„Oszloprend” változatai közötti eltérés

A karcsúbb, finomabb részletekkel bíró '''ión oszloprend''' (ld. az illusztráció második sorának első ábráját) oszlopai 16 – 18¹/₃ modulus magasak, az oszlopközök pedig 4¹/₃ – 7¹/₂ modulus szélesek; a párkányzat az oszlopmagasságnak mintegy ¹/₄ – ¹/₅-e. Az oszloptörzs egymástól pálcikákkal elválasztott 24 barázdával van tagolva. Az 1 modulus magasságú ión oszlopláb (legszebb e nemben) lényegében egy felső kisebb és egy alsó nagyobb [[tórusz]]ból (félköríves duzzadék) áll, melyeket a fölül behúzott homorú [[scotia]] választ el egymástól. Két változata alakult ki, az attikai és a kisázsiai jón. Az '''attikai oszloplábnál''' ehhez még egy négyszögletes [[plintusz]] is jön alul. Az oszlopfő vagy nyak nélkül vagy nyakkal simul a törzshöz és lényegében a ruganyos csivagonalúcsigavonalú [[voluta|volutából]] áll, mely különösen jellemzi a párkányzat terhét és az oszlop ellenállását. A nyakat az oszloptörzsnek a törzs többi részétől egy kis [[asztragal]]lal elválasztott, pálmákkal díszített felülete alkotja. A gerendapárkány sima vagy 3 osztású (mely azt könnyebbé teszi), fölül néha a [[kimation]]nal (levél- vagy tojássor) díszített. A magas képpárkány vagy sima, vagy növényi vagy figurális ornamentekkel díszített. A koszorúpárkány 3 tagozatból áll: az erősen kiugró ''függőlemezből'' és az ezt koronázó ''[[szima|szimából]]'', az ez alatt levő ''fogsorból'' és végre az egészet alátámasztó tagozatokból (legtöbbnyire egy [[kimmation]]). Az egyes tagozatok sokszor levél- vagy gyöngysorokkal stb. gazdagon díszítettek.

A '''korinthoszi oszloprend''' (ld. az illusztráció bal alsó ábráját) leginkább az oszlopfőben, azonkívül nyúlánkabb arányaiban tér el a jóntól. Oszlopmagasság 19 – 20 modulus, párkányzat mintegy ¹/₄ oszlopmagasság. Az oszlopláb az attikaihoz hasonló, plintusz nélkül; 24 kannelúrás törzse meglehetősen sudarosítvasudarasítva van ''(entazis)'', fejét 2 sor akantuszlevél díszíti, melyből, mint indák, ''volutaalakú'' díszítmények nőnek ki; ezek viszont az erősen homorú oldalakkal bíró abakuszt tartják. A párkányzat különféle ornamentekkel rendkívül gazdagon van díszítve, különösen a koronázó párkány, melynek középső tagozata a fogsor fölött még gyámkövekkel is bír.