„Szerkesztő:Pharmattila/próbalap” változatai közötti eltérés

a
A kivonatok változatos fiziológiai hatása miatt felmerült a fiziológusokban, hogy a hatásegyüttes esetleg több anyagtól származik. És valóban, néhány évvel később 1928-ban Oliver Kamm által vezetett kutatócsoport jelentette be, hogy a neurohipofízis-kivonatok biokémiai tisztítása és frakcionálása során sikeresen izoláltak két hatásos frakciót, az antidiuretikus hatású vazopresszint és a méhizomzat kontrakcióját kiváltó oxitocint. Mindkét frakció polipeptid természetűnek bizonyult.<ref>Walter Sneader: ''Drug discovery: a history.'' John Wiley & Sons, Ltd, 1990. 168. oldal. ISBN-13 97-0-471-89979-2</ref>
 
A további vizsgálatokból kiderült, hogy a különböző [[faj]]ok neurohipofíziséből származó vazopresszin- és oxitocin-aktivitású peptidek [[Aminosavak|aminosav]]-szekvenciája rendkívül hasonló, valamennyi 9 aminosavból álló polipeptid és [[Molekulatömeg|molekulasúly]]uk is azonos (1070). Ezt követően (1950-1953) került sor a két peptidhormon szintetikus előállítására az amerikai [[Vincent du Vigneaud]] (1901-1978) által vezetett biokémiai kutatólaborban, mely munkát [[kémiai Nobel-dijdíj]]jal jutalmazták 1955-ben.<ref>C. E. den Hertog, A. N. de Groot, P. W. van Dongen: ''History and Use of Oxytocics.'' Eur. J. Obstet. Gynecol. Reprod. Biol. 2001. 94: 8-12.</ref>
 
Később, a [[molekuláris biológia]] fejlődésével lehetővé vált különböző fajok [[genetika]]i vizsgálata, melyekből megállapítást nyert, hogy a vazopresszin, azaz ADH gén nemcsak az emlősökben, de az alacsonyabb rendű élőlényekben is megtalálható, visszamenően a vízben élő hydra-fajokig (''Cnidaria''). Ennek alapján ma már kimondható, hogy az ADH az egyik legősibb [[gén]]ek egyike, amely mintegy 700 millió éves [[evolúció]]s múltra tekint vissza.<ref> Brunton, L.L.: ''Goodman & Gilman's The Pharmacological Basis of Therapeutics''. New York, McGraw-Hill Medical Publishing Division, 2006. 11. kiadás, 771. oldal, ISBN 0-07-142280-3</ref>