„Szerkesztő:Pharmattila/próbalap” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
12. sor:
 
== Mérföldkövek az ADH felfedezésében ==
A vazopresszin (kezdetben ez volt az egyetlen elnevezése az ADH-nak) első hatástani vizsgálatai a [[19. század]] végén kezdődtek. Ebben az időszakban több orvosélettani laboratóriumban vizsgáltak a vágóhídi eredetű, a szarvasmarha agy különböző területeiről származó szövetkivonatokat. Így került sor szarvasmarha [[agyalapi mirigy]], majd később célzottan a neurohipofízis szövetállományából származó szövetkivonatok élettani és farmakológiai vizsgálatára.<ref>Jard, S.: ''Vasopressin receptors. A historical survey''. Adv. Exp. Med. Biol. 1998. 449: 1-13.</ref>
 
''Nem javítható. Szülés folyamatban.''
Érdekes módon a neurohipofízis-kivonatok legszembetűnőbb fiziológiás hatásai ismertté váltak, még mielőtt azok hormontermészetét sikerrel igazolták volna.
 
A vazopresszin (kezdetben ez volt az egyetlen elnevezése az ADH-nak) első hatástani vizsgálatai a [[19. század]] végén kezdődtek. Ebben az időszakban több orvosélettani laboratóriumban vizsgáltak a vágóhídi eredetű, a szarvasmarha agy különböző területeiről származó szövetkivonatokat. Így került sor többezer szarvasmarha [[agyalapi mirigy]], majd később célzottan a neurohipofízis szövetállományából származó szövetkivonatokszövetkivonat élettani és farmakológiai vizsgálatára.<ref>Jard, S.: ''Vasopressin receptors. A historical survey''. Adv. Exp. Med. Biol. 1998. 449: 1-13.</ref>
 
Érdekes módon a neurohipofízis-kivonatok legszembetűnőbb fiziológiás hatásai ismertté váltak, még mielőtt azok hormontermészetéthormontermészetére sikerrel igazoltákgondoltak volna.
Az első megfigyelések alapján megállapították, hogy a kivonatok emelik az artériás vérnyomást, amelyből a vazopresszin elnevezés is származik, és amely úgynevezett "vazopresszin hatás" elnevezéssel került be a szakirodalomba.<ref>Oliver, G and Schäfer E A 1895 ''On the physiological action of extracts of pituitary body and certain other glandular organs''. J Physiol (Lond) 18: 277–279</ref>