„Saktizmus” változatai közötti eltérés

A sakták között a mai napig fennmaradt az a tradíció, hogy a legfőbb istenséget nőneműnek tartják, akit a világ anyjaként és úrnőjeként ünnepelnek. Az ember kiszolgáltatott léte az istennővel szemben [[Analógia|analógiá]]t mutat az anya-gyermek kapcsolattal.

 

 

A [[Sakti]] áramló energiát, őserőt jelent, de a férfiként ábrázolt istenek női párját is így nevezik, továbbá számtalan formában megjelenik önálló alakként is. A Sakti mindenekelőtt valamely főisten teremtő energiája, amikor is e kettő (a sakti-energia és az istenség) szorosan össze van kötve egymással, de mégsem azonosak. A Saktival valamely [[Transzcendencia|transzcendens]] főisten világban rejlő hatását értelmezik. A saivizmus befolyása folytán a hinduizmusban Siván kívül más főisten is megkapja a Saktiját, így [[Visnu]] a [[Laksmi]]ját (Laksmi [[Déva (hinduizmus)|dévi]] - szerencse istennője) és [[Brahmá]] a [[Szaraszvati (istennő)|Szaraszvati]]ját (Szaraszvati dévi - tudás istennője). A hozzájuk tartozó főisten megjelenési formája szerint minden egyes nőileg érett energiának különböző neve van, és mitologikusan a név istennőjeként tárgyiasítják. Siva isten kultuszéban az ő saktija elsősorban a [[Káli (istennő)|Káli]] és a [[Durgá]] nevet viseli. Valamely isten anyaistenség-kultusza visszamenő női kiegészítőjének, mint a hatóerejének tisztelete által hidalják át a transzcendens főisten és a világbeli immanens hatása közti szakadékot. A férfi [[Siva]] isten felesége, [[Durgá]], illetve Káli által hat ebben a világban, akik az ő isteni hatalmát testesítik meg. A sakták Durgát még az ő férj-istene fölé is helyezik, mert ez csak általa létezik. Durgá a brahmanhoz hasonlóan a teljes valóság hordozója. A kozmosz őselve a sakták szemében nőnemű. Így lesz Durgából - egyenlővé téve az abszolúttal - Siva, a statikus aspektus ellentétpárjaként a brahman mozgási aspektusa. Ő az erő és a női energia (sakti), amely önmagából periodikusan teremti és szüli a sokféleképpen megnyilvánuló természetet ([[prákriti]]) mint illúziót ([[Májá (illúzió)|májá]]), táplálja (fenntartja) és végül ismét visszavonja az ölébe. Mivel Durga, illetve Kálí a nagy anyaistenség megtestesülése, Durga-Káli képezi a saktikus anyaistenség-kultusz középpontját.<ref name="ReferenceA">{{opcit|n=Nanovvfszky György |c=Vallástörténeti olvasókönyv |k= |f= |o=221-222}}</ref>

A sakták nagyon megbecsülik a nőket, mivel azok Mahadévi (nagy istennő) hasonmásai. Náluk a férj halála után sose égették el az özvegyeket, inkább megengedték számukra az újraházasodást. A sakti és a Siva szexuálisan felfogott egyesüléséből egyebek közt erotikus kultuszcselekmények következnek ([[tantra]]).<ref name="ReferenceA"/>

 

 

A sakták, csakúgy mint a nagy hindu közösségek ([[Vaisnava|vaisnavák]], [[Saivizmus|saivák]]), tanításaikat és szertartásaikat nagyrészt a [[puránák|puránáikra]] alapozzák. A saktizmus puránája a ''Dévi-purána'' (másként: ''Dévi Bhágavata''), illetve a ''Márkandéja-purána'', ezeket tekintik tradíciójuk hitelességét tanúsító műveknek. A purána leírja, hogyan teremtette a világot [[Dévi]], tartalmazza a különböző mítoszokat.<ref name="Klostermaier">{{opcit|n=Klaus K. Klostermaier |c=Bevezetés a Hinduizmusba |k= |f= |o=103-112}}</ref>

A [[tantrizmus]] Saktit a szellem helyett inkább a [[prakriti]]vel (anyagvilág) azonosítja. A test ilymódon az istenség székhelye. Az istennő testét - csakúgy mint a híveiét - a [[Szanszkrit nyelv|szanszkrit]] ábécé ötven betűje alkotja.<ref name="Klostermaier"/>

A tantrizmus jellegzetessége a jantrák használata is. Ezek mértani ábrák, melyeken szintén az istennő különböző aspektusait értik. A jantrák alá egyszótagú mantrákat írnak, ezek együtt jelentik az istennő szótestét. Az ábra középpontjában a „srí” szócska és a [[bindu]] (pont) található. Ezek felett meditálva ismerik fel az istennőt, és annak megjelenési formáját saját magukban.<ref name="Klostermaier">{{opcit|n=Klaus K. Klostermaier |c=Bevezetés a Hinduizmusba |k= |f= |o=103-112}}</ref> -->

== Hivatkozások ==

{{jegyzetek}}