„Szent Bálint” változatai közötti eltérés

}}

 

 

 

Bálint életének korai szakaszáról szinte semmit sem tudunk, csak vértanúságáról írnak a források. [[II. Claudius Gothicus római császár]] (uralkodott: [[268]]–[[270]]) alatt fogták el hitéért. Maga a császár próbálta meg őt pogány hitre téríteni, de a pap babonaságnak nevezte a pogányságot. A császár erre egy Aster nevű főtisztjének átadta Bálintot kivégezni. Bálint Aster házában beszélt a keresztény hitről és meggyógyította a főtiszt vak leányát. Mivel Bálint hatására Aster és házanépe megkeresztelkedett, a császár őket is kivégeztette. Bálintot a Flamininius kapunál fejezték le. Feltehetőleg a ''Via Flaminia'' mentén temették el, sírja fölé később [[I. Gyula pápa]] templomot építtetett.<ref>Egyetemes magyar encyclopaedia, i. h., 434. hasáb</ref> – Szent Bálint pap legendájáról az [[Érdy-kódex]]ben is olvashatunk: egy pogány fejedelem azt mondta neki, hogy hinni fog, ha a vak leányát meggyógyítja. ''„Erre Bálint püspök imádságot tevén, megvilágosojtá ő vak leányát.”''

Bálint (Valentinus) annyit tesz, mint valorem tenens, ‚erőt bíró’, azaz a szentségben állhatatos; vagy valens tyro ‚erős újonc’, azaz Krisztus katonája. Az a katona erős, aki sohasem bukott el, vitézül harcol, bátran védekezik, és nagy győzelmet arat. Így Bálint sem hátrált meg a vértanúságtól menekülve, lesújtott a bálványimádásra azt megsemmisítve, megvédte a hitet azt megerősítve, és győzött szenvedve. Bálint tiszteletre méltó pap volt, akit Claudius császár magához hívatott és megkérdezte őt, így szólván: „Mi lelt, Bálint? Miért nem élvezed barátságunkat azzal, hogy a mi isteneinket imádod és hiú babonádat elveted?” Mire Bálint: „Ha Isten kegyelmét ismernéd, ezt semmiképpen nem mondanád, hanem lelkedet elfordítanád a bálványoktól és Istent imádnád, ki a mennyekben van.” Akkor valaki, aki Claudius mellett állt, így szólt: „Mit akarsz mondani, Bálint, a mi isteneink szentségéről?” Mire Bálint: „Róluk semmit sem mondok, hacsak azt nem, hogy szánalmas és minden tisztátalansággal teli emberek voltak.” Erre Claudius: „Ha Krisztus az igazi Isten, miért nem mondod meg nekem az igazat?” Mire Bálint: „Bizony, Krisztus az egyetlen Isten, s ha hiszel benne, lelked üdvösséget nyer, az állam gyarapszik, minden ellenséged fölött győzedelmeskedsz.” Claudius pedig így szólt a mellette állókhoz: „Római férfiak, hallgassátok, milyen bölcsen és helyesen beszél ez az ember!” Akkor így szólt a prefektus: „Félrevezeti a császárt! Hogyan is hagyhatnánk el azt, amit gyermekkorunktól vallunk?” És akkor Claudius szíve megváltozott, Bálintot egy másik parancsnok őrizetére bízták, és miután annak házába vezették, így szólt: „Uram, Jézus Krisztus, igaz világosság, világosítsd meg ezt a házat, hogy felismerjék; te vagy az igaz Isten!” Mire a prefektus: „Csodálom, hogy azt mondod: Krisztus a világosság. Viszont ha az én lányomat, aki régóta vak, megvilágosítja, megteszem, amit csak kívánsz.” Akkor Bálint imádkozva visszaadta a vak leány szeme világát, és abban a házban mindenkit megtérített. Azután a császár az Úr 253. esztendeje körül lenyakaztatta.|<ref>Legenda Aurea [http://mek.niif.hu/04600/04626/html/legenda0031.html]</ref>|70%|center|rquote=1}}

 

A [[3. század]]ból, [[II. Claudius Gothicus római császár|II. Claudius]] korából több ''Valentinus'' nevű keresztény mártír is ismert, közülük kettő tisztelete terjedt el [[Európa|Európában]]: ''Római Szent Bálint'' áldozópap és ''[[Terni Szent Bálint]]'' püspök. Tiszteletük az évszázadok folyamán egybefonódott, alakjukat gyakran összemosták, sőt egyes történészek szerint a két Bálint ugyanaz a személy lehetett.<ref>White, 27. o.</ref>

 

* {{VIKE|1}}

 

* [[Terni Szent Bálint]]

* [[Bálint-nap]]