a testhőmérséklet állandóságát a mindennapi életben számos tényező veszélyezteti, melyek közül elsősorban a környezeti hőmérsékletet kell említeni.<ref>Sherwood L.: ''Human physiology from cells to systems''. Brooks/Cole Thomson Learning, Australia • Canada • Mexico • Singapore • Spain • United Kingdom • United States, 2001. 4. kiadás, 621–624 oldal. {{ISBN |0-534-56826-2}}</ref>
 
Az előbbieket összefoglalva látható tehát, hogy a szervezetnek ingadozó belső hőtermelés és változó külső hőmérséklet mellett kell a testhőmérséklet állandóságát fenntartania. Nem szélsőséges körülmények között ennek négy lehetséges módja van:
 
==A verejtékezés a hőszabályozás végső eszköze==
A bőr felső rétegeiből állandóan, minden látható verejtékezés nélkül is folyamatosan párolog víz. Ebben a folyamatban a verejtékmirigyek nem vesznek részt. Ennek révén naponta ~500&nbsp;kcal (~2100&nbsp;kJ) hőt adunk le, ami a testünk teljes hőleadásának 20-30%-a. Amennyiben a külső hőmérséklet megközelíti a testhőmérsékletet, a korábban említett hűtő mechanizmusok hatástalanná válnak és hűtési vészhelyzet alakul ki. Ilyen szükséghelyzet áll elő, ha a környezeti hőmérséklet emelkedése eléri a 34&nbsp;°C-ot ami beindítja a verejtékmirigyek szekrécióját, megindul az izzadás. Az így keletkezett verejték a bőr külső felületére jut, ahol a maximális párolgás (ezáltal hűtés) érhető el. A verejtékelválasztás akkor is aktiválódik, ha a szervezetnek jelentős izommunka által okozott nagyobb hőfeleslegtől kell megszabadulnia. Normális körülmények között a keletkező verejték elpárologtatása a szervezet teljes hőtermelési többletét képes eltávolítani a szervezetből, vagyis képes tartani a szervezet maghőmérsékletét, feltéve, hogy a hőterhelés nem elviselhetetlenül magas (pl. a páradús, meleg környezetben hosszabb ideig fennálló fokozott izommunka esetén). <ref> Fonyó A.: ''Az orvosi élettan tankönyve'', Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest, 7. kiadás, 2014. 678–679. oldal. {{ISBN |978-963-226-504-9}}</ref>
 
A bőrfelületen a verejték hűtő hatásfokát a levegő relatív nedvességtartalma döntő módon befolyásolja. Az ember száraz légtérben rövid ideig akár 120&nbsp;°C&nbsp;(!) hőmérsékletet is kibír de vízgőzzel telített atmoszférában már 50&nbsp;°C is elviselhetetlen terhet ró a szervezetre.<ref> Bálint P.: ''Orvosi élettan'', Budapest, Medicina, 1972, 441. oldal.</ref>
Meleg környezetben az óránként termelt verejtékmennyiség térfogata 1000-1200&nbsp;ml-t is elérheti, melynek párolgási hője 600-700&nbsp;kcal hőleadást biztosít. Ez az érték tovább nőhet fokozott izommunka eseten és elérheti a 2000-3000&nbsp;ml/óra értéket.<ref>Frenkl Róbert: ''Sportélettan''. Sport, Budapest, 1983. 307–310. oldal. {{ISBN |963 253 029 2}}</ref> Egyes sportolóknál (pl. maratoni futók) a fokozott és tartós izomterhelés következtében a verejtékkel távozó folyadékveszteség elérheti a hosszútávfutó testsúlyának 10 %-át is.<ref>Frenkl Róbert: Sportélettan. Sport, Budapest, 1983. 337–338. oldal. {{ISBN |963 253 029 2}}</ref><ref>Guyton, A. G., Hall J. E.: ''Textbook of medical physiology'', Elsevier Saunders, 2006, 11. kiadás, 893–894. oldal. {{ISBN |978-0-7216-0240-0}}</ref> Természetesen a hűtőhatás kifejtése szempontjából csak az a verejtékmennyiség mértékadó, ami a bőrfelületről valóban elpárolgott, tehát a látványosan, patakokban lefolyó izzadság hűtőhatása nem számottevő.<ref> Boron, W. F., Boulpaep, E. L.: ''Medical physiology''. Elsevier, 3. kiadás, 2012. 1195–1198. oldal, {{ISBN |978-1-4557-4377-3}}</ref>
 
== A verejték összetétele==
A verejtékmirigyek által kiválasztott, a bőr felszínére kerülő verejték egy [[fehérje]]mentes, [[Ozmózis|hipozmotikus]] folyadék.<ref group="m">Hipozmotikus folyadék olyan folyadék, ami a vérplazma sókoncentrációjánál hígabb oldat.</ref> A verejtékmirigyekből a folyadék elválasztása kémiai összetételben is eltérő két, jól elkülöníthető szakaszban folyik. Az első szakaszban a vér [[ozmolalitás]]ával megegyező, úgynevezett primér szekrétum keletkezik, amelyből a második szakaszban a mirigyvezeték igyekszik az életfontosságú elektrolitokat (sókat) visszanyerni a szervezet számára. Végül ez a részlegesen „sótalanított” folyadék, azaz verejték kerül a bőr felületére. Ennek a folyamatnak az értelmét akkor láthatjuk, ha figyelembe vesszük, hogy szélsőséges esetben több liter verejték is keletkezhet, amely az elektrolitok visszaszívása nélkül a szervezet homeosztázisának gyors összeomlásához vezetne a sóveszteség miatt. <ref>Boron, W. F., Boulpaep, E. L.: ''Medical physiology''. Elsevier, 3. kiadás, 2012. 1217–1219. oldal, {{ISBN |978-1-4557-4377-3}}</ref>
 
 
 
 
A bőr felületére került végső verejtékben oldott elektrolitok koncentrációja és egymáshoz viszonyított aránya a verejtékezés intenzitásától is függ.<ref>Fonyó A.: ''Az orvosi élettan tankönyve'', Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest, 7. kiadás, 2014. 267. oldal. {{ISBN |978-963-226-504-9}}</ref>
 
 
A verejtékezés fontos része a hőregulációnak, amit a szervezet jól definiált hőmérsékleti körülmények között alkalmaz. Ennek ellenére léteznek olyan helyzetek, állapotok, patológiás körülmények vagy mérgezések, amikor a szervezet intenzív verejtékezést produkál termoregulációs indok nélkül. Az ilyen esetek nagy száma miatt ezek kimerítő, részletes felsorolása és tárgyalása meghaladja a kereteket, ezért a teljesség igénye nélkül csak néhány tipikus példa kerül ismertetésére.
 
: • Az elsősorban szemészeti felhasználású [[pilokarpin]] emberen 10–20 mg-os dózisban rendkívül intenzív váladékképződést generál a szervezet szekréciós mirigyeiben, így a verejtékmirigyekben is. A pilokarpin injekció beadása után már perceken belül megjelenő rendkívül erős verejtékezés több órán át fennáll. A verejtékmirigyek bőséges váladéktermelésére jellemző, hogy 20 mg pilokarpin alkalmazásától 12 óra alatt akár 2–3 liter verejték is termelődhet.<ref>Brunton, L.L.: ''Goodman & Gilman's The Pharmacological Basis of Therapeutics''. New York, McGraw-Hill Medical Publishing Division, 2006. 11. kiadás, 187. oldal. {{ISBN |0-07-142280-3}}</ref>
 
: • Az [[atropin]] elsősorban arról ismer, hogy csökkenti a verejtékezést. Hosszabb ideig, orvosi céllal használt atropintartalmú kezelések után rövid időre megvonási tünetek alakulhatnak ki, ami többek között intenzív verejtékezéssel jár együtt.<ref>Brunton, L.L.: ''Goodman & Gilman's The Pharmacological Basis of Therapeutics''. New York, McGraw-Hill Medical Publishing Division, 2006. 11. kiadás, 189–192. oldal. {{ISBN |0-07-142280-3}}</ref>
 
: • A [[nikotin]] mérgezési tünetei között az egyik diagnosztikus értékű tünet az erős verejtékezés. Ez a fiziológiás reakció némely esetben az élete első cigarettáját elszívó személynél is felléphet.<ref>Brunton, L.L.: ''Goodman & Gilman's The Pharmacological Basis of Therapeutics''. New York, McGraw-Hill Medical Publishing Division, 2006. 11. kiadás, 231–232. oldal. {{ISBN |0-07-142280-3}}</ref>
 
