„Graz” változatai közötti eltérés

A grazi nemzetiszocialisták 1938. február 24-én néhány nappal az [[Anschluss]] előtt tömegtüntetéseket tartottak a városban, bár a pártjuk ekkor be volt tiltva Ausztriában. A polgármester hozzájárulásával horogkeresztes zászlókkal lobogózták fel a belváros utcáit és a városházát még a német csapatok megérkezése előtt. Az egyetemisták is részt vettek a felvonulásokon és nagy számban léptek be az [[Sturmabteilung|SA]]-ba és az [[Schutzstaffel|SS]]-be. Javasolták, hogy az egyetemet nevezzék el [[Adolf Hitler]]ről, hangsúlyozták, hogy a grazi felsőoktatási intézmény a német tudomány délkeleti bástyája, a germanizmus előőrse a keleti veszedelemmel szemben. A csatlakozási népszavazás előtti propagandakörútja során Hitler 1938. április 3-4-én Grazban tartózkodott és 30 ezer ember előtt mondott beszédet.<ref>Stefan Karner: Die Steiermark im Dritten Reich 1938–1945. 3. Auflage. Leykam Buchverlag, Graz 1986, {{ISBN|3-7011-7171-8}}</ref> A népszavazás győzelme után minden más politikai pártot betiltottak, a 2400 zsidónak minősülő grazi polgár vagyonát elkobozták, magukat pedig vagy emigrációba kényszerítették vagy Bécsbe deportálták. 1940 márciusában Stájerországot „zsidómentessé” nyilvánították. 1938. július 25-én, amikor a nácik az 1934-es elbukott júliusi puccsra emlékeztek, Hitler a „népfelkelő város” címet adományozta Graznak.

 

[[Fájl:Murinsel Acconci.JPG|bélyegkép|A Mura-sziget ''(Murinsel)'' akkor épült, amikor Graz Európa kulturális fővárosa volt]]

A [[második világháború]]ban a második front 1943 augusztusi megnyitása után Graz fölött mindennapossá váltak a bombatámadások. A [[Foggia|Foggiában]] állomásozó amerikai 15. légiflotta szinte minden akciója során átrepült Stájerország fölött. Az osztrák városok közül Graz kapta a legtöbb légitámadást, összesen 56-ot, 1943. február 25. és 1945. április 2. között; ezek során mintegy 29 ezer hagyományos és gyújtóbombát dobtak le rá. A fő célpontok a főpályaudvar és a déli és nyugati nagy üzemek voltak. A rosszul felszerelt, 16-17 éves kamaszokból álló légvédelem a kb. 800 támadó repülőgépből hatot tudott lelőni. A Várhegy alagútjait kényszermunkások segítségével kibővítették és itt mintegy 50 ezer grazi talált menedéket a légitámadások során. Az áldozatok száma így viszonylag alacsony maradt: 1980-an haltak meg és 2 ezren sebesültek meg, míg az épületek közül 7802 dőlt romba és 20 ezer lakás megsemmisült. Amikor 1945 nyarán a Vörös Hadsereg megközelítette a várost, a Puch Művek bicikliket adományozott a lakosoknak, hogy mintegy 15 ezren eljussanak a keleti védvonal (a Panther-vonal) építkezéséhez. Május 7-én, egy nappal menekülése előtt Sigfried Uiberreither gauleiter kivégeztette a fogságban tartott ellenállókat és politikai foglyokat. Utódja, a mérsékelt Armin Dadieu azonnal felmentette Stájerország valamennyi [[Nemzetiszocialista Német Munkáspárt|NSDAP]]-vezetőjét és utasítást adott ki, hogy Hitler [[Nero-parancs]]át az infrastruktúra megsemmisítéséről nem kell teljesíteni.<ref>Stefan Karner: Die Steiermark im Dritten Reich 1938–1945. 3. Auflage. Leykam Buchverlag, Graz 1986, {{ISBN|3-7011-7302-8}}</ref>