|
Mind zeneileg, mind a dalszövegek terén változások mutatkoztak az első albumukhoz képest. A Kill 'Em All-t leginkább a rendkívül gyors tempó, illetve a [[heavy metal]]t dicsőítő sorok jellemezték. Ennek hatására sorra alakultak olyan zenekarok, amelyek minél gyorsabb és erőteljesebb zenét kívántak előadni. Ezzel szemben a Metallica az új dalait akusztikus elemekkel ötvözte, klasszikus zenére emlékeztető megoldások is megjelentek, valamint a számok egy része lassabb is lett. A dalszövegek pedig ezúttal társadalmi kérdésekkel is foglalkoztak, valamint megjelentek a történelmi és irodalmi témák is. Valamennyi dal a halálról szól különböző megközelítésben, a metal műfajt éltető, valamint az ahhoz köthető életérzéssel kapcsolatos szövegek teljes mértékben eltűntek. Mindezen dolgok ellenére megmaradtak az első albumukra jellemző kemény hangzásnál. Így elmondható, hogy a Metallica a Kill 'Em All-al lényegében "megteremtette" a [[thrash metal]] műfajt, addig a Ride the Lightning-al a saját képére formálta azt.
A változásoknak több oka is volt: egyrészt a zenekar nem kívánt beszállni a thrash zenekarok gyorsasági versenyébe, hanem úgy döntöttek, hogy más zenei megközelítéssel készítik el új albumukat. Másrészt mivel a dalok fele a Kill 'Em All-al ellentétben a stúdiófelvételek során született meg, a zenekar minden tagja részt vett a dalszerzésben. [[Kirk Hammett]] például korábbi zenekarából, az [[Exodus (együttes)|Exodus]]ból is hozott ötleteket, [[Cliff Burton]] pedig szintén korábbi együttesében, a [[Trauma (amerikai együttes)|Trauma]]-ban saját maga által kreált megoldásokkal bővítette a Metallica zenei repertoárját. Különösen Burton felelős az említett változásokért, ő ugyanis zeneileg jóval képzettebb volt társainál, és rendkívültekintélyes tágmennyiségű zeneelméleti ismeretekkel rendelkezett. Megmutatta [[James Hetfield]]-nek, hogyan lehet a zenei alapot és feszes tempót ellenszólamokkal kiegészíteni, valamint hogy milyen akkordokra milyen skálákat lehet használni, ezáltal improvizatívabbá válni. Továbbá [[Lars Ulrich]] is dobleckéket vett [[Flemming Rasmussen]] producer közreműködésével.
Az albumnyitó ''Fight Fire with Fire'' egy akusztikus bevezetővel indul, mintegy prezentálva azt, hogy a Metallica nyitott a dalok harmonikusabb megközelítésének irányába. Ezt a bevezetőrészt még a Kill 'Em All lemezbemutató turnéja során vették szalagra, amikor [[Cliff Burton]] épp egy akusztikus gitáron gyakorolt. Maga a dal egyébként a lemez leggyorsabb száma, a gyors [[tremolo]]-pengetés az egész szerzeményt végigkíséri. Szövege az [[Armageddon]]ról és egy esetleges nukleáris háborúról szól. Az album címadója, a ''Ride the Lightning'' volt az olyan első Metallica dal, mely a büntető igazságszolgáltatásról szól. Maga a „riding the lightning” amerikai kifejezés a [[villamosszék]]es kivégzésre utal („a villám meglovaglása”), és a dal is egy olyan személy perspektívájából íródott, akit ártatlanul ítéltek villamosszékes kivégzésre. ítéltekA dal fő riffjét eredetileg [[Dave Mustaine]] alkotta meg, amiből később probléma is adódott, ugyanis Mustaine azzal vádolta meg a zenekart (nem először, és nem is utoljára), hogy azt az engedélye nélkül használták fel. Mustaine-t egyébként feltüntették a dalszerzők között, a riff-et viszont kicsit átalakították, a dal így középtempóban indul, majd fokozatosan gyorsul fel a végére. A ''For Whom the Bell Tolls'' [[Ernest Hemingway]] ''[[Akiért a harang szól]]'' című regénye alapján íródott, és a modern hadviselés borzalmait mutatja be. A szám elején harangszó hallható, majd ezt követi Burton basszusszólama. A bevezető riffet Burton még korábbi zenekarában, a Trauma-ban írta meg. Gyakori tévhit, hogy ezt a riffet elektromos gitáron játszották fel a lemezre, azonban Burton ezt a basszusgitárján tette meg wah-wah pedál használatával és torzítással kiegészítve. A ''Fade to Black'' című dal egy ballada, mely egy öngyilkosságát fontolgató személy szemszögéből íródott. Akkoriban egy [[thrash metal]] bandától egy balladisztikus dal megírása teljesen elképzelhetetlennek tűnt, a Metallica viszont ezen a téren is úttörőnek bizonyult. Ezzel azonban számos tősgyökeres rajongót magukra haragítottak, ám a tágabb látókörű fanatikusok szemében a dal egy mesterműnek számított, végül pedig a zenekar egyik legismertebb alkotásává vált, és előrevetítette a következő Metallica albumokon szereplő balladákat, mint a ''Welcome Home (Sanitarium)'' ([[Master of Puppets]]), a ''One'' ([[...And Justice for All]]) és a ''The Day That Never Comes'' ([[Death Magnetic]]). A dal szövegét tulajdonképpen Hetfield saját érzései ihlették, ugyanis korábban ellopták az együttes teljes felszerelését, pénz hiányában pedig a tagok további jövője teljesen reménytelennek tűnt. A ''Trapped Under Ice'' pedig egy kómából felébredt személyről szól, aki nem tud hová menekülni, és mivel senki nem siet a segítségére, tehetetlenül várja a halált. Az ''Escape'' dalt [[James Hetfield]] saját elmondása szerint gyűlöli, mivel a kiadó szeretett volna egy rádióbarátabb dalt, ez pedig ellentétben állt a zenekar akkori nézeteivel. A dalt végül az utolsó pillanatban írták meg a kiadó erőteljes nyomására, és mindössze egyszer, [[2012]]-ben adták elő élőben, méghozzá a zenekar által megszervezett Orion Music Festival-on, amikor a teljes albumot lejátszották. A ''Creeping Death'' című dal pedig a [[zsidók]] kivonulását dolgozza fel az [[egyiptom]]i rabszolgaságból, valamint az Egyiptomot ért tíz bibliai csapást.<ref name="Ride The Lightning" />. Az albumot záró instrumentális ''The Call of Ktulu'' címét [[Howard Phillips Lovecraft|H. P. Lovecraft]] ''[[Cthulhu hívása]]'' című novellája inspirálta.
==Fogadtatás==
|
