„László Károly (hadnagy)” változatai közötti eltérés

'''László Károly''' ([[Kecskemét]], [[1815]]. [[március 30.]] – [[Bátya]] ([[Foktő]] mellett), [[1894]]. [[május 4.]]) mérnök, 1848-491848–49-es honvédszázados.<ref>PIM adattára,

és gyászjelentése, forrásokban i.m.</ref><ref>Saját vallomása szerint, mert az 1850-ben kelt Naplótöredéke így van aláírva; életrajzaiban rangját tüzérszázadosként vagy tüzérfőhadnagyként emlegetik.</ref><ref>Perczel: Naplóm az emigrációból I. köt. 168., forrásokban i.m.</ref> Kossuth Lajos titkára 1850-18521850–1852 közt, emlékíró, útleíró és üzletember.

Szülővárosában folytatta tanulmányait a VIII. osztályig; azután a mérnöki pályára lépett és oklevelet szerzett. Mint gyakorló mérnök működött. 1848-ban a [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|szabadságharc]] kezdetén a Hunyadi-zászlóaljba mint közvitéz lépett be, később a tüzérséghez ment át és főhadnagyi, majd századosi rangra emelkedett. Részt vett a hanyatló küzdelem egyik utolsó csatájában, az 1849. augusztus 9-ei [[Temesvári csata|temesvár-szentandrási]] ütközetben, amely a magyar sereg feloszlásával végződött. László ütegének maradványával [[Lugos]]ra, majd [[Facsád|Facsétra]] húzódott; innét [[Déva]] felé ment és [[Bem József|Bemmel]] augusztus 22-én [[Törökország]]ba menekült. [[Kossuth Lajos|Kossuthoz]] csatlakozott 25 társával és 1850. április 12-én [[Kütahya (település)|Kiutahiába]] érkezett; ezután folyton Kossuth környezetében élt, meghitt barátja és titkára volt. 1851. szeptember 10-én szálltak fel az [[Amerikai Egyesült Államok]] Mississippi nevű hajójára; november 10-én érkezett [[New York]]ba. Kossuth angliai kitérővel később, 1852 decemberében érkezett Amerikába. László Károly mindenütt követte Kossuthot amerikai körútján, és csak 1852. július 14-én búcsúzott el tőle, amikor Kossuth örökre elhagyta Amerikát. László [[Amerikai Egyesült Államok|Amerikában]] maradt, ahol Kossuth ajánlására [[Asbóth Sándor (katona)|Asbóth Sándor]]ral, [[Grechenek György|Grechenek Györggyel]] mint mérnök a [[New York (állam)|New York állam]] csatorna-mérnöki hivatalának syracuse-i osztályában nyert alkalmazást egy dollár napidíjjal; később a Syracuse-Binghamton-vasútnál dolgozott és 1853. február 17-én [[Syracuse]]-ban megkapta az amerikai állampolgárságot. Két évig [[Mexikó]]ban az állami birtokok felmérését végezte; szerzett vagyonával mahagoni és berzsenyfa kereskedést folytatott.

1867-ben házasodott meg, egy Silcz Józefin nevű kreolnőtkreol nőt vett feleségül, s visszatért hazájába. Előbb [[Dunapataj]]on telepedett le, ahol anyja lakott. 1871-ben szülővárosába költözött és a népbanknak volt könyvelője. 1872. április 2-án városi mérnökké választották; 1882. november 21-én lemondott hivataláról, miután a szolnok-csongrádi [[Jobbparti Tiszaszabályozó Társulat]] igazgató-mérnökké nevezte ki, és [[Tiszakécske|Újkécskére]] költözött. Innen indult el 1892 nyarán, hogy felkeresse Kossuth Lajost [[Torino|Torinóban]]. Elhunyt 1894. május 4-én délután fél kettőkor, örök nyugalomra helyezték 1894. május 5-én délután a [[Kálvinizmus|református egyház]] szertartásai szerint Foktőn.

Levelei Amerikából a ''[[Vasárnapi Ujság (hetilap, 1854–1921)|Vasárnapi Újság]]''ban (1858-621858–62., 1866., 1868., Mexikóból és New-Yorkból) és a ''Politikai Újdonságok''ban (1860) jelentek meg; cikkeket írt a ''Kecskemét''ben (1873. Egy csata az indiánokkal az amerikai Egyesült-Államokban, 1875. Egy herczeg szerelme, Pierce W. Etta után, 1876. Utazás Philadelphiába, Lerándulás Washingtonba, Utazás Californiába és vissza, Niagara zuhatag, A syracusei sótermelés, Saratoga, Springs és egyéb, 1876-1881. Töredékek naplójából); az ''Arad és Vidéké''ben (1887. 83. sz. Kossuth amerikai diadalútja.)

László Károly naplója nagyobb részben értékes kordokumentum és forrásanyag, talán ő tárta fel leghitelesebben, hogy Kossuth Lajos amerikai körútján a befolyt adományokat közpénzként kezelte, s Magyarország szabadságának és függetlenségének kivívására szándékozott fordítani.<ref>Perczel: Naplóm az emigrációból. II. köt. 233-234233–234., forrásokban i.m.</ref>

* Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp., Heraldika, 1998-19991998–1999.