„Tonio Kröger (elbeszélés)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
84. sor:
A csendes hoteléletet megszakítja egy csapat kiránduló érkezése egy napon. Volt közöttük egy pár, akiről Tonio Krögernek spontán Hans Hansen és Ingeborg Holm jut az eszébe. Kéz a kézben járnak.
 
Este megismétlődnek Tonio Kröger táncórai élményei, megváltozott előjellel: A kirándulók számára bált rendeznek. A bált egy öntelt rendező vezeti, „franciául vezényelt az istenadta, és rendkívüli választékossággal ejtette ki az orrhangokat”. - Tonio Kröger a sötét teraszon áll, és figyeli a „fényben táncolókat”, „szívét egyszerre megrázta a honvágy; és fájdalmában önkéntelenül visszahúzódott a sötétbe, hogy ne lássa senki arca vonaglását”.
 
Lehetett volna olyan mint Hans Hansen, gondolja Tonio Kröger, „-a megismerés átkától és a teremtés kínjától mentesen élni, érezni, létezni boldog közönségességben. Újrakezdeni? De hát nem érne semmit. Ugyanúgy lenne megint minden – minden úgy történne ismét, ahogy történt. Mert vannak, akik szükségszerűen tévútra jutnak, mivel számukra egyáltalán nincs is igaz ösvény.”