„Szerkesztő:Pharmattila/próbalap” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
19. sor:
Ezt követően 1906-ban (a későbbi [[Nobel-díj]]as<ref group="m">Habár, Sir [[Henry Hallett Dale]] 1906-ban elvégzett és publikált kísérletei, (amelyek a neurohipofizis-kivonatok vérnyomás emelő hatására vonatkoztak) fontos tudományos mérföldkövek voltak de az 1936-ban odaítélt Nóbel-díj indoklásában nem ezek a felfedezések voltak a meghatározók.</ref>) [[Henry Hallett Dale| Henry Hallett Dale]] (1875–1968) angol farmakológus kísérletei mutattak rá, hogy ugyanazok a neurohipofízis-kivonatok, amelyek a vérnyomás emelkedésért felelősek, az izolált, kísérleti [[Méh (anatómia)|méh]]izom erős összehúzódását is eredményezik –amelyet azóta "[[oxitocin]] hatás" néven említ az orvosi irodalom. <ref>Dale, H. H: ''On some physiological actions of ergot''. J. of Physiology. 1906. 34: 163–206.</ref> A szövetkivonatok legfontosabb (tehát a diuretikus) hatása még ekkor sem vált ismertté.
Érdekes módon csak két évtizeddel később, 1925-ben Ernest Starling és Ernest Basil Verney brit farmakológusok kísérletei nyomán derült fény arra, hogy a neurohipofizis-kivonatok csökkentik az átaramoltatott izolált vese vizeletkiválasztását és úgynevezett antidiuretikus hatást fejtenek ki a vesén.<ref>Fine,L.G.: ''British Contributions to Renal Physiology: Of Dynasties and Diuresi.'' Am. J. Nephrol. 1999. 19: 257-265.</ref> Az is ismertté vált, hogy az említetteken kívül a neurohipofizis-kivonatok a szervezet legkülönbözőbb simaizmainak kontrakcióját is előidézik. Ez utóbbiak közül említést érdemel az [[emlő]]mirigy [[
A kivonatok változatos fiziológiai hatása miatt felmerült a fiziológusokban, hogy a hatásegyüttes esetleg több anyagtól származik. És valóban, néhány évvel később 1928-ban Oliver Kamm által vezetett kutatócsoport jelentette be, hogy a neurohipofizis-kivonatok biokémiai tisztítása és frakcionálása során sikeresen izoláltak két hatásos frakciót, az antidiuretikus hatásu vazopresszint és a méhizomzat kontrakcióját kiváltó oxitocint. Mindkét frakció polipeptid természetűnek bizonyult.<ref>Walter Sneader: ''Drug discovery: a history.'' John Wiley & Sons, Ltd, 1990. 168. oldal. ISBN-13 97-0-471-89979-2</ref>
| |||