: • A születést követő néhány hétben fellépő, szokatlan és folyamatos verejtékezés az anyai [[kokain]]használatra utaló jel. A szokatlan intenzitású izzadás az újszülötteknél fellépő elvonási tünetek egyike lehet.<ref>Gyires K., Fürst Zs.: ''A farmakológia alapjai'', Budapest, Medicina Könyvkiadó Zrt., 2011. 2. kiadás, 536. oldal. {{ISBN |978 963 226 324 3}}</ref>
 
: • A [[benzodiazepinek]] tartós használata után fellépő számos megvonási tünet egyike a folyamatos verejtékezés.<ref>Feldman, R. S., Meyer J. S., Quenzer L. F.: ''Principles of neuropsychopharmacology''. Sinauer Associates Inc. Publishers, Sunderland, Massachusetts, 1997. 437–441. oldal. ISBN 0‐87893‐175‐9</ref>
: • Az [[amfetamin]] túladagolás klinikai tünetei között szerepel az intenzív verejtékezés, ami abszurd módon még fagypont alatti külső hőmérsékletben is fellép.<ref>Feldman, R. S., Meyer J. S., Quenzer L. F.: ''Principles of neuropsychopharmacology''. Sinauer Associates Inc. Publishers, Sunderland, Massachusetts, 1997. 564–566. oldal. ISBN 0‐87893‐175‐9</ref>
 
A verejték fent ismertetett kémiai összetétele normál fiziológiás állapotra vonatkozik, amelyben xenobiotikumok (testidegen anyagok) nem találhatók. Ennek ellenére néha – főleg magas dózis alkalmazásakor – farmakológiai szempontból nem jelentős mennyiségben, de kimutatható a verejtékben a hatóanyag vagy más testidegen vegyület is.<ref>Gyires K., Fürst Zs.: ''A farmakológia alapjai'', Budapest, Medicina Könyvkiadó Zrt., 2011. 2. kiadás, 77. oldal. {{ISBN |978 963 226 324 3}}</ref>
 
: • Mint ismeretes, az [[Etanol|alkohol]] és metabolitjai elsősorban a [[vizelet]]tel távoznak a szervezetből, de maga az alkohol megjelenik a kilélegzett levegőben is. Az elfogyasztott alkohol ugyanakkor kisebb mennyiségben a verejtékben is kiválasztódik, ami megfelelő érzékenységű műszer segítségével mérhető. Természetesen az így kiválasztott alkohol mennyisége nem reprezentálja a véralkohol szintet.<ref>Katzung B. G.: ''Basic and Clinical Pharmacology.'' Norwalk, Connecticut, Appleton & Lange 1995. 6. kiadás, 350–352. oldal, {{ISBN |0-8385-0619-4}}</ref>
 
: • A [[morfin]] jelentős része a szervezetben viszonylag gyorsan, körülbelül 6 óra alatt lebomlik és a vízoldékony metabolitok a vizelettel távoznak, de ugyanakkor a morfin mérhető mennyiségben szintén megjelenik a verejtékben is.<ref>Brunton, L.L.: ''Goodman & Gilman's The Pharmacological Basis of Therapeutics''. New York, McGraw-Hill Medical Publishing Division, 2006. 11. kiadás, 564–566. oldal, {{ISBN |0-07-142280-3}}</ref>
 
: • A szervezet számára nélkülözhetetlen mikroelem a [[vas]]. Érdekes módon a szervezet vasforgalmának nincs specifikus vaskiürítő mechanizmusa. Ezért a vas távozhat a bélhámsejtek leválásakor a széklettel és ugyancsak távozhat a verejtékkel, mert a verejtékmirigyek nem rendelkeznek vasvisszatartó képességgel.<ref>Gyires K., Fürst Zs.: ''A farmakológia alapjai'', Budapest, Medicina Könyvkiadó Zrt., 2011. 2. kiadás, 557. oldal. {{ISBN |978 963 226 324 3}}</ref>
 
== Kapcsolódó szócikkek ==
37 783

szerkesztés