„Hector Berlioz” változatai közötti eltérés

'''Louis Hector Berlioz''' ([[La Côte-Saint-André]], [[1803]]. [[december 11.]] – [[Párizs]], [[1869]]. [[március 8.]]) [[franciák|francia]] romantikus [[zeneszerző]], [[karmester]], [[író]], zenekritikus.

 

 

Műveinek java [[programzene]], irodalmi eredetű témák feldolgozása, fantáziadús zenei színekkel. Jellemző vonásuk az egységet biztosító visszatérő téma. Elismert karmester volt. Művei nyitányok, szimfóniák, kórusművek, operák, dalok. Meghangszerelte a ''[[Rákóczi-induló]]t'', és belefoglalta a ''[[Faust elkárhozása]]'' című szimfonikus művébe. Leghíresebb műve a ''Fantasztikus szimfónia'', amelyben először alkalmazta a tételeken végigvonuló [[vezérmotívum]]ot, amely mindig új hangulatot, érzelmet hoz. Az elsők között volt, akik a művész legbensőbb érzéseit, szenvedéseit zenei vallomássá, programzenei alkotássá formálták. ''Hangszereléstana'' máig alapvető kézikönyv, ő a máig érvényes, modern szimfonikus hangzás megteremtője: nagy létszámú zenekarra, kórusra írta műveit; és az alapvető ütőhangszerek nála nyerték el állandó helyüket a zenekarban. Élete utolsó szakaszában fordult az operaszínpad felé, ekkor írta meg nagy sikerű [[Grand opéra|nagyoperáját]] ''[[A trójaiak]]'' címmel. Az utókorra gyakorolt hatását tekintve az egyik legfontosabb romantikus alkotónak tekinthető, mely hatás a [[Liszt Ferenc]]en, [[Richard Wagner (zeneszerző)|Wagneren]], [[Giuseppe Verdi|Verdin]] és [[Gustav Mahler|Mahleren]] át egészen [[Richard Strauss]]ig húzódó szimfonikus ív számos jelentős zeneszerzőjének műveiben megfigyelhető